Beautiful Liar | HYUNLIX

7. rész

Hagyom, hogy a tüdőmet újra és újra átjárja a friss levegő, ahogyan Bailey-vel futok a parkban. Minden héten kétszer megteszem ezt a kis mozgást a kutyámmal. Ez fontos mindkettőnk egészségének. Nekem azért, hogy az állóképességemet javítsam és fittebb legyek. Még Bailey helyzetében azért, mert öreg és éjjel-nappal a kis lakásomban van. Az egyedüli testmozgás, amit megtesz az az etető tál és az ágya közötti távolság.

Szeretek kora reggel a helyi parkban lenni. Ilyenkor nincsenek sokan és az idegen kutyáktól se kell tartanom. A legtöbb gazda csak este felé hozza le sétáltatni a kiskedvencüket, Bailey meg nem a legbarátságosabb az idegen állatokkal szemben. Sőt, kifejezetten nagy stressz helyzetben van ha arról van szó. Ilyenkor minden olyan csendes és csak a korán kelő futókkal lehet találkozni.

Figyelembe tartva azt, hogy a barna színű bundásom már nem a kora éveiben jár, ezért sokszor tartunk pihenőt. Most is éppen az egyik kútnál állunk, míg én kifújom a levegőmet és rendezem a légzésemet. A futás kiüríti a fejemet és segít a gondolkodásban. Ez egy módja annak, hogy levezessem a stresszet.

— Jó reggelt Felix!

— Jó reggelt Hyunjin... — köszönök a férfinak, mikor is realizálom, hogy kivel is beszélek. — Hyunjin?!

Az alfa sportos öltözetben van, látszólag ő is fut. Megáll mellettünk és beletúr az enyhén izzadt hajában, ahogy minket figyel. Még sosem találkoztam itt vele. Nem hiszem, hogy véletlen csak úgy kipattant a fejéből, hogy futni támadt kedve ebben az órában, ebben a parkban.

— Hogy vagy? — kérdezi, mire én összevonom a szemöldökömet.

— Te meg mit csinálsz itt? — inkább rámordulok, mintsem kérdezném.

— Futok?

— Soha nem láttalak még itt. — mondom gyanakvóan.

— Ma kezdtem. — ezen jót nevetek és megrázom a fejemet. Meg kell, hogy mondjam a humora még mindig jó.

— Ennyi erővel be is vallhatnád, hogy azért vagy itt, mert én is. — vonom keresztbe a karomat.

— Abban mi jó lenne? — ő is elmosolyodik, majd egy pillanatra lehajol a kutyámhoz, hogy megsimogassa, ki nagyon megörült az felbukkanásának. — Hogy vagy? Minden rendben van Channal?

— Túl sok kérdés. Egyébként sincs semmi közöd a kapcsolatomhoz.

— Akkor hogy vagy? — kérdezi, mire újból felnevetek. Furcsa, hogy ugyanaz a személy boldoggá, de szomorúvá is tud tenni.

— Jól vagyok, köszönöm.

— Egyébként ahhoz van közöm, hogy mi van per pillanat a kapcsolatoddal, nem? Hiszen én voltam ott, mikor összeestél a fájdalomtól. — emlékeztet, amire kénytelen vagyok megforgatni a szememet.

— Chan visszament Ausztráliába. Két hét múlva jön. — elég tömören válaszolok neki.

— Neki nem mondtad el, hogy mi történt?

— Hyunjin komolyan semmi közöd sincs hozzá. — egyébként nem mondtam el neki. Chan semmit se tud arról, hogy min megyek keresztül. Viszont lehet, hogy el kéne neki mondanom ha nem javul a helyzet. De meg akarom várni a következő heatemet.

— Rendben, akkor még egy utolsó kérdés. — nagyot sóhajtok, de bólintok, hogy folytassa. — Mit csinálsz ma este?

— Csak nem randira akarsz hívni? — játszom el, hogy mennyire izgatott lettem, amin elneveti magát.

— Szabad? — hajol közelebb érdeklődve, mire meglököm a vállánál.

— Nem. — komolyodok el. — Egyébként is dolgozok.