My roommate |Jungkook ff.| (ÁTÍRÁS ALATT)

Negyedik rész

Lia pov:

-Vigyázz magadra, szeretlek! -mondja Jungkook barátnőmnek, mire félrenyelem a kajám.

-Én is szeretlek! -mondja vissza Nara, erre pedig már a székről is leesek. -Úristen, Lia jól vagy? -néz rám aggódóan barátnőm.

-I-Igen...-köhögöm, közben próbálok felállni. -Vagyis nem. Mióta tart EZ köztetek?

-Mire gondolsz? -kuncog Nara, de hallom rajta, hogy ez ilyen kamu, zavart kuncogás.

-Vajon mire? Ti most együtt vagytok??

-Ja, hát...igen... -válaszolja, mire felvonom egyik szemöldököm. -Miért nézel így rám?

-Semmi...viszont ebéd után beszédem van veled. -jelentem ki, majd eszek tovább.

Itt valami nincs rendjén. Az lehetetlen, hogy egy pár nap alatt beleszeretett ebbe az idiótába, akiről hónapok óta nekem panaszkodik. Biztos ő csinált vele valamit. De csak tudjam meg, hogy mit és Istenemre esküszöm, neki annyi!

Ebéd után karon ragadom barátnőmet és a mosdóba ráncigálom, ahol szembefordítom magammal.

-Lia, mi a fene bajod van? -akad ki kicsit Nara.

-Nara, ugye tudod, hogy engem nem cseszel át? Barátnők vagyunk lassan 14 éve. Ki vele, mit mondott neked az a barom?

-Nem értem miről beszélsz... -tagadja le az egészet.

-Ne nézz hülyének! -emelem meg kicsit a hangom.

-Én nem nézlek hülyének, de tényleg nem értem mit akarsz, hogy bevalljak neked! Igen, én és Jungkook együtt vagyunk, mi a baj ezzel?

-Az a baj, hogy erről a tuskóról panaszkodsz nekem már hónapok óta, de hirtelen egy-két nap alatt beleszeretsz? A vak is látja itt a problémát. -teszem keresztbe karom mellkasom előtt.

-Hát na, ilyenek történnek... -néz el. Nem mer a szemembe nézni...hazudik.

-Nara, ugye tudod hogy bennem megbízhatsz? Legjobb barátnők vagyunk, nekem elmondhatsz mindent.

-Tudom Lia, de tényleg nincs mit elmondanom. Most pedig ha megbocsátasz, mennem kell. -fordít nekem hátat, majd kisétál. Nagyot sóhajtok miután elmegy. Engem ezzel nem etet be.

Én is kilépek a wc-ből és elkezdtem keresni Hoseok-ot. Viszont mikor végre megtalálom, pont abban a pillanatban, mikor oda akarnék menni hozzá, az órám jelez, hogy most jön a következő tanórám. Fasza...és az előadó terem pont az épület másik végében van.

-Basszus! -csúszik ki a számon és elkezdek rohanni. Szerencsére csak 3 percet késtem, és még a professzor sem volt bent.

Óra után, ismét rohantam, hogy megkeressem Hobit. Hamar el is csíptem.

-Hé, Hobi! -futok oda hozzá lihegve.

-Óh szia Lia! Nem is láttalak. Mit szeretnél?

-Beszéltél ma már Jeonnal? -térek egyből a lényegre.

-Öhm, ma még nem. Mert kellett volna?

-Nem, nem...csak azért kérdezem, hogy hátha esetleg tudsz valamit arról, hogy együtt vannak Narával...

-Hogy kivel?? -kérdez vissza kitágult szemekkel és felhúzott szemöldökkel. -Az lehetetlen! Hiszen ők utálják egymást!

-Én is ezt gondoltam...de Nara váltig állítja hogy a barátnője annak a tökfejnek...

-És te hiszel neki?

-Nem.

Nara pov:

A maradék óráim után, Liával megyek vissza a koliba, aki természetesen nem hagy békén...Ahogy arra számíottam is...Bár nem is tudom hibáztatni. Valószínűleg én is így reagálnék ha azt mondaná nekem, hogy összejött egy olyan emberrel akit szívéből gyűlöl.

Miután őt elkísértem a szobájáig, én tovább megyek az enyémhez. Nagy levegőt veszek mielőtt belépek, számítva arra, hogy Jungkook bent lesz. Ééés...nem is tévedtem. Pont az ágyán fekszik, gondolom engem várt. Gonosz vigyor van az arcán.

-Hello baby...-köszön csábosan, de én ezt csak egy szemforgatással díjazom.

-Kuss. Nem vagyok a te "baby"-d. Csak mások előtt tettetjük, hogy együtt vagyunk. -szögezem le, majd ledobom cuccaim és bevetődök az ágyba.

-Nem megmondtam, hogy azt csinálod amit én mondok?

-Nem vagyok a csicskád, bassza meg!

-Amíg a kép az én telefonomban van.. addig nincs más választásod. -vigyorom rám. Egy nagy levegőt veszek, hogy megpróbáljak lehiggadni.

-Rohadj meg. -vágom képéhez a szavakat és másik oldalamra fordulok, ezzel hátamat mutatva neki.

-Tudod...ezért a viselkedésért büntetést érdemelnél..

-Ahj, az Isten szerelmére, fogd már be! Ígyis szétszakad a fejem, és Lia is az idegeimre megy! Úgyhogy kérlek hallgass! -lehet meg kellett volna gondolnom mit mondok..Jeon szemei szinte szikrákat szórnak, ahogy feláll az ágyáról és az enyémhez indul. Közel hajol hozzám, arcunk csak egy centire van egymástól.

-Ez az utolsó figyelmeztetés...ha továbbra is így viselkedsz...nos, mondjuk úgy, hogy nem fog tetszeni amit kapsz...érthető vagyok? -nagyot nyelek, de nem válaszolok. -Azt kérdeztem: érthető vagyok?? -emeli fel hangját, mire bólintok. -Én is így gondoltam. -mondja szigorúan, majd visszasétál az ágyához.

Elmebeteg...Még megmondja nekem hogy viselkedjek! Ki ő nekem? Senkim! Azt mondja meg fog büntetni, hogyha "rosszul viselkedek". Meghogy nem fog tetszeni amit kapok. Jujj de félek tőle! Mindjárt elájulok, úgy félek!

Mormogok valamit az orrom alatt, majd előveszem telefonom, hogy eltereljem kicsit a figyelmem.