Rosszfiú a mostohabátyám

5 Fejezet

Medison

Dylan egyre furább, a tegnapi csókok után tényleg egyre furább lett. Először közelít utána meg rám se néz, mintha nem is léteznék.
De minden esetre Bellával jól kijövök.

Választottam pár ruhát amit bevittem magammal a fülkébe és elkezdtem próbálni őket. Közben mindegyikről csináltam képet és elküldtem Lisinek őket.
És közben Bellának is tartottam "divatbemutatót". Dylan is figyelt néha de nem mindig.

( 2 sor első ruhájáról lesz szó)

Amikor az utolsó ruhát vettem fel és mutattam meg Dylan is figyelt. Mutatta hogy forduljak körbe, mert már Bella nem figyelt elment körbe nézni. Megfordultam és amikor ránéztem akkor már szinte előttem ált.

- Ez jó lesz! Ezt fogod felvenni. - elsőtétült a szeme és vágytól fűtve nézet rám. Szerintem ha otthon lettünk volna ez a ruha a földön kött ki.

- Pedig én ezt a bézes színűt szerettem volna - mutatom meg neki

- Nem baj, mostmár ez lesz. Ha kell én magam veszem meg neked de ez lesz! - néz mélyen a szemembe még mindig vágytól fűtve

Nem mondok rá semmit csak vissza megyek a fülkébe és átöltözöm. Ahogy kilépek Dyaln vissza ült a fotelba mellette Bella. Dylan ölébe rakom a ruhát és a többit vissza akasztom.

Természetesen tudtam hogy Dylan fog helyettem választani ezért hagytam utoljára azt a ruhát ami most nála van. Ez egy vörös színű hátul kivágott ruha, ami nagyon jól áll rajtam és Lisi is azt mondta hogy legyen az. Szóval az lett.
Márcsak cipő kell, meg valami kis táska, de azt Lisa add.

- Kell még valami innen? - kérdezte Dylan egy hanguan érzelem mentesen.

- Nem - válaszoltam és elindultam ki a boltból.

Dylan csak nézet utánam mint aki nem érti mivan.
Kint még vártam rá egy kicsit, mert 2 álltak előtte.

- Amikor azt mondtam hogy fizetem nem komolyan gondoltam.

- Hát hamarabb is mondhatad volna - nézek felé rá, ő közelebb lép át adja a táskát

- Majd ledolgozod - finoman megszoritja a derekam és eltávolodik, elindul egy irányba

Az illata valami mámorító.

Jézus miket gondolok én. Atya ég.
Követem Dylant akinek a kezébe már Bella van.

- Cipőt muszáj itt venni? Meghallok annyit nézelődsz. - néz rám Dylan

- Igazából már van cipőm, csak kíváncsi voltam mit mondasz. - mosolygok

Bólint és elindul a parkoló felé, én nem követem őket, hanem beugrom venni valamit Bellának. Ahogy fizetek oda kint meglátom Lisit és a barátját. És egy csajt.
Ők nem vettek észre ezért amilyen gyorsan tudtam kijöttem a boltból és én is a parkolóba mentem.

- Hol voltál?! - szól rám Dylan amikor oda érek a kocsihoz. Az ajtók csukva vannak Bella nem halja hogy veszekszünk

- Neked nem mindegy? - szólok vissza - először közeledsz aztán meg olyan vagy mint egy nem tudom micsoda. Elhiszem hogy megy a drog, a pia, a buli, meg a csajok, de az istenért. Ha akarsz valamit akkor tedd meg, ne húzd az agyam! - ülök be a kocsiba és kicsit bevágom az ajtót

Kicsit később ő is beül és elindulunk. Néma csend van. Egyikünk sem mond semmit.
Amikor haza érünk én egyből kiszállok megse várva hogy megáljon a kocsi. Felmegyek a szobámba és bezárom magam után az ajtót.
Ledobok mindent és elmegyek tusolni. Késő estig nem megyek sehova.
Este evés nélkül átmegyek a másik részre és ott lefekszem egy napozó ágyra. Kicsit telozom és elalszom végül.

Kicsit később annyit érzek hogy valaki megpróbál hozzám érni, kicsit erősebben behúzok neki, de egyből a számhoz kapok.

- Ne haragudj, nem tudtam hogy te vagy az. - térdelek le mellé.

- Erőset ütsz - nevet fel, amivel megjelennek a gödröcskéi

- Tessék itt a jég amit felejtettél. - teszem az arcára, ő fel áll és felhúz engem is, kicsit közel vagyunk egymáshoz. Nagyon közel. - Mégegyszer bocsánat - nézek el

- Semmi baj, általában kivédem de ahogy látod ma sem sikerült, elgyepáltak - nevet

- És mostmár elmondhatod hogy egy lány is - nevetek én is, és vissza nézek rá

Közelebb hajolok, amit ő azzal viszonoz hogy megcsókol. Óvatosan megfogja a nyakam és heves vad csókba kezdünk. Természetesen nem tart sokáig, mert én elválok tőle.

- Mi az? Baj van? - néz rám és elengedi a nyakam.

- Nem nincs, csak áh hagyjuk mindegy.

- Ha te nem mondod akkor mondom én, rá jöttem valamire. - megfogja a derekam amire csak a nyakába tudom rakni a kezem - Tudom mit szeretnék, igen egy véres kellet hozzá, de tudom már mit szeretnék. Téged szeretnélek, én csak egy kalandra vagy kettőre. Teljesen téged akarlak.

Egy pillanatra lefagytam. Most én csókoltam meg amit ő egyből viszonzott. De ezt is félbe kellet szakítani anyámnak.

- Kicsim! Itt vagy fent? - elváltam Dylantől

- Majd gyere át. - adtam neki egy puszit és lementem anyumhoz hogy ne jöjjön fel. - Itt vagyok, miért keresel?

- Igazából ez meglepetés lenne, de holnap ide utazik Nick. - mosolyog

Nos igen, ismét lefagytam. Most örülnöm kéne hogy itt lesz anyám esküvőjén? Frászt nem érdemel annyit.
De azért hogy anyum örüljön a nyakába ugrottam és úgy tettem mintha örülnék.
Csak hogy ezt hogy fogom elmondani Dylannek? Aki iránt azt se tudom hogy mit érzek, talán szerelmet, de az is lehet hogy ez csak fellángolás iránta. Majd papírra vettem és megtudom mit érzek.

Ezek után anyum hagyott magamra. Kint állok az erkélyen, nem hallok semmit hogy bárki is bejönne. Hirtelen megérzek két erős kezet a derekamon.

- Hm, hiányoztál már nagyon. - puszilgatja a nyakam - Mit mondott anyud? Minek örültél annyira? - fordít maga felé.

- Hol... Holnap ide jön Nick.. - nézek el hogy én lássa a legördülö könnycseppet.

- Idejön az a féreg és örülsz neki? Annyira egy hülye voltam.. - enged el

- Maradj.. Kérlek - fogom meg a karját nem nézek rá

- Minek? Örülsz hogy jön.

- Nem örülök, csak csinálnom kellet valamit hogy ne fogjon gyanút. Maradj - nézek rá végül, sorba potyognak a könnyeim már

Magához húz és szorosan meg ölel. Vagy fél óráig így állunk. Felvesz az ölébe és leül velem az ágyra, nem mond semmit csak megcsókol.

Kedves Olvasók!

Amint mondtam itt az újabb rész ma. A héten nem lesz több rész szerintem, nagyon maximum hétvégén. Addig is jó olvasást hozzá.

Puszi, Melissza