To make your eyes shine.. [Inui×Koko]

☆Part 2☆

Sziasztook, újabb rész, bár nem hosszú, ennek eredményeként többet rakok ki egy időn belül, de remélem nem bánjátok. Btw, imádkozom, hogy ne hagyjak benne helyesírási hibát...ÁMEN. jó olvasást:>>

Inui sz.sz

Nem is tudom mennyi idő telhetett el..Elájultam.

Lassan nyitogattam szemeimet, majd egy félhomályos helység rajzolódott ki szemeim előtt.

Hiszen ez...Ez a hely Koko és az Én kis "titkos helyem", ahova akkor járunk, ha kettesben vagyunk. Ugyanakkor ez a hely más miatt is különleges..Ez volt Sano Shinciro motorkereskedése. Régi szép idők..

Ahogy feleszméltem merengésemből, hirtelen mindenem elkezdett sajogni.

Gyorsan- már amennyire a fájdalom engedte, kiszaladtam a fürdőszobába- és döbbenten konstatáltam, hogy valaki ellátta a sebeimet egész testemen.

Koko volt az..Nem lehet más, mivel senki nem tudja, hogy eljárok ide.

Egyedül Ő..

Rájöttem, hogy egy szál bő pólóban vagyok. A gondolatba, hogy Koko megérintett, ellátott, és vissza hozott, belepirultam, bár ennek okát magam sem értem teljesen.

Elfordítottam fejemet a tükörről és megkerestem az utcai ruhám. Nem akarok feltűnni senkinek a Toman egyenruhámban..

Miután felöltöztem, mobilomért nyúltam és azonnal tárcsáztam Koko-t. Természetesen nem vette fel. -Baszki..-motyogtam magam elé és hirtelen felindulásból elindultam megkeresni Őt.

Őszintén fogalmam se volt merre keressem, így hát elindultam egy véletlenszerű irányba.

Másfél óra keresgélés után kezdtem belefáradni a dologba. Egyre idegesebben róttam az utcákat, amiért néhány furcsa tekintetet is kaptam ajándékul.

Kerestem egy padot, és leültem rá. Elő vettem mobilom, és újra hívtam Őt. Beszélnem kell vele..Muszáj.

Hangpostára kapcsolt..Megint. Miután sípolt a gomb sóhajtva beleszóltam.

-Koko..csak beszélni szeretnék veled..Kérlek gyere a szokásos helyre.- mondtam, azzal bontottam a vonalat.

Idegesen indultam vissza a "búvóhelyünkre". Mikor odértem, bevágtam az ajtót, és magamban kezdtem el szitkozódni.

-Inui.-szólított meg egy hang, mire megderemedtem. Félve fordultam hátra, mintha nem hinnék a fülemnek.

Borzasztóan megkönnyebbültem, mikor a kanapén ülve Koko-t láttam. -Maradj ott, Inui. -utasított, mivel láthatta lelkesedésemet, ami szinte gyermeki volt, de ezen szavak hallatán lehervadt.

-Csak beszélni vagyok itt. Tisztázni bizonyos dolgokat.-kezdett bele. Én megtámasztottam a hátamat a mögöttem lévő falban és csendben figyeltem rá.

-Inui..Minden ami történt..Ne essen félre értés..Én egyáltalán nem szeretlek téged.-mondta ki szárazon. -Én a nővéredet szerettem. Minden, ami történt köztünk, az összes csók, csak..-itt megakadt a beszédben és nyelt egyet. -Ez az egész..a tegnapi harc közben...Csakis kizárólag arról van szó, hogy Akane-t helyettesítetted számomra.- ahogy hallgattam, először be sem akartam fogadni.

Csak bámultam üresen magam elé és az előbb hallottak csengtek fülemben. Érzelem mentes arca már csak az utolsó csepp volt a pohárban.

Nem jelentek neki semmit. Hirtelen mintha elpattant volna bennem valami..Tehát ilyen mikor összetörik a szíved. -Szóval az akarod mondani..-kezdtem bele, de hangom elcsuklott. -Azt akarod mondani, hogy neked semmit sem jelentett?-kérdeztem arcomra egy kínos mosolyt erőltetve.

-Gondoltam, most hogy tudsz mindenről, szólnom kell, hogy semmiképpen ne kergess vágy álmokat.-fejezte be szárazan, rezzenéstelen arccal.

-Azért kösz, hogy elláttál..-motyogtam neki. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha mondani akart volna valamit, de végül bent tartotta és csak bólintott egyet felém.

Hirtelen felállt és halk, mégis sietős léptekkel a kijárat felé vette az irányt. Mielőtt végleg elment volns, megállt egy pillanatra, majd megszólalt. -Ne keress többet. -utasított, majd bevágta maga mögött az ajtót.

Csak bambán bámultam az ajtóra, mint aki nem érti a helyzetet. Pedig egyre inkább értettem. Szemeimből könnyek kezdtek folyni, végig az arcomon, majd a földre cseppentek.

Arcomba temettem a kezem és hátamat még mindig a falnak vetve csúsztam le, majd húztam össze magam a földön ülve.

Azt hiszem, ennyire még sosem éreztem egyedül magam. Az üresség, amelyet Koko hiánya okozott, szinte bardosott belülről.

Némán zokogtam tovább, vállam rázkódott, és mintha hirtelen kihűlt volna a helység. Bárcsak itt lenne Koko..Hogy azt mondja "minden rendben", "itt vagyok neked"..stb, vagy rám terítse kabátját, mikor fázom. Igen..azt hiszem, Tőle ennyi elég is lenne..

Hiányzik az Én gondoskodó és törődő Koko-m. Rá kell döbbenem, hogy egész életemben velem volt, ezért szinte a részemmé vált. A részemmé, melyet most szakítottak ki belőlem.

Nem is tudom mennyi ideig ülhettem a hideg kövön, de lassan elnyomott az álom. Egy álom, melyben Koko még velem volt..

Koko sz.sz

Ahogy bevágtam az ajtót, rossz érzés fogott el. Azt hittem, hogyha kimondom neki amit érzek, akkor könnyebb lesz.

A kényelmetlen érzés, amely fellépett, egyre jobban tépett belül. Elég durván közöltem vele..Nem is úgy értettem..

Mikor magamra eszméltem, nem tudtam eldönteni, miért kalandoztam el ennyire. Inkább elhesegettem az érzést, és haza indultam.

Otthon, motoromról leszállva, a bejárati ajtóhoz siettem. Ahogy kinyílt, beléptem a házba, melyben (szerencsére) egyedül élek, ledobtam a cipőm oldalra, majd bezártam az ajtót.

Mivel nem volt kedvem lámpákat kapcsolni, sötétben szeltem át a házat, bementem a szobámba, majd minden előzmény nélkül levágódtam ágyamra.

Lassan lehunytam szemeimet. Pár másodperc múlva előtört belőlem a zokogás. Nem tudtam pontosan miért, de egész testemben remegtem, és könnyeim apadhatatlanul folytak szemeimből.

Ezt elrontottad Koko.

Ennyi volt a fejemben. Mindössze ennyi, de igaz. Inui volt az egyetlen aki megértett, támogatott és bízott bennem. Úgy igazán. Erre eltaszítottam magamtól. Hogy én mekkors hülye vagyok..

Aznap éjjel sírva aludtam el. Tudatosult bennem, hogy nincs többé senkim. Senkim aki átölelne és annyit mondana: "Én itt leszek neked Koko, ígérem". Azt hiszem ennyi kellene. Inui...sajnálom..elcsesztem. Talán mégis..?- nem tudtam befejezni a gondolatot, -vagy nem emlékszem rá-, mivel lassan, de biztosan, elnyomott az álom.

Bruuh, nos ez ennyi lett volna.MIÉRT VÉGZEK MINDIG KÉSŐN?!?? Nem lehet igaaaz:(
[1:50]