A bátyám haverjába szerettem!

5.fejezet

*1 héttel később*
<Gabriella szemszöge>
Végre haza engedtek a kórházból!Olyan jó újra itthon lenni!Már sokkal jobban éreztem magamat mint 1 héttel ezelőtt aminek nagyon örültem mivel Máté macikám valami kis meglepetéssel készült nekem holnap estére!
A mai nap nagyon unalmasan telt!Egész nap egyedül voltam mivel Dávid Evelinnel volt a belvárosban Máté pedig Egerben az egyetem miatt.
Nekem pedig nincs suli a héten mivel még lábadozom!
Épp egy kis ebédet csináltam magamnak amikor valaki csengetett az ajtón.
Nem tudtam ki az sőt nagyon ötletem sem volt így oda siettem és kinyitottam.
Ki nyitottam az ajtót és a szüleim álltak az ajtóban!

Apa:Szia szívem!
Anya:Halihó!*mosolyog*
Gabriella:Öm sziasztok!Hát ti?*be engedem őket*
Anya:Csak jöttünk meglátogatni titeket!Dávid merre van?*leülnek a kanapéra*
Na igen..mindig is Dávid volt a középpontban!Igaz úgy tartják hogy mindig a kisebb van ott de hát ez nálunk kurvára nem így van!
Gabriella:A barátnőjével van!
Szüleim:BARÁTNŐJÉVEL?
Gabriella:Igen!Mi ezen annyira meglepő?Lassan 20 éves szóval!*meghúzom a vállam*
Anya:És mióta vannak együtt?
Gabriella:Ezt nem tudom..én is néhány napja tudom!*leülök velük szembe*
Anya:De mégis csak vele élsz!Akkor hogy hogy nem tudod?*teszi keresztbe a kezét az anyám*
Gabriella:Talán ha nem csak 1000 évente keresnétek minket akkor tudnátok hogy a mindennapi életünk hogyan zajlik!
Apa:Hogy beszélsz kislányom?
Gabriella:Pont úgy!Tudod elég gáz hogy ide jöttök és csakis Dávidról kérdeztek!Az hogy velem mi van azt le se szarjátok!Bár nem is ti lennétek ha érdekelne titeket hogy mi van velem!
Anya:Mert Dávid mindig is jobb volt mint te!Te folyton csak követelőzöl na meg semmit sem tudsz jól megcsinálni!Emellett Dávid mindig mindent helyesen csinál!
Gabriella:Szóval ezzel azt akarod mondani hogy Dávid a szent és ő Mr tökéletes!Csak tudod neki is elege van már belőletek hogy folyton meg kell felelnie nektek!Ezért nem lakik már otthon!
Apa:Vegyél vissza kisasszony!*felemeli a hangját*
Gabriella:Mert mi lesz ha nem!?*förmedek rájuk*
Anyám fel áll és erőből felképel engem.
Anya:Vigyázz a szádra kisasszony!Hogy beszélsz te velünk!?A saját szüleiddel!
Gabriella:Utállak titeket!Hagyjatok békén menjetek el most azonnal!*fel rohanok a szobámba és bezárom az ajtót*
Na igen ők lennének a szüleim!Így szerintem elég érthető hogy miért költöztem ide Dávidhoz!

*néhány óra múlva*
Kisírt szemekkel fekszem az ágyamon.Anyáék jó ideje elmentek így ki mehettem volna de nem tettem.Semmi erőm nem volt semmihez!Csakis Mátét akartam!A karjaiba lenni ami biztonságot nyújt!De ő most nincs itt és néhány napig még nem is lesz!Mekkora pech!
Megnézem az időt és már 15:55 van így gondoltam csinálok valami kis vacsorát ha nem is magamnak Dávidéknak akik még mindig nem értek haza!
Lementem a konyhába és össze dobtam egy kis lazannyat.Miután elkészült egy nagyon kicsit vágtam magamnak belőle és leültem a kanapéra tv-t nézni.
Épp a film felénél tartottam amikor egy nevető Dávid és Evelin lép be az ajtón.
Dávid:Szia hugi!Megjöttünk!
Gabriella:Sziasztok!*köszönök halkan*
Belépnek ők is a nappaliba és egy-egy ölelést adnak.
Dávid:Mmm mi ez a jó illat?
Evelin:Ha jól érzem bolognai lazannya!
Gabriella:Igen ez lazannya!
Evelin:Uu tudtam!*kezd el tapsikolni örömében*
Dávid:Mindjárt jövök szedek magunknak!*fel áll és kimegy a konyhába*

<Evelin szemszöge>
Dávid kiment a konyhába én pedig egyedül maradtam Gabicával aki a szemét a tvre szögezte.
Az arcát kezdtem el szemlélni amin egy hatalmas kéznyomott láttam.Ezt eddig hogy nem vettük észre?
Evelin:Mi történt az arcoddal?
Gabriella:Áh semmi!*felveszi a kapucnit de én le rántom róla*
Evelin:Ezt a kéz nyomot te semminek nevezed?Mert én nem!Ki bántott?
Gabriella:Senki!És kérlek hagyj békén*könnyezni kezd a szeme*
Evelin:Mond el kérlek!*közelebb ülök hozzá de csak persze óvatosan*
Néhány másodpercig csend volt majd Gabica keservesen zokogni kezd.Én persze azonnal át öleltem és simogatni kezdtem a hátát.
Dávid is meghallhatta a zokogást mivel kijött a konyhából.
Dávid:Mi a baj?Minden rendben?*Gabicára pillant majd oda rohan hozzánk*
Dávid:Hé hugi mi a baj?*ellágyul a hangja*
Evelin:Valaki bántotta..
Dávid:Kicsoda?és Hol?és Mikor?*picit megfeszül*
Evelin:Egy hatalmas kéznyom van az arcán!
Dávid:Had nézzem csak!*elvállunk egymástól Gabicával Dávid pedig az arcán lévő piros kéznyomot kezdi el tanulmányozni*
A tekintette szomorú és egyben nagyon dühös volt.
Dávid:Ki volt az?Anya?
Gabriella:Igen..nem olyan rég itt voltak és téged kerestek csak szokás szerint én meg mondtam hogy nem vagy itthon mert a barátnőddel vagy,ők meg ki akadtak hogy erről nem tudnak én meg mondtam nekik ha nem csak 1000 évbe egyszer keresnének minket akkor tudnák a minden napjainkat!*végig folytak szegénykém könnyei*
Dávid:Ez meg gondolom nem tetszett se anyának se apának és anya fogta magát és megütött!*fel áll és a telefonját kiveszi a zsebéből*
Gabriella:Most mit csinálsz?
Dávid:Fel hívom anyáékat hogy tudják hol a helyük!

<Dávid szemszöge>
Kikerestem anyu számát és hívni kezdtem.Kb az 5.csengetésre fel is vette.

<TELEFONBESZÉLGETÉS>
Anya:Szia kicsikém!Mi újság?
Dávid:Szia anya!Ahh semmi csak a húgomat VALAKI felképelte!Nem tudod ki volt?
Anya:Oo biztosan magának csinálta!Hisz tudod hogy milyen kis búval baszott szegény!
Dávid:Kurvára tudom hogy te voltál anya!Mit képzelsz te magadról?Ide jössz apával csakis miattam az pedig kurvára nem érdekel hogy mi van Gabicával!?Aztán fel képeled és lelépsz!?Milyen szülő csinál ilyet hm!?
Anya:De hát kicsikém magának okozta a bajt!Ha hallottad volna hogy beszél velem meg apáddal az a kis csitri le lettél volna hidalva!
Dávid:Ne mentegetőzz anya!Tudom jól hogy mindig is bántottátok szegényt pont ezért költözött hozzám!
Ez az egyik!A másik meg az hogy bárhogy is beszélt veletek rohadtul megérdemeltétek mert szar szülők vagytok!Szóval ha meg kérhetlek titeket arra hogy ne nagyon gyertek a közelünkbe és ne nagyon keressetek minket azt nagyon meg köszönném!
Anya:De hát a gyerekeink vagytok!
Dávid:Ne tekints annak!Na további szép estét!
*le raktam*

<TELEFONBESZÉLGETÉS VÉGE>

Elképesztő hogy saját magát akarta jóként tüntetni!Az pedig még durvább hogy le akarta tagadni azt amit tett!Eszem meg áll rajta komolyan!
Leültem Gabica mellé aki a beszélgetés hallatán csak még jobban elsírta magát.
Dávid:Mostmár nincsen semmi baj oké?*magamhoz ölelem és a fejét simogatom*
Gabriella:Nem akarom őket többé látni!*szipogja*
Dávid:Nem fogod őket többé látni meg ígérem!

Miután Gabica is megnyugodott néztünk hárman valami vígjáték szerűséget majd betoltunk egy hatalmas vödör csoki fagyit!Na igen december van de mi még fagyit eszünk!Beszarás mi?
A film és a fagyi után mindenki elment zuhanyozni majd aludni.

<<<folyt köv>>>
<Ne haragudjatok hogy ilyen rövid lett a következő már hosszabb lesz!!>