Behind the curtains ~TAEKOOK~

9. Fejezet

Taehyung szavait nagy csend követte, s mindenki csak csendben ült a helyén és mosolygott. Hosszú ideig csak a körülöttük lévő emberek zsivaját hallgatták, ám Yoongi halkan felszólalt.

-Ez szép gondolat. Igazán elkötelezett lehetsz a munkád felé.. -Bókogatott. -Gondolom Jungkookot is a szenvedélyed fogta meg! - Jelent meg egy huncut ajakgörbület az arcán.

-Hát.. Nem tudom, de.. Megeshet.. - Pirult el és oldalra nézett.

-Amúgy olvasni nem szoktál? - Kérdezte Yoongi, még mindig Jimin combját simogatva.

-Gimi alatt nagyon sokat olvastam! De tényleg, rengeteget! - Mosolygott Taehyung büszkén. - Csak.. Mostmár időm se nagyon van, meg bevallom, ellustultam! - Szontyolodott el. -Lehet, hogy újra el kellene olvasnom azt a könyvet.. - Nézett Jiminre.

-Ne már.. Megint? Taehyung, hányszázadjára akarod még elolvasni, a Rózsakert-et?? - Húzta fel szemöldökét az alacsonyabbik. Yoongi tekintete hirtelen lett meglepett és szemei a két ember közt cikáztak.

-Hogy tessék? Tae neked meg van az a könyv?? - Kérdezte kissé rekedten.

-Hát igen.. De olyan sokat olvastam már, meg hurcoltam magammal az évek alatt, hogy már málik szét.. Amúgy is egy száz éves darab.. - Mormogta. -Próbáltam megvenni új borítóval, de egyik boltban sem volt! Még vintage boltban sem volt.. - Turkálta fagylaltját és egy kannállal tett a szájába. Ajkai szomorúan konyuktak lefelé, ahogy a reménytelen helyzetre gondolt. Yoongi arca azonban megdermedt. Teljesen lesápadt az amúgyis sápatag bőre.

-Ugye.. Tudod, hogy abból a könyvből az az egy példány készült..? - Kérdezte halkan. Jimin és Taehyung is felkapták fejüket az idősebb megszólalására.

-Ezt meg mégis hogy érted Yoo? - Kérdezte értetlenül az alacsonyabb.

-Igen.. E-ezt kifejthetnéd, hyung.. - Pislogott nagyokat a fiatalabb. Yoongi nagyot sóhajtott és tudta, hogy innen már nem igazán van visszaút.

-Taehyung, tudom, hogy tudod, hogy micsoda Jungkook.. - Motyogta halkan. - Ezért vannak a sebtapaszok. Hagyod neki, hogy belőled éljen... - Nézett Taehyungra. Az említett teljesen megdermedt és kiejtette a kanalát a kezéből.

-M-Miről be—

-Én is az vagyok. Jiminből élek. - Mondta halkan és nyugodtan. - Jungkook már több száz éves.. Ahogy én is. - Mondja. -Azt a könyvet ő írta, de soha nem adatta ki. Egyszer elvesztette. Nem tudom, hogyan került hozzád, de azt add szépen neki vissza! - Hangja továbbra is nyugodt volt, ám komolysága és mélysége megrémisztette Taehyungot. Szavai pedig mégnagyobb sokként érték. Jungkook írta azt a könyvet? Azt az érzelmes, fájdalmas könyvet, melyet ő maga már számtalanszor olvasott, s a megsárgult lapok, lassan egymás után esnek ki a megtépázott barna borításból?  Nem akart hinni a füleinek. Ráadásul, Yoongi most arra utasítja őt, hogy adja vissza hőn szeretett könyvét az írónak.

-Ho-Hogy tessék? - Tudott csam ennyit kipréselni magából. -Először is.. Most nem kicsit sokkoltál le, hyung.. - Motyogta. - Másodszor pedig, nem akarom neki visszaadni.. Tudom, hogy az övé.. De úgy hozzám nőtt az a könyv.. - Bigyesztette lefele alsó ajkát.

-Igazat mond.. - Sóhajtott Jimin, aki úgyszint kicsit sokkos állapotban volt. Nem gondolta, hogy párja ilyen hirtelen zúdít hideg zuhanyt legjobb barátjára. De megtörtént. Legalább nem kell titkolózniuk. -Taehyung vagy kismilliószor kiolvasta és végigbőgte minden alkalommal! - Motyogta és Yoongira visszanézett. -Én nyilván mem olvastam el, mert én biztos nem fogok könyvet olvasni, de Taehyung imádja azt a könyvet! - Mondta már szinte könyörgőn párjának. - Hát hadd ne kelljen már visszaadnia! - A vámpír ajkait egy nagy sóhaj hagyja el és az említettre néz.

