My roommate |Jungkook ff.| (ÁTÍRÁS ALATT)

Első rész

-Hékás, mit csinálsz itt egyedül? -telepedik le mellém Lia, a drága legjobb barátnőm. Fekete haját most kontyba kötötte, és szokatlanul több vörösrúzs van rajta.

-Olvasok. De neked kivel lesz találkozód? -rakom el könyvem, mivel tudom, hogy úgyse tudom majd tovább olvasni.

-Miről beszélsz? -kezd el zavartan kuncogni. Mit titkolhat?

-Na bökd ki! -löktem picit vállba mosolyogva, ő pedig kipirosodik zavarában.

-Jó, elmondom de lakat a szádon! -mutatja felém fenyegetően mutatóujját, mire olyan mozdulatot csinálnék, mintha "becipzárolnám" a számat. -Hyunjin randira hívott! -suttogja izgatottan, míg az én állam a padlót súrolja.

-Várj, AZ a Hyunjin??

-Aki már gimi óta tetszik? Igen! -erre mindketten visongatni kezdünk.

-Úristen ez hihetetlen! Nagyon örülök neked! -ölelem magamhoz, amit viszonoz is.

-Köszi! Na és..hogy állnak közted és Jungkook közt a dolog? -húzogatja szemöldökét, kérdésére pedig egy értetlen arcot kap válaszul.

-Köztünk nincsenek "dolgok"! Ő és én két külön dolog, szinte semmiben nem egyezünk! -háborgok, mire csak legyint.

-Nem úgy van, hogy az ellentétek vonzzák egymást?

-Hallgass! -nevetek. -Inkább menjünk órára! -karolom át vállát, majd bemegyünk a terembe.

Ha őszinte akarok lenni, minden óra gyorsan eltelt, és már vége is volt a napnak.
Éppen, hogy csak kettőt pislogok, már újra a koliszobámban vagyok, a jegyzeteim között megbújva. Fülhallgató a fülemben, amiben egy relakszáló zene megy, így könnyebben tudok tanulni és nem hallom a hülye motor zúgást.

Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy Jeon szedelőzködik és már indul is.

-Hova mész? -nézek fel, és kiveszem egyik fülemből airpodsom.

-El a haverokkal! -vágja rá és már itt sincs. Végre egy kis nyugalom! Már régen ment el a fiúkkal, ezt pedig onnan tudom, hogy egész nap itt dekkol velem. Ebből alakulnak ki a mostanában egyre gyakoribb veszekedéseink. Így most mindkettőnknek jobbat tesz a távolság.

A nagy tanulásban megszomjazom ezért az éjjeli szekrényemhez lépek. Már nyúlok a poharamért, azonban abban nincs víz. Dehát az lehetetlen, hisz tele volt mikor ide leraktam és azóta nem ittam belőle. Ha csak nem...

-Jeon! -kiabálok, mintha itt lenne. -Pfhuu az a gyökér! -már majdnem az anyját szidtam, mikor rájöttem, hogy ez csak egy pohár víz, így lenyugattam magam.

***

A sötét már bőven eluralkodik az egész szobán, mikor nyílik az ajtó. Nyöszörögve fordulok másik oldalamra, nem különösebben érdekel Jungkook.
Legnagyobb megnyugvásomra őt se érdekeltem, hiszen hallottam ahogy beesik az ágyba majd már horkol is.

Sóhajtva szorítom fülemre párnám. Megvan az érzés, mikor kicsiként rosszatálmodtatok, így átkéredzkettetek szüleitekhez hogy ott aludjatok, és apátok mindig horkolt? Na ez ugyan olyan, csak itt koliban, és külön ágyban alszunk, HÁLISTENNEK.

A horkolást percek múlva se fejezi be, amit megelégelek, hisz nem tudok aludni. Megfogom egyik plüssöm és hozzávágom amitől egyből felébred.

-Normális vagy? -dünnyögi.

-Nem tudok aludni a horkolásodtól! -panaszolom el neki az okot, amiért felkeltettem.

-Akkor kérj másik szobát! -fordul másik oldalára a PLÜSSÖMMEL EGYÜTT?!

-Lolát kérem vissza! -mászok ki az ágyamból, majd az övé felé veszem az irányt.

-Minek ez neked? Csak dedósok alszanak plüssel! -mutatja fel az említett tárgyat.

-Semmi közöd hozzá! -kaptam ki a plüssmajmot a kezéből és visszafeküdtem.

Ezután már ő sem állt belém, így nyugodtan aludhattam.

És hogy miért voltam oda annyira egy plüsstől? Az igazság az, hogy ezt még a nővéremtől kaptam. Még pici voltam, de úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna... ez a kis majom az utolsó dolog amim maradt tőle mielőtt elment...

Már rengetegen csúfoltak gimiben is emiatt, de nem érdekelt. Senki nem tudja mi történt valójában, de már ítélkeznek az ember felett. De inkább nézem a lenéző tekinteteket, mint azokat a sajnáltató szemeket.
-------------------------
Na itt lenne az első rész! Milyen lett? Úgy érzem elkapkodtam, meg rövid is lett, de igyekszem! Köszi ha elolvastad❤️