Stray Kids poli oneshots 2.rész

♡︎Chansungin♡︎

Chan x Jisung x Jeongin

-Furcsán jó kedved van mostanság!-jegyezte meg Chan-nak a legjobb barátja, Changbin.

-És az baj?

-Nem, csak...mindegy...-gondolkozott el.

-Ha érdekel szívesen elmondom az okát!

-Együtt vagy valakivel?

-Igen, de két fiúval.

-Oh. És ők...

-Poliamor kapcsolatban vagyunk!-mondta nemes egyszerűséggel.

-Nem gondoltam volna ezt rólad!-jegyezte meg.

Bang Chan és barátja egy tetoválószalonban dolgoznak. Egy alkalommal, mikor Changbin szabadságon volt Chan találkozott két aranyos fiúval, akik életük első tetoválását szerették volna megcsináltatni. Beszélgetésbe elegyedtek, megbeszéltek egy megfelelő időpontot és elköszöntek tőle.

A tetováltatás után több időt töltöttek együtt, majd 2 hónap randizgatás után összejöttek.

-És erről miért nem számoltál be nekem, ha?-nézett rá kissé mérgesen.

-Nem akartam elkiabálni mindent. Te vagy az első, aki tud erről!

-Értem.-mérte végig szúrós szemmel.

Hirtelen belépett az ajtón Jisung és Jeongin, Chan fiújai.

-Hát ti hogyhogy eljöttetek?-lepődött meg bodogan az idősebb.

-Gondoltuk megnézzük mi a helyzet veled, plusz hoztunk neked ebédet, mert elfelejtetted megint!-emelte fel a zacskót Jisung.

-Cukik vagytok!-ölelte meg őket.-Ő itt a legjobb és egyetlen barátom, Changbin!-mutatta be őket az alacsonynak.-Bin, őket már ismerheted!

-Igen, mivel egy perccel ezelőtt derült ki számomra, hogy vannak fiúid!-tette karba a kezét.-Persze te kiköveteled mikor randiztam Felix-el, hogy számoljak be mindenről, de te nem vagy hajlandó beszélni...

-Ne haragudj rám!

-Nem haragszok!-nevetett fel végül.-Sok boldogságot nektek!

-Köszönjük!-mondta pironkodva a hármas legfiatalabb tagja.

Az idősebbek neki láttak a munkának, ugyanis két vendég meg is érkezett a szalonba. A fiatalabbak elköszöntek tőlük és nagy vihogások közepében hazamentek.

Meg akarták lepni izmos barátjukat, hisz ma vannak együtt kereken 3 hónapja. Finom ételekkel terítették meg este az asztalt