Behind the curtains ~TAEKOOK~

2. Fejezet

Nevetve csap combjára, s irodája hatalmas ablakán ki néz.

-Nem hiszem el, komolyan? -

-Igen, halál komolyan! Azt hittem ott fog agyon verni! - Rázta meg fejét. -Jimin már majdnem kirakott a kanapéra! -

-Jézusom Yoongi! - Forgatott szemet majd felállt a forgós bőr székéből, s barátja vállára tette kezét. -Most mennem kell, meetingem lesz, de máskor is beugorhatsz! Ja, és ha lehet ne ölesd meg magad az asszonnyal! -

-Mondanám neked ugyan ezt, ha lenne valakid. Tényleg, Jungkook miért nem szedsz fel valakit? Gazdag, jóképű cégvezető vagy, biztos megkapsz bárkit. -

-Nem úgy megy az te is tudod. És nekem nem kell senki. - Kapta fel a szokásos rideg arckifejezését.

-Aha, meg a faszt! Tudom mikor hazudsz, tesó! - Kelt fel ő is a helyéről.

-Yoongs, csak hagyd már abba. - Forgatott szemet.

-Ugyan, ha az tart vissza ami vagy, akkor tudnod kell, hogy akinek te kellesz, az le fogja szarni mi vagy. Te, Jeon Jungkook fogsz kelleni neki és nem fog karót szúrni beléd, hidd el! Jimin is tudja, hogy mi vagyok, mégis szeret! - Kezdett el érvelni a fiatalabb.

-Yoongs, nem mindenki olyan, mint Jimin. - Mormogta majd kilépett az irodából.

-És nem mindenki olyan, mint Lisa. - Sóhajtotta majd ő is kiment az irodából és nézte, ahogy Jungkook végig sétál a folyosón egészen a liftig.

Az éjszaka elérkezett, s sötét fellegeivel takarta el a fényes csillagokat, s a holdat. Egy nagy sóhajjal lép ki a hatalmas épületből, majd ahogy körül néz a város sötét, üres utcáin, akaratlanul is a fiatalabb jut az eszébe. Azok a csodaszép szemek, az a gyönyörű porcelán sima bőr, az az illat, amely képes teljesen megbolondítani őt. Nagyot szippant a levegőbe, s szemei vörösre váltanak.

Éhezik.

De ma este már nem tartja vissza magát! Elhatározta, hogy enged a kísértésnek, s csak megkóstolja Taehyung édes vérét. Tudja, hogy nem lenne szabad, de ő vágyik rá. Érzi, hogy nem lesz jó vége, de akkor is meg teszi.

Hatalmas sebességgel rohan az utcákon, szinte mintha egy szellő lenne, úgy suhan egészen a fiatalabbik otthonáig. Megáll az épület előtt, s hatalmasat szippant a levegőből. Érzi azt a mámorító aromát, sőt, most még erősebben. Elsuhan egészen az erkélyig, s az ajtót hangtalanul kinyitja. Most betörőnek érzi magát, hiszen azt csinálja. Betört egy házba csak azért, hogy megkóstolhassa a tiltott gyömölcsöt. Követve az illatot, megy a konyhába, ahol a káromkodó Taehyungot pillantja meg, ahogy egy pohár szilánkjait szedi fel a földről, s tenyere vérzik. Az üveg darabkák megvágták a tenyerét. Vérzik. Nem vészesen, de vérzik. Ez pedig teljesen el veszi a férfi eszét. Életében nem érezte még ennyire azt a kínzó vágyat, mint most. Meg akarta kóstolni, meg akarta érinteni, s meg akarta szerezni Őt. Hirtelen tett egy lépést előre, és cipője koppant a csempén. Taehyung pedig meghallotta. Ijedten kapta fel fejét, s kiejtette az üvegszilánkokat a kezeiből, ahogy megpillantotta a vörös szemű idegent. Szíve kihagyott egy ütemet, de utána őrült tempóban dobogott. Lesápadt, s izzadt is. Teljesen meg volt ijedve. Álmodik? Halucinál? Egy idegen van a házában, ráadásul nem is akármilyen! Éjsötét haja rezzenéstelen volt, szemei pedig vörösen izzottak, szinte ígézték a fiatalabbat. Újabb lépéseket tett meg Taehyung megdermedt valója felé, majd fél kézzel felkapta, s a pultra ültette. Egy aprót nyikkant az áldozat, nagyot nyelt és egy reszketeg sóhaj hagyta el ajkait. Jungkook a szilánkokon állt, de nem érdekelte ez őt a legkevésbé sem. Közelebb hajolt, majd egy hatalmasat szippantott Taehyung illatából, s puha nyakára fújta ki forró levegőjét. Orrával szinte súrolta a lágy felületet, majd pillanatokkal később erős kezeivel megszorította a fiatalabb karcsú derekát. Taehyung alig mert megmozdulni, de annyira fájt a férfi szorítása, hogy óvatosan rátette kezeit az őt fogvatartóéra. Egymás bőrének tapintása, apró villámként futott végig mindkettejük gerincén. A rémült áldozat csupán egy apró, elhaló nyikkanást hallatott, mikor Jungkook fogait a nyakába mélyesztette. Szemeit lehunyta, s alsó ajkát beharapta, és csendben tűri. Ő is behunyja szemeit, ahogyan élvezettel ízlelgeti a vörös nedűt. Ízlik neki. Úgy véli életében nem kóstolt még ilyen finom vért. Hangosan nyeli a kortyokat és csak még közelebb húzza magához a csendben szenvedőt. Fáj neki, persze, hogy fáj. Kinek ne fájna, ha valaki a nyakán átharapná a bőrt? Remegő ujjait lassan vezeti végig Jungkook karján, s vállánál megállva mélyeszti körmeit a férfibe. Az idősebb csak halkan felmorran, s közelebb húzza a másikat. Ő is szorosabban tartja, már annyira, hogy kék-zöld nyomot fog hagyni maga után, ha egyszer elveszi kezeit onnan. Taehyung teste egyre csak gyengül, már remegve, majdhogynem ájultan öleli át a férfi nyakát, csak, hogy belé kapaszkodhasson. Jungkook közelsége jól esik neki, annak ellenére, hogy egy full idegen valaki, aki épp a vérét issza.

-K-Khérlekh.. - Rekedt, száraz hangon rimánkodik a másiknak, hogy hagyja abba. Füle mellett hallja, hogy még egy utolsó nagyot kortyol, s elhúzódik tőle. Szemei még mindig vörösen izzanak, kezei pedig továbbra is szorosan tartják a fiatalabb remegő valóját. Szája szélen, állán elkenődve folydogál lefelé áldozatának vére, s ajkait pedig teljesen beborítja az életet adó nedű. Belenéz a másik szemeibe, melyek már könnyfátyolosak. Pislog egyet, majd lazít szorításán. Menyasszonyi pózba veszi karjaiba, s lassan, átsétál a szilánkokon, melyek ropognak cipője talpa alatt. A nappaliba megy, ahol a kanapéra óvatosan fekteti le a gyenge fiút. Egy puha párnát tesz feje alá, s egy pokróccal be is takarja. Majd hátat fordít és a konyhába menve felsöpri az üvegszilánkokat. Miután végzett visszament, hogy megnézze minden rendben van-e a másikkal, viszont szegénykét elnyomta az álom. Jungkook pedig csak halkan leült mellé és nézte ahogy aludt. Gondolatai cikáztak fejében.

Most mi tévő legyen?