My roommate |Jungkook ff.| (ÁTÍRÁS ALATT)

Ötödik rész

Reggel hulla fáradtan kelek fel. Semmit nem aludtam az idegtől. Ránézek az órámra és realizálom, hogy maradt körülbelül 20 percem elkészülni.

-Basszameg! -ugrok ki az ágyamból és rohanok a szekrényemhez kikapni az aznapi ruhámat, majd megyek is a fürdőbe felöltözni és elkészülni.

Na mindez valahogy megvolt 10 perc alatt, úgyhogy maradt mégegy 10 percem beérni a campusra. (Jaj de jól megy a matek). Ha futok talán sikerül is. Felkapom a táskám és azt az egy szerencsétlen műzliszeletet amit az úton akarok megenni, és rohanok ki a koliból.

Tesiből mindig jó voltam de...baszki ez nagy táv volt. A műzliszeletemet se volt időm megenni. Beletúrok a hajamba hogy valamennyire emberien nézzek ki, ugyan is tuti szörnyen festek most.

-Oh Kook te olyan helyes vagy! -hallok meg egy idegesítő vékony kuncogást a közelből. Kár volt odanéznem... Ott volt Jungkook és három kis másodéves csajszi vette körül. A szemeim kikerekdnek, és tudatom alatt is feléjük indulnak meg a lábaim.

-Jungkook, beszélnünk kell. MOST. -emelem ki a szót, és mérgesen nézek rá.

-Te meg ki vagy? -kérdezi lenézősen az egyik ribi. Nevén: Haneul

-Nem mintha közöd lenne hozzá, de a barátnője vagyok. És ő most velem jön. -ragadom karon az említett vadbarmot és elráncigálom onnan, egy privátabb helyre.

-Beléd meg mi a franc ütött?? -áll nekem idegesen.

-BELÉD mi a franc ütött! Ezt meg hogy gondoltad?? Itt járkálsz három kis szukával, miközben mi elvileg meg együtt vagyunk! Elment az a kis eszed is??

-Az nem volt megbeszélve, hogy nem láthatok más lányokat. -von vállat tök ártatlanul.

-Hát te teljesen hülye vagy! Ha minden nap más lánnyal alszol, akkor senki nem fogja elhinni, hogy együtt vagyunk!

-Jajj hagyjuk már. Csak féltékeny vagy, mert azok a lányok jobbak nálad. -fonja keresztbe karjait mellkasa előtt egy vigyor kíséretében.

-Jungkook, én komolyan beszélek! Ha te így fogsz hozzá állni az egészhez, akkor én ezt befejezem. -fordulnék meg de csuklóm után kap és közel húz magához, olyan közel, hogy mellkasunk összeér.

-Nincs más választásod. Hacsak nem akarod, hogy az egész campus lássa a képet. -mutatja fel telefonját és rajta a képet rólam, félpucéron.

-Nem tennéd... -mondom halkan neki, bár inkább magamat próbáltam nyugtatni.

-Óh dehogy nem. -folytatja az ördögi vigyorgást és rányom a megosztás gombra.

-Jól van, jól van! -sóhajtok, ezt látva pedig mindent és elrakja telefonját.

-Ez a beszéd. Te nem mész sehova. Megértetted?

-Meg...-forgatom meg a szemem. Ő bólint egyet és visszamegy a három ribancához. -Oh, hogy rugná végre tökön valaki...-nézek utána összehúzott szemöldökkel, majd megrázom a fejem és bemegyek az előadóterembe, ahol már mindenki bent van, kivéve a professzor. Leülök szokásos helyemre és tenyermbe temetem az arcom.

-Hé, mi történt? -kérdezi Hobi, egy aggódó tekintettel.

-Semmi, csak...nem igazán jól kezdődik a reggelem...

-Ohhh, értem...nekem is volt már rossz reggelem...nem volt otthon fahéjas műzli, úgyhogy csak mézeset tudtam enni... -mondja szomorkásan, amin muszáj nevetnem.

-Bárcsak nekem is ennyi problémám lenne...-kuncogok, de abba is hagyom mikor látom, hogy bejött a professzor. Mindenki elcsendesül, a professzor pedig elkezd beszélni.

Fáradtan dőlök be az ágyamba az óráim után. Már majdnem el is alszok, mikor motorzúgást hallok a szomszéd ágyból. Baszdmeg, Jeon mióta van itt?

-Kussoltasd már el azt a szart! -dobok neki egy párnát idegesen.

-Fogd be a füled! -válaszolja és még hangosabbra veszi telefonját.

-Rohadj meg. -mormogom, és fejemre szorítom a párnám.

-Hallottam!

-Remélem is!