To make your eyes shine.. [Inui×Koko]

☆Part 4☆

Koko sz.sz

Majd' rám jött a szívroham, az ijedtségtől.
Mielőtt bármit tehettem volna, a "valaki" megszólalt.: - Inui vagyok, bocsánat ha rád ijesztettem..-mondta halkan.

Én csak kikerekedett szemekkel bámultam rá, mintha nem hinném el hogy itt van.
-Szóval csak erre jártam és gondoltam benézek, de amikor láttam, hogy itt vagy...és alszol, nem akartalak felébreszteni saj-...-fejezte volna be de ekkor- magam sem tudom miért, - szinte nyakába ugrottam, és előtört belőlem zokogás.

Csak sírtam és sírtam. Minél szorosabban öleltem Őt, s fejemet vállára téve könnyeztem. Vállam rázkódott közben, egész testemben remegtem és kezdtem teljesen elveszíteni a fejem.

Még mindig vállán pihentettem a fejem, Ő pedig egy szót sem szólt. A helyet egyedül a halk, egyenletlen lélegzetem és szipogásom töltötte be.

-Sajnálom Inui...-remegő hanggal szólaltam meg. -Annyira sajnálom..-szipogtam. -Megértem ha ezek után látni sem akarsz, mert olyan dolgokat mondtam, ami rettentően bántó volt és igaz se teljesen..Pedig te mindig mellettem voltál..és kisegítettél. Sajnálom, én nem érdemellek me-..- szakadt félbe a mondatom.

Inui karjai átkulcsolódtak hátamon és erősen öleltek engem. Melegség futott át a testemen. Egy kicsit eltolt magától, hogy lássa az arcom. A félhomályos helységben gyönyörű zöld szemei szinte világítottak ahogy rám nézett.

Legnagyobb meglepetésemre nem tükrözött haragot az arca. Sem csalódottságot. Ahogy mosolygott rám, mindent elfelejtettem és csak Őt láttam magam előtt.

Felemelte kezét és félretűzött egy kósza hajtincset, mely arcomba lógott, majd hüvelykujjával óvatosan letörölt egy könnycseppet arcomról.

- Ne sírj Koko.-suttogta mosolyogva,  kezét arcélemen tarva. -Ennek a gyönyörű szempárnak boldogságtól kell csillognia, nem könnyektől. -mondta és felemelte az állam, hogy egyenesen a szemébe tudjak nézni. -Mindennél jobban szeretném boldoggá tenni ezen szempár tulajdonosát..-ahogy ezt kimondta "enyhe" pír szökött arcomra és zavarba kerültem. -Mond Koko..-hajolt közelebb, így ajkainkat már csak pár cm választotta el egymástól.
-Mivel tehetnélek igazán boldoggá?- lehelte szinte ajkaimra a szavakat, majd reakciómat látva elmosolyodott és őjrítő közelségben várta válaszom.

Mit tegyek?..Mit mondjak..?Nem tudom mit érzek..Talán legjobb lenne ha..

Könnyeim még mindig hullottak és remegő hangon feleltem neki.: -Nem tudom...Nem...Nem megy..Nem tudom mit érzek, érted?!- ahogy ezt kimondtam feltápászkodtam öléből- mert hogy eddig ott ültem,- de egyből meg is bántam, amint észrevettem Inui meglepett tekintetét.

-Tudom hogy..Én ugrottam sírva a nyakadba, a semmiből..De nekem ez így nem megy Inui!- kétségbe esetten néztem rá, mire -legnagyobb meglepetésemre,- csak elmosolyodott. -Úgy látszik nem hallottál az előbb, Koko..Akkor újra felteszem a kérdést: Mi tenne boldoggá?-kérdezte azzal a végtelen jó indulattal hangjában, melyet mindig is csak felém mutatott ki.

-Nem kell hozzám kötődnie, nem kell úgy érezned, hogy bántasz ezzel, ha nélkülem, másképp találod meg a boldogságod.- mondta, majd zsebébe nyúlt, és kivett belőle egy papírzsebkendőt és átnyújtotta.

Némán elfogadtam és a kérdésén gondolkoztam, de valahogy nem akaródzott eszembe jutni semmi..

Gondolkodni...Az jól esne. Mert bármit is mondok, valószínűleg csak a pillanatnyi hangulatom határozza majd meg.

-Inui..-kezdtem lesütött szemmel. -Hogy mi tenne boldoggá..- motyogtam halkan,- Kaphatnék egy kis időt?..-néztem fel rá szégyenteljesen.

-Ne nézz így rám Koko.- kérte. -Semmi gond azzal, ha végig gondolnád, mielőtt döntesz, vagy választasz.- simított végig még egyszer arcomon, majd mosollyal arcán felállt és lassú léptekkel kisétált az ajtón.

Én pedig végignézve mindezt, megint csak bámultam. Miért ilyen kedves velem valaki? Valaki, akit megbántottam, akinek darabokra törtem a szívét. Miért teszi ezt?..Muszáj tudnom..Tudnom, gogy mit érzek.

Ahogy ez megfogalmazódott bennem, felpattantam a kanapéról és egyenesen az ajtóhoz rohantam, szinte feltéptem azt, majd motoromra felszállva indultam meg Inui lakása felé. Meg kell bizonyosodnom róla..Tudom kell!

Na hát ez sem lett hosszabb bruu:<< BTW EL IS FELEJTETTEM, BOLDOG KARIT MINDENKINEEK!>-<