-Akkor beszéld meg Jungkookal, hogy megtarthatod-e.. - Jobban belegondolva, meg tudta érteni, a könyv iránti ragaszkodását az ember fiúnak, viszont Jungkook legjobb barátjaként, azt szerette volna, ha visszakapja azt ami az övé. Bár a könyv most Tae tulajdonában volt, Jungkook írta. Ő írta, de soha nem adatta ki. Mindig is bizonytalan volt az írói képességeiben, inkább maradt a céges heccecáréknál. A férfi, minden érzelmét abba a könyvbe írta bele, s miután azokat papírra vetette, mélyen elnyomta őket, s egészen addig tudta őket türtőztetni, ameddig nem találkozott a fekete hajú, ember fiúval. Taehyung jelentősen megváltoztatta az életét és az oly régóta való vágyakozása a komfortra, szerelemre és boldogságra, mintha éppen küzdenének fájdalmaival és bizalmi problémáival.

Az erkélyén, pokrócba bugyolálva, egy forró teával kezei közt, nézte a naplementét. Mintha csak egy szél suhogását hallotta, s érezte volna, de pontosan tudta, hogy nem. Maga mellé nézett, s Jungkook feszengve álló alakját vélte felfedezni.

-Yoongs mesélt róla, hogy délután találkozott veletek.. - Kezdett bele. -Tényleg nálad van a könyvem? - Talán még életében nem érezte magát ennyire bizonytalannak és félénknek. Leginkább elárkozta volna magát, hogy olyan mint egy árva, félénk gyermek.

-Igen, de nem akarom visszaadni.. - Kortyolt a forró italba. -Ülj le.. - Biccentett maga mellé. Az idősebb csal sóhajtva cselekedett, s leült mellé.

-Taehyung.. Nagyon sokat jelent nekem az a könyv.. Légyszíves.. - Kezdett volna bele, de a másik, vállára tette kezét.

-Tudom. Te írtad, tele van az érzelmeiddel meg a kis gondolataiddal, amiket nem mertél ország, világ elé kitárni. Pedig szerintem az iskolákban is tanítanák..- Mondta egy lágy mosollyal. -Őszintén, nagyon sokszor olvastam és mindig végig bőgtem. Sokat jelent nekem is, csak úgy mint neked is. Mindig megtaláltam benne a válaszokat és azt amit én is éreztem, fiatal tini koromban.. Jungkook, az a könyv.. Egy műalkotás, és ne haragudj rám, mert nem fogom visszaadni... Én ezzel a könyvvel csak még közelebb érezlek magamhoz. Mintha.. Egy darabka Jungkook lenne az a könyv.. Ezzel jobban megismerlek.. Ami, valljuk be, ha rajtad múlna, annyit se tudnék, hogy mi a neved, így én neveznélek el, vérnyuszinak! - Kuncogta el magát. A férfi csak nagyokat pislogott, s felháborodottan felszólalt.

-Hát persze, hogy közel érzed magad hozzám! Hát az konkrétan a lekem egyik darabja! Olyan személyes, mintha a naplóm lenne! -

-Jungkook, szeretlek és azért, mert vannak érzéseid, ráadásul ilyenek.. Nem foglak megszólni! Valjuk be, igen személyes az a könyv, és ma újra kezdtem olvasni.. Ami most, hogy már tudok Lisáról.. Egész máshogy hat.. - Mondta nyugodtan. -Tudom, hogy sokat kérek.. De ne vedd el a könyvet.. Tudom, hogy a tied, de nekem ez egy darabka Jungkook, ami mindog velem lesz.. - Mormogta halkan.

-De itt vagyok én, teljes egészemben, akkor minek kell az a könyv? - Mormogta bajsza alatt.

-Azért, mert, ha bekatransz, lekiabálsz és elküldesz a halál faszára, akkor legyen mivel fejen vágni téged! - Forgatott szemet.

-Hey! - Háborodott fel mégjobban.

-Jó, bocsánat.. - Nézett rá, s a teát félre rakva bújt hozzá. -Fontos nekem az a könyv.. Nagyon jó volt olvasni és szerintem, nagyon jó gondolataid vannak. Szimplán kabalának is jó érzés lenne megtartani! Eddig is a kedvencem volt, de most, hogy tudom, hogy te írtad, csak mégjobban szeretném megtartani, mert tőled származik! - Szavai csak egy gondterhelt sóhajt váltottak ki Jungkookból.

-Akkor odaadom az ingemet, vagy nem tudom.. Az is tőlem származik, csak ne azt a könyvet dédelgessed.. - Mormogta.

-Miért? -

-Mert az Lisáról van! Oké? Lisa miatt van az a rakat szar! Írok neked másikat, ha ennyire érdekelnek az agyam pókhálós szüleményei, de nem akarom, hogy egy olyan dolgot dédelgess, ami az exem miatt van! Te se szereted Lisa gondolatát, akkor meg miért kellene az a könyv?? - Tört ki belőle a sok idnulat. Valóban, az a könyv Listáról szólt, hozzá kapcsolódott. Senki sem szeretne egy olyan dolgot tartogatni, ami a szerelmének az exéhez köthető. A féltékenység és a birtoklási vágy valóban ilyen..