Beautiful Liar | HYUNLIX

14. rész

— Biztos nem kell segítség? — kérdezi nevetve Hyunjin, ahogy engem figyel, hogy a konyhában sürgök-forgok.

Még pár napja elhívott ebédelni, viszont helyette kitaláltam, hogy majd én főzök neki. Amúgy is az elmúlt napokban magányosan éreztem magamat, így nem árt egy kis társaság. Hyunjin társaságát pedig kifejezetten szeretem mostanában. Nosztalgikus vele lenni és ugyanúgy tudunk beszélni, mint, ahogy régen.

— Biztos. Tudod milyen jó bibimbapot csinálok?

— Még nem kóstoltam de lefogadom, hogy nagyon jót. — sétál hozzám és azt figyeli, ahogyan főzök.

— Ne ácsorogj itt! Zavarod a munkámat!

— Már itt se vagyok. — emeli fel a kezeit és leül a székre, mikőzben továbbra is engem figyel.

— Egyébként nem is kérdeztem még. De mi ez a cég, amit te csinálsz? — kérdezem kíváncsian, hiszen sose érdeklődtem afelől.

— Az apáink cégét csinálom tovább újragondolva. — válaszolja, mire megállok az eddigi teendőimbe és felé fordulok.

— Azt hittem az csődbe ment.

— Igen az történt. De találtam befektetőket, akik megmentették.

— Ügyes. — bólintok elismerve őt és visszafordulok a főzéshez. Újabb hasznos információ, amit a későbbiekben előnyömre tudok fordítani.

Ahogy elkészítettem a hozzávalókat összerakom két tálba és tálalom is az asztalra őket. Az egyik tányért oda rakom Hyunjin elé, míg a másikat magamnak.
Leülök mellé és megvárom, míg megkóstolja. Ahogy az első falat legurult a torkán sokkolva pillant rám. Ezen jót mosolygok.

— Ez olyan, mint otthon! — képed el.

— Anyukád receptje. — árulom el a titkát.

— Hogyan van meg neked?

— Még régebben adta oda apának és én megtartottam. Azóta is az alapján készítem. — mosolygok a meglepettségén és én is falatozni kezdek.

— Emlékszem mennyire imádtad ezt nálunk... Mindig ezt kértél, mikor átjöttél. — rázza a fejét nevetve az emlékekre.

— Tudom, hogy anyukád kedvence voltam.

— Folyamatosan csak ezt főzte miattad. Fuh de elegem volt már belőle... Szerintem is a kedvence voltál. — ismeri be, amin jót mosolygok. Bár fájdalmas belegondolni, hogy vele is mennyire eltávolodtam. Azt se tudom, hogy mi lehet vele. Csak annyit tudok, amennyit Hyunjin mondott. Azt, hogy külföldön él.

— De akkor ízlik? — kérdezem izgatottan.

— Nagyon finom. De van valami más, ami jobban ízlene. — sandít rám.

— Hyunjin... — sóhajtok egy nagyot és leteszem az evőpálcikám. — Éppen próbálom megmenteni a kapcsolatomat Channal... — emlékeztetem.

— Tudom. — bólint szomorúan, ami belemarkol a szívembe. Rossz őt így látni.

— Bár nem tudom mennyire szeretném azt már megmenteni. — vallom be és erre felkapja a fejét.

Végre kimondtam azt, amit eddig éreztem. Már egy ideje gondolkodtam rajta, de még sosem mertem hangosan kimondani.

Hiába vagyunk együtt hat éve az alfával, a kapcsolatunk nagyon megromlott és elhidegültünk egymástól. A jelölés az egyetlen dolog, ami összetart minket. Ha nem lenne, szerintem már mind a ketten más utakon járnánk.

— Nem akarod megmenteni a kapcsolatotokat? — néz rám meglepetten.

— Hyunjin az nem normális, hogy mind a ketten félre kefélünk! — sóhajtok nagyot szenvedve.