A bátyám haverjába szerettem!

12.fejezet

~Gabriella szemszöge~

Vége a téli szünetnek.Vége a jó világnak,s újra kezdődik a pokol vagyis másnéven az iskola!
Nagy nehezen kikeltem az ágyból és lementem a konyhába valami reggelit csinálni magamnak és Dávidnak is.
Gyorsan csináltam 2 db melegszendvicset majd főztem egy teát.Miután megfőtt a tea töltöttem magunknak majd megterítettem és felrohantam Dávid szobájába 1 hogy fel keltsem őt és hogy 2 jöjjön le reggelizni.
3x is kopogtam de semmi!Az elmúlt pár napban írtóra furán viselkedik Dávid!
Vajon Evelinnel lehet valami?Az a baj akárhányszor rá kérdezek mi baja annyit mond csak hogy
,,Semmi!Hagyjuk ezt jó?A szobámban leszek!"
Majd fogja magát és bezárkózik.
Kezd elegem lenni így most ha esik ha fúj ha törik ha szakad elfogja mondani hogy mi baja!
Újra és újra kopogtam majd egy halk ,,Jövök már na"hallatszódik az ajtó mögül és végül ki nyílt az ajtó.

Dávid:Mi az húgi?*mondja a szemeit dörzsölgetve*
Gabriella:Kész van a reggeli!És amúgy jó lenne ha nem késnénk el a suliból!*teszem csípőre a kezem*
Dávid:Gyorsan felötözöm és megyek!
Gabriella:Rendben de siess!
Dávid csak bólintott majd becsukta az ajtót.

Apropó öltözködés!Észbe kaptam hogy én még mindig pizsamámba vagyok így gyorsan berohantam a szobámba valami ruhát keresni magamnak mára.
Egy fekete baggy jeanst és egy fehér garbót vettem fel egy fehér Converse cipővel mivel ahhoz képest hogy tél van már kb 1 hete nyoma sincs semmi hónak sem.Miután elkészültem gyorsan a hajamat copfba fogtam majd tettem fel egy kis szájfényt a számra illetve szempillaspirált.
Végezetül gyorsan elpakoltam a füzeteimet majd a táskámmal együtt le robogtam a lépcsőn a konyhába.
Dávid már oda lenn ült az asztalnál és meredten bámult maga elé.
Leültem az asztalhoz vele szemben majd a tekintetét próbáltam elkapni,majd miután sikerült így szóltam:

Gabriella:Van valami baj?Olyan furcsa vagy mostanában!És nem hiszek neked hogy nincs semmi!És kérlek ne is akarj le rázni semmilyen szar ürüggyel csak mond el végre mi bajod!
Elvégre a húgod vagyok nem?Eddig mindent elmondtunk egymásnak..
Dávid:De tényleg nincs semmi..*le süti a fejét majd oldalra nézz*
Kezd fogyni a türelmem így rá csaptam az asztalra.
Gabriella:Istenem mond már mi bajod!Meddig fog ez menni!?Tudod milyen szar nézni hogy kurvára nem vagy jól!?Rohadt szar!De mint látom ez a mindent elmondunk egymásnak már számodra teljesen megszűnt!Ez esetben pedig ha te így én is így!*fel állok és felveszem a táskám*
Dávid:Hova mész?*kapja rám a tekintetét*
Gabriella:Iskolába!
Dávid:És a reggeli?
Gabriella:Hidd el ezek után rohadtul nem vagyok éhes!Na majd jövök!*az ajtóhoz sétálok majd az ajtót becsapva magam után távoztam*
Komolyan mondom nem hiszem el!Eddig mindent elmondtunk egymásnak most meg titkolózik előttem!Na de ha ő így akkor én is így!Ő akarta!

*SULI UTÁN*

A suliban semmi érdekes nem történt.7 órám volt,mind unalmasan telt!Bár bevallom az őszintét nem nagyon tudtam órákon figyelni mivel azon kattogtam mi érinthette meg ennyire Dávidot hogy egyáltalán nem akar róla beszélni!
Egyedül Rita barátnőm vette észre hogy valami nem okés és mivel egy darabig együtt jöttünk hazáig erre rá is kérdezett.

Rita:Mizuus Gabica?Minden okés veled?
Gabriella:Aah nem is tudom Rita!
Rita:Aggaszt valami?
Gabriella:Igen..nagyon de nagyon!*bele rugok egy kavicsba*
Rita:Mond csak mi baj?
Gabriella:Nem nagy ügy,egyszerűen Dávid titkol valamit előttem!Napok óta nagyon furán viselkedik és akárhányszor beszélni akarok vele erről lekoptat!
Szerinted mi baja?
Rita:Csakis nő lehet a dologban!Egy férfi akkor ennyire lehangolt!
Gabriella:Szóval szerinted egy lány miatt ilyen?
Rita:Sok eséllyel!
Gabriella:Hát van egy barátnője..Evelinnek hívják..lehet vele van valami!
Rita:Oo szóval barátnője van?*kerekednek ki a szemei és biggyeszti le közben ajkait*
Gabriella:Az is lehet hogy csak VOLT barátnője.
Rita:Nagyon remélem hogy csak volt!*motyogja az orra alatt*
Én csak megforgattam a szemeim majd egy öleléssel elváltunk.Kb egy 5 perc sem volt és végre haza értem.A ház üres volt vagyis Dávid még nem ért haza.Nagyon jó!Mostmár nem csak titkolózik de már le is lép itthonról!Szuper csúcs!

Gyorsan lepakoltam a cuccaimat majd rohantam le a konyhába vacsorát csinálni.
Na igen ha majdnem 4 után érsz haza az már inkább vacsora mint ebéd!
Neki is láttam az előkészületeknek,egy kis krumpli pürét csinálok fasírttal. Egyszerűen imádjuk!
Már javában főtt a krumpli,én épp a fasírtot gyúrtam amikor Dávid belépett a konyhába.
Elég lehangolt volt mint már lassan egy hete mindig!
Nem akartam èn megtörni előszőr a csendet,vártam hogy Dávid mondjon valamit de nem,kivett egy dobozos colat a hűtőből és felment a szobájába.
Komolyan mondom mi a frász történt hogy már csak hozzám se szól!?Tudni akarom de azonnal!
A fasírtot félre hagyva rohantam fel az emeletre és kezdtem dörömbölni Dávid ajtaján.
Hiába ütöttem az ajtót semmi választ nem kaptam!
Így hát ha nem megy szépen akkor majd megy erőszakkal!Lerohantam gyorsan a pót kulcsért majd gyorsan vissza fel és azonnal ki nyitottam az ajtót.
A szobába be lépve egy ijedt Dávidot pillantottam meg az ágyán üldögélve.

Dávid:Hogy jöttél be?
Gabriella:Van pót kulcs zsenikém!És most halljam mi a baj!?Könyörgöm Dávid mond már el miért zárkózol el tőlem!?
Dávid:SZAKÍTOTTAM EVELINNEL ÍGY MÁR JÓ!?*üvölti a képembe és elsírja magát*
Gondolkodás nélkül mellé bújtam és magamhoz öleltem.Ő ugyan ezt tette,szorosan át ölelt és csak sírt és sírt.
Vártam néhány percet hogy vissza nyugodjon majd felnéztem rá és így szóltam:
Gabriella:De miért?Hisz szeretted őt nem?
Dávid:Igen..nagyon szerettem de..
Gabriella:De?
Dávid:Rosszakat mondott rólad,sosem kedvelt csak megjátszotta magát miattam majd a szilveszteri buliban bukott ki!*lesüti a fejét*
Gabriella:Szóval kétszínű és hazug is volt?
Dávid:Ahogy mondod..
Erre nem tudtam mit mondani.Nagyon jól esett hogy ezek után szakított vele mivel én sem járnék olyan sráccal aki utálja Dávidot vagy rosszat mond róla de ezt akkor sem tudom elfogadni hogy ennyire maga alatt van!Felültem és megfogtam a kezeit.
Gabriella:Nézd Dávid..te egy nagyon okos,vicces,kedves,aranyos és roppant figyelmes srác vagy!Hisz nem hiába van legjobb bátyó bögréd!*mosolyodok el*Szóval hidd el nem veled volt a baj se nem velem hanem vele!Nem tudott minket értékelni és ezzel csak magát minősíti!
Dávid:De hát én szakítottam..
Gabriella:Azt tudom!De hidd el előbb utóbb ő is megtette volna így jobb előbb mint utóbb!És hidd el rengeteg lány van még aki a kezét lábát törné érted és aki engem is szeretni fog!*húzok egy oldalas mosolyt*
Dávid:Igazad van húgi!Nem ér ennyit!*mosolyodik végre ő is el majd átölel*
Olyan jól esett végre mosolyogva látni a bátyámat!Többet ér a mosolya minden kincsnél!
Dávid:Köszönöm húgi hogy vagy nekem!Ha te nem lennél fogalmam sincs mi lenne velem nélküled!
Gabriella:Ez csak természetes!Hisz nagyon szeretlek!
Dávid:Én is szeretlek húgi!
Elváltunk egymástól és mosolyogva néztük egymást.
Majd hirtelen észbe kapok hogy én rohadtul főzök épp odalenn!
Gabriella:BASSZUS A KRUMPLI!
*felpattanok az ágyról és leszaladok*
A lépcsőn le szaladva Dávid nevetését hallom.
Angyali!

*MINI TIME SKIP*

Végre elkészült a vacsora!
Gyorsan megterítettem majd lehívtam Dávidot és vacsorázni kezdtünk.
Vacsora közben csak beszélgettünk,elmeséltük egymásnak milyen napunk volt majd elmosogattunk és elmentünk fürdeni.
Fürdés után pizsomaba öltöztünk majd lejöttünk a nappaliba filmezni mivel mosogatás közben megdumáltuk hogy nézünk valamit együtt.Csak az mindig vita tárgya hogy mit nézzünk mivel filmben nem igazán ugyan az az ízlésünk!

Dávid:Szóval akkor mit akarsz nézni?Én valami Marvel filmre gondoltam!
Gabriella:Arról tegyél le!Disney mesét akarok nézni!
Dávid:Nem unod még őket?
Gabriella:Nagyon nem!*mosolygok*
Dávid:Szerencséd hogy a húgom vagy és hogy nagyon szeretlek!Mit akarsz akkor nézni?
Gabriella:Aranyhaj!
Dávid:Rendben,kapcsold be én addig hozok valami kis nasit magunknak!
Gabriella:EZAZ!!!
Nem kellett 2x szólnia,elő kerestem az Aranyhajat és el is indítottam.

*TIME SKIP*

Miután vége lett a mesének mindketten a szemeinket dörzsölve elmentünk fogat mosni,illetve aludni.
Én elalvás előtt fontolgattam hogy rá írjak e Mátéra mivel az igazság az hogy baromira hiányzik de észhez kaptam hogy neki már van más így nem szeretnék közéjük állni!
Le tettem a telefonomat az asztal mellé és egy ideig még a plafont bámultam,majd észre sem vettem és elnyomott az álmok világa.

<<<FOLYT KÖV>>>