Már éjfélre járhat az idő, és én egy kocsiban ülők egy benzinkúton, várom édesanyámat. Felmerülhet benned a kérdés, hogy miért? Nos azért mert úton vagyunk az új élet felé. Igen anyum új szerelmet talált magának, lassan így 10 év után, Félre értés ne essék, szeretem és büszke vagyok rá, hogy sikerült neki egy jobb kapcsolat, csak miért egy olyan férfinél akinek gyereke van? Erre akkor se fogok rájönni ha nagyon próbálkozom.
4 nap múlva esküvő, és igen nekünk már most oda kell menni, amit nem értek..
- Tessék, egy kis víz és étel. - teszi az ölembe az említett dolgokat anyum
- Köszi. - megölelem
- Elhiszem, hogy neked is nehéz, de tudom, hogy új barátokat fogsz találni, és hidd el sokkal jobb életünk lesz. - megfogja a kezemet és megszorítja
Nem tudok rá mit mondani, csak ránézek és mosolygok. Beindítja a kocsit és elindulunk. Útnak az ismeretlenbe. Én brobáltam olvasni de nem nagyon tudtam, sőtét is volt és elment a kedvem is. Az útból már nem sokra emlékszem, csak arra hogy, már megérkeztünk. Anyum kiszáll és oda fut a vőlegényéhez. Így kicsit jobban szemre tudtam venni a házat, szintes, van medence és őrök is vannak. Esküszöm mint egy palota. Sokáig nem nagyon tudtam nézelődni mert, kijött a mostoha bátyám. Vagyis kiesett az ajtón inkább, mert a házvezető nő kilökdöste. Anyum mutatta, hogy menjek oda én is amihez nem nagyon volt kedvem, de kiszálltam én is.
- Kicsim, ő itt Alexander, ő meg a fia Dylan. - mutat be mindenkinek
- Sokat hallotam már rólad Madison. - ölel meg Alexander
- Én is rólad. - mosolygok, Dylan csak szemet forgat és összekocolja a hajam, elmegy melletem a garázsba.
- Nem ilyen szokott lenni, csak fura neki is ez az egész - Alexander rám nézz.
- Nem baj, megértem őt is..
Bólint és anyuval bemennek, én kicsit kint maradok sétálok. Egy kisebb tóhoz érek, oda leülők és nézek magam elé.
- Szóval te leszel a kis hugicám, király. - leül mellém pár centivel
- Ne aggódj én se örülők neki. - ránézek
- Remélem megtudod védeni magad, mert nem leszek ott akár hányszor bántanak. - hideg tekintetével rám nézz. Most feltudnám pofozni és bele lökni a tóba. De nem, mert nem ilyen vagyok. Áh miket beszélek én? Igen is ilyen vagyok, meg tudnám tenni!
- Ne aggódj, nagyobb nekem annál a szám, hogy ne tudjak vissza szólni. Sőt verekedni is tudok megnyugodhatsz. - felállok, leseprem magam és elindulok vissza.
- Majd megnézem én azt, hogy mennyire nagy a szád bébi. - nevet, szemet forgatok
Mi baja ennek, még, hogy bébi. Tudja már holvan a határ! Nem fogok én semmit csinálni vele.
Beérek, a lakásba ahol egyből meg is mutatják a szobámat ahol már minden cuccom megvan. Elkezdek kipakolni. Amit egy igen hangos kopogás zavar meg, de lehet csak azért hangos mert zenét hallgatok.
- Csak én vagyok az Amanda, a házvezető nő. - bejönn egy 30-as éveiben járó hölgy, aki mellesleg nagyon csinos. - Bocsánat, hogy ilyen hangosan kopogtam, csak érdeklődni szeretnék, hogy mit enne szívesen. - mosolyog
- Bármi jó lesz - mosolygok én is. Bólint és kimegy. - Amanda!
- Igen? - vissza nézz
- Inkább nem kérek semmit, nem vagyok éhes.
- Rendben. - kimegy
1 és fél óra alatt ki pakolok mindent és az ágyamra dőlők. Kopognak, Dylan nézz be.
- Már ki is pakoltál? Akkor én nem is kellek ide.
- Ne nézz hülyének, tudom hogy, nem ezért jöttél. Mit akarsz? - ránézek kicsit unottan
- Lesz ma buli, gondoltam elhívlak, de hát ha nincs kedved, akkor nem.
- Nem mondtam, hogy nincs csak hozzád és ahhoz a kurva nagy egódhoz nincs kedvem. - Bejön leül az ágyamra.
- Bébi, tudod sok mindenre ezt fogod mondani, aztán te fogsz könyörögni. - perverzen rám mosolyog.
- Tudod, meg gondoltam magam, inkább nem megyek, először az egód csökkenjen kicsit. És légyszíves távozz. - az ajtóra mutatók
Nevet, és elindul ki, még utoljára rám néz, és becsapja az ajtót. Nem foglalkozom vele, mert nincs értelme, egy egóista fasz. Sok ilyennel volt dolgom már sajnos a régi osztályomban.
Indítók zenét és előveszek egy könyvet olvasni kezdem. A million kisses in your lifetime című könyvet olvasom jelenleg amit mindenkinek tudok ajánlani.
Mire a végére érek a könyvnek már bőven este van. A másik szobából hallom hogy Dylan készülődik. Átjön.
- Van két másodperced eldönteni hogy jössz velem, vagy maradsz itt. Amúgy is mondta anyud is hogy vigyelek magammal. - nekitámaszkodik az ajtó félfának, ami meg kell hagyni kurva jó látvány.
Nem mondok semmit, csak kitessékelem a szobából.
A szekrényemhez sétálok és nézelődni kezdek. Kiválasztók egy fekete egybe ruhát, amit egy vörös csipkés fehérnemű szettel párosítók és mellé egy Jorden fekete cipőt húzok. Igen nem vagyok az a magassarkús ember, abba egyszerűen létezni nem tudok.
Felveszem a ruhát, és egy kis sminket is rakok fel, ami csak egy szempillaspirál. Ahogy kinyitom az ajtót egyből Dylan vágytól csillogó szemeivel találom szembe magam.
- Álmodozz szép fiú. - elmegyek előtte, de ő egyből vissza húzz
- Ugye tudod ha így jössz, sokan rád fognak mászni. - nekinyom a falnak
- És ha az a célom, egy jó kis egy éjszakás kaland jó lenne. - felnézek rá
Ő elengedd, és elmegy a szobályába. Én lemegyek és várok rá.
Tudom, most kérdezhetitek hogy ez az egész mi volt de én se tudom, valami bekattant nála. Mostoha tesók vagyunk, nem fogok lefeküdni vele.
Kedves Olvasók!
Remélem tetszett az első fejezett, ami nagyon más lett. Ezentúl érkezni fognak a részek. Próbálok majd 1-2 hetente kirakni új fejezettet.
A helyesírási hibákért bocsánat, igyekszem javítani őket.
Puszi; Melissza
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Rosszfiú a mostohabátyám
Любовные романы- Egy fogadás voltam? - kérdeztem már, már szinte sírva, de Ő nem válaszolt. - Baszodj meg! - Kezdtem el futni valamerre - ÁLJ! - ez az utólso amire emlékszem tőle
