To make your eyes shine.. [Inui×Koko]

☆Part 3☆

Úristeeen, ez egy nagy rövid kis rész, de muszáj a kövitől külön választanom, mert azt hosszabbra tervezem, és lehet még holnap sem tudom kirakni:<
Btw, valószínűleg 1-2 rész múlva lezárom a storyt, ugyanis amúgy sem terveztem hosszabbra és továbbra is ilyen kis "novellákat" írnék (legalábbis suli időben) mert a hosszabb könyveket sokszor félbehagyom, és az nem jó:[
Szóval, jó olvasást és bocsi hogy a leírásom tette ki a rész felét._.

*Timeskip*

Koko sz.sz

Hetek teltek el. Elteltek úgy, hogy nem találkoztam Inuival. Ez alatt az idő alatt felborult minden bennem és körülöttem egyaránt. Az eddig egyszerű dolgok is -így például az alvás- nehezebben mennek.

Az utóbbi két hétben alig tudok aludni éjszakánként. Nem gondolok semmire és senkire, mégis felriadok éjszaka. Minden nap.

Azóta az este óta, folyamatosan gyűlik bennem a megbánás és a bizonytalanság...Azt mondtam nem jelent nekem semmit, de akkor miért reagálok így?

Ezen gondolkozva ültem a kanapén azon a helyen ahol pár hete még Inuival együtt ültünk.

Ahogy feleszméltem mélázásomból és körülnéztem a helységben és megakadt a szemem valamin. Felálltam a kanapéról, majd odasiettem a szekrényhez, amin az említett dolgot láttam.

-Hiszen ez..!- szemeim kitágultak, majd megragadtam a pólót. Emlékszem erre a pólóra. Ezt adtam rá az ájult Inuira...

Visszasétáltam a kanapéhoz és leültem. Újra tudatosult bennem, hogy mennyire egyedül is vagyok valójában Inui nélkül. Eleredtek a könnyeim.

Ahogy összehúztam magam a kanapén, arcom a pólóba temettem és úgy szorongattam. -Ennek pontosan olyan illata van mint Inuinak..-mosolyodtam el, ugyanakkor szégyelltem magam, hogy ilyesmi tesz boldoggá..

Hirtelen vágott fejbe a kérdés: -miért?..Miért gondolok így Inuira?..Nem szeretem Őt. Nem is szerethetném.-ahogy ezt magamban kimondtam szinte belefájdult a szívem.

-De akkor hogy vált ki egy póló ilyen reakciót?..Hiszen ez csak az illata, semmi több.- gondoltam végig, de erre csak- ha lehet- még jobban fájt. Ezt a fajta fájdalmat nem ismerem..De mi ez? Mintha nem tudnék megnyugodni a közelsége nélkül. Nem tudok aludni..Semmi nem megy nélküled, Inui. Lehet, hogy valójában mindig is téged szerettelek.- ahogy ez megfogalmszódott bennem, mellkasamba egy szúró érzés költözött. Ez a bizonytalanság..Azt sem tudom mit érzek, és ez zavar..

Magamhoz szorítva a pólót- mely mostanára néhol nedvessé vált könnyeimtől-, össze húzva magam feküdtem el a kanapén és lehunytam szemeimet. A pólóból származó édes illat, teljesen betöltötte elmém és semmi másra nem gondoltam rajta kívül.

Ahogy feküdtem, szemhéjaim elnehezedtek, és agyam -sok ideje először- kiürült. Inui mosolyogó arca jelent meg fejemben, mire akaratlanul is elmosolyodtam.

Két kezemmel továbbra is szorítva a pólót, egyre jobban összemosódtak gondolataim. A fáradtság végül erőt vett rajtam és lassan, de biztosan elnyomott az álom.

*Timeskip*[kb. 12 órát ugrottunk]

Mikor felébredtem, még mindig a kanapén feküdtem. A pólót ami a kezembe volt, még mindig görcsösen szorongattam.

Felültem a kanapén, és megdörzsöltem szemem, mire kicsit tisztult a kép. Ekkor realizáltam, hogy valaki ül a kanapé másik végében..

Go ahead>>>>