To make your eyes shine.. [Inui×Koko]

☆Part 5☆

Meg kell bizonyosodnom róla.. Tudnom kell!

Ilyen, és ehez hasonló gondolatokkal fékeztem le Inui háza előtt. Ő éppen a ház ajtaját nyitotta ki, mikor rohanni kezdtem felé.

Mivel már sötét volt és mostanra a hó is szállingózni kezdett, nem vett észre, csak mikor már előtte álltam.

Mikor felém fordult, szinte nyakába ugrottam, még mindig könnyes arcomat pedig vállába fúrtam.

Ahogy beszippantottam illatát, ezer meg ezer közösen átélt pillanat jutott eszembe, melyek évekkel ezelőtt történtek. Ahogy szemeim előtt pörögtek az emlékek, zokogásban törtem ki.

Könnyeim áztatták kabátját, amibe úgy kapaszkodtam, mintha életem múlna rajta. Vállaim rázkódtak és úgy éreztem, mintha végleg elvesztem volna saját gondolataimban...

Két kar záródott szorosan testem köré, ami visszarántott a valóságba. A melegség ami belőlük áradt, nyugtató hatással volt rám. -Nyugodj meg Koko, minden rendben.- mondta Inui szorosan tartva karjai közt.

Még mindig csendesen sírtam, mikor éreztem, hogy valami puha és meleg érinti a fülem mögötti részt.

Alig észrevehetően megborzongtam- persze jó értelemben,- és hagytam, hogy további apró puszikkal hintse be nyakam. Csendben voltunk, mégis annyi mindent éreztünk ekkor szavak nélkül is, amit talán el sem lehetne mesélni.

Finom érintése nyomán mindenhol felforrósodott bőröm, de szépen lassan megnyugodtam. Az új érzés, melyet ez okozott, nem tudtam meg magyarázni, de nem akartam hogy vége legyen...

Mikor érezte, hogy zokogásom alább hagy, abba hagyta nyakam kényeztetését, és egy kicsit altolt magától, hogy szemembe nézhessen, azonban én elfordítottam a fejem. Nem nézhetek a szemébe..Nem tudok.

Ekkor egy ujjat éreztem államra vándorolni, ami aztán szépen lassan vissza fordította maga felé arcom, ami könnytől csillogott.

Ő csak mosolygott. Az a mosoly..Mintha egy angyal nézne rám vissza.

-Inui...Én..-szipogtam.- Én..még nem tudom mit érzek..-kezdtem halkan..-Én nem tudom..nem tudom mit érzek de...azt tudom, hogy nem akarlak elveszíteni...Soha. Köszönöm, mindent..- tört rám majdnem újra a sírás.

Inui válasz helyett csak újra magához húzott és némán ölelt tovább. Olyan jól esik...

-Inui, -szólaltam meg karjai között. -Hogyan vagy képes azok után is így bánni velem? Annyi fájdalmat okoztam azzal ami mondtam, és tettem..-szegeztem neki a kérdést.

Erre nem válalszolt, csak hátamat kezdte simogatni. -Koko, maradsz éjszakára?- kérdezte suttogva.

Erre csak bólintottam, bár nem értettem miért tér ki a kérdés elől. Elengedett és kinyitotta az ajtót. Mikor bezárta az ajtót magunk után, levettük a cipőnket és kabátjainkat.

-Aludjunk..-motyogtam egy ásítást követően. Hiába aludtam egy fél napot, valahogy most mégis újra rám nehezedett a fáradtság.

-Menj fel a szobámba nyugodtan, mindjárt megyek én is. -mondta Inui, majd eltűnt a folyosón.

Lassan ballagtam fel a lépcsőn, majd szobájába. Szinte otthonos..-mosolyodtam el, miközben körülnéztem. Jó pár éve lakik itt Inui..Pontosan mióta a tűzvészben leégett a házuk. Ettől rossz érzés fogott el, így gyorsan el is hesegettem magamtól a gondolatot.

Itt is sokat lógtunk együtt, suli után minden délután..

A fáradtságtól vezérelve gondolkodás nélkül sétáltam oda Inui ágyához és lefeküdtem rá. Oldalamra fordulva hunytam le szemeimet, és mélyet szippantottam az ágynemű illatából. Pont olyan mint Inui..gondoltam magamban.

Szinte már aludtam, mikor éreztem, hogy valaki egy takarót terít rám, majd benyomódik mögöttem ez ágy és két kar kulcsolódik át derekam körül, és közelhúz magához. Mintha valaki adott volna egy finom puszit nyakamra- persze leginkább a kimerültség valamiféle "jelének" tudtam be,- ami borzasztóan jól esett.. -Szeretlek.-még hallottam, hogy valaki távolról ezt suttogja volna, de nem igazán fogadta be agyam az információt, mivel már majdnem elaludtam.

A mögöttem fekvő mellkasa hátamhoz simult, így éreztem ahogy fel, és le süllyed.

Biztonságban vagyok.

Ez fogalmazódott meg bennem, miközben lassan de biztosan, elragadott az álom..

Huu, hát ez a rész megint rettentő rövid lett, SAJNÁLOMM:< Remélem azért élvezhető, nagyábból^^btw ne várjátok hogy a kövi hosszabb lesz:[