Bátyám legjobb haverja... (Félbehagyott)

3. rész: Testvériség kiderült 🫠

Majd végre, vége lett az órának rohant ki a teremből Emma. De Davidet seholsem találta. Pánikba esett, hol lehet és mit csinálhat. Majd észre vette, csodálkozva nézte. -bátyámmal van- motyogta.

Majd mikor megfordultam es elindultam volna valaki megfogja a karomat és magához ránt. Emma felnézett és csodálkozva nézi David arcát nagy hajzuhataga alól.

- David..?- szólaltam meg.
- Már mondtam, hogy csak Dave!
- Oké- én még mindig meglepődtem néztem rá.
- Gyere! Bemutatok neked valakit. Ő itt Cade.
- Szia bátyus!- szólaltam meg, mosolyt formázva az ajkaimmal.
- Hugi?
- Ti ismeritek egymást, és rádásul testvérek is vagytok?- csodálkozva kérdezte David.
- Eléggé.- mondták egyszerre.
- Hamár itt vagy bátyus tudnánk beszélni?
- Persze hugi
- Semmi ilyen nagy szám, csak annyi, hogy ma haza tudnál-e dobni? Anyáékkal nagyon összevesztem és nem igazán akarok velük beszélni. Otthon meg csak bezárnám az ajtót és nem kéne velük beszélnem. Légyszi bátyus!
- Jól van! De megígéred, hogy majd kibékülsz velük?!
- Igen- forgatta szemeit.
- Ja és még egy dolog hugi, megértem- sugta fuleimbe.
- Na de mostmár ideje lenne elindulni, mert tudtommal a másk épületben lesz órád.

- Elindultam- de mikor indultam volna, egy puszit nyomott Dave az arcomra, nagyon megörültem, de nem tudtam mire vélni. Elpirosodtam.
Majd kapkodni kezdtem a lábaimat, hogy oda érjek. De nem volt sok kedvem hozzá, de muszáj volt és akkor már nem igazán akartam késni.