Jessika úgy ált elöttem mintha mi sem történt volna köztünk, hogy tud úgy tenni? A sok cikk amit olvasott az mind nem igaz mert nem is jártam Taylor Swifttel csak egyszer láttak minket sétálni. Nemtudom hogy lehettem olyan hülye hogy elhagytam egy ilyen csodás lányt de nála nem létezik az a szó hogy második esély, sajnos. Valamelyik nap a telefonom legeldugotabb részén, azon a videón Jessika van, amikor sírt, amikor boldog volt, amikor megpuszilt, amikor elhagytam és összepakolt. Az volt életem legrosszabb éjszakája, és most meg már nem is érdeklem. Új élete van és ahogy látom nekem már nincs is benne hely.
-Miről szeretnél beszélni velem?-kérdezte a selymes hangjával és felvont szemöldökkel, így annyira cuki.
-Csak annyit hogy nekem jutott az eszembe hogy nem e akarsz segíteni Louis-nak a fodrászunknak mert tudtamhogy mindig is fodrász akartál lenni?-mondtam neki nagy reményekkel, hátha
-Az jó lenne.-mondta, éssssss nekem itt végem. Csak annyi hogy az jó lenne? Ez most halál komoly?
-Oké, viszont akkor velünk kell mindenhova jönnöd.-ez a feltétel aminek én nagyon is örülök
-Rendben, és.......-megcsörrent a telefonja, ránéztem a képernyőjére és valami Hunor volt rá írva, csak nem a barátja?-Bocsi de ezt fel kell vennem.-mondta és felált és ki ment. Ki a faszom lehet az a Hunor???
-Oké Harry ne haragudj de most fontos dolgom van majd késöbb beszélhetünk,-kérdezte agódva
-Mi történt idegesnek látszol?-kérdeztem törödve úgy ahogy az elött
-Kérlek ne most mert sietnem kell.-mondta nagyon idegesen és kigördült egy könnycsepp a gyönyörű szemeiből, de nem nagyon tudtam csodálni mert elfordult és tudom hogy nem nagyon szeret sírni elöttem de aszthittem ez már megváltozott.
-Elviszlek csak mond meg hova.-mondta
-Ne csináld kérlek Harry nem kell a hőst játszanod, mert rohadtul sietnem kell!-üvöltött sírva
-Na gyere.-öleltem magamhoz.-Elviszlek jó?-kérdeztem mire ő egy bólintással jelzett.-Hova?-kérdeztem mikor be indítottam a motort
-A korházba
