A Balatonon is túl

IX. - Szilánkokra törve

♦ 1 ♦

A nap vidáman sütött le a magasból, azután hogy hosszas rejtőzködést követően előbukkant egy terebélyes gomolyfelhő mögül. A melengető sugarak hamar szárítani kezdték a vízcseppektől csillogó pázsitot, egyben felszabadítva a májusi eső illatát, melyet élénk széllökések terítettek mindenfelé. Balázs, miután kulcsra zárta az ajtót, felnézett az égboltra, ami szinte egyik pillanatról a másikra derült ki a zápor elvonultával. Egy ideig hezitált, hogy vigyen-e magával ernyőt, elvégre nem tudhatta, hogy a hazaútját időjárásilag megússza-e szárazon, ha már alkoholfogyasztásilag nem is, de végül csak a szintetizátoros táskáját vette a vállára, és nekiindult.

A férfi kényelmes tempóban baktatott az elcsöndesült utcán. Ez a szombati napja is a megszokottnak ígérkezett: ismételten zenélni ment a Macskába, ami elengedhetetlen volt a megélhetése szempontjából. Persze azóta, hogy Nóra hozzáköltözött, valamelyest könnyebb dolga akadt, és nem kellett olyan gyakran számolnia az aprót, mivel ketten mégiscsak könnyebben ki tudták gazdálkodni a rezsit és az egyéb felmerülő költségeket. Összességében nem bánta meg, hogy három hónappal korábban belement az újrakezdésbe, és bár le kellett mondania a függetlenségéről, cserébe meglepően jól kijött a nővel, és úgy tűnt, a kapcsolatuk másodjára már életképesnek bizonyul. A hetek pedig így teltek nyugodalmasan, leszámítva persze azokat a pillanatokat, amikor szex közben bevadultak: ilyen szinte mindegyik napon előfordult. Egyedül a szombatok maradtak ki általában, mivel nemcsak Balázsnak volt programja, de Nórának is rendszerint be kellett mennie a munkahelyére túlórázni, és ilyenkor csak a férfi után ért haza késő este. A nőt ez egyébként láthatólag megviselte: gyakran panaszkodott, hogy nehezen bírja, és levezetésként a kolléganőjével muszáj meginnia olyankor egy-két pohár bort Gelsén, a munkahelyétől nem túl messze lévő kocsmában. Balázst persze ez nem zavarta, mivel általában ő is mindig felöntött a garatra a vendéglőben, még ha csak mérsékelten is. Próbálta biztatni a párját, hogy nézhetne valami más munkahelyet a tarthatatlan túlórázás miatt, de Nóra úgy volt vele, hogy már megszokta a közeget, a megélhetés miatt pedig amúgy sem akart ugrálni.

A férfi megérkezett a tett helyszínére, ahol, miután Béla bával lepacsizott, rögtön ki is rámolta a holmiját, hogy a szintetizátorjátékával szórakoztassa a vendégeket, akiknek a száma azonban nem igazán akart növekedni annak ellenére, hogy közeledett a vacsoraidő. Ujjai a kezdeti egy-két melléütést követően már magabiztosan futkostak a billentyűkön, miközben a szokásosnak számító repertoárját játszotta. Időnként persze igyekezett egy-két új darabot is betanulni, hogy mégse mindig ugyanazt adja elő, hanem legyen valami változatosság a műsorában.

Minden a maga medrében folyt, Balázsnak ugyanakkor az egyik emlékezetes számnál felrémlettek a téli emlékek. Ezt már gimiben is gyakran elzongoráztam, persze akkor még sokkal nehezebbnek tűnt, mint most... – Egyszeriben eszébe jutott nemcsak az utolsó napja a budapesti gimnáziumból, de egyben az is, amikor Lucával először váltak el az útjaik. Miközben tovább játszotta az It Must Have Been Love dallamát, tekintete megakadt azon az üres asztalon, ahol tizenöt év kihagyás után először pillantotta meg a kamaszkori szerelmét: azon a napon maga sem akarta elhinni, hogy őt látja. De hogy utána februárban az mi volt? – töprengett el, amint már az jutott eszébe, hogy Luca másodjára is felbukkant a semmiből, pont akkor, amikor éppen Nórával a tetőfokára hágtak az élvezetek. Időnként marcangolta is őt a gondolat, hogy újonnan kialakult párkapcsolata ide vagy oda, utána kellett volna mennie, de aztán mindig elhessegette ezeket az eszmefuttatásokat. Bármennyire is igaz szerelem volt, de ki tudja, mi sült volna ki belőle. Mióta a fergeteges találkozásunk után felhívott a vonatról, hogy ne keressem többé, akkor eltört bennem valami... – Felocsúdott egy hamis hang hallatán, így próbált jobban összpontosítani az ujjmozdulataira, és félretenni a képzelgéseit. Lehetne variálnom, de sok értelme nincsen. Minek kockáztatni a vak szerelemért, amikor Nórával majdnem minden ugyanúgy adott – eresztett el egy félmosolyt, amint maga előtt látta a szőke hajú nő kikerekedett kék szemeit, melyek mindig elvarázsolták őt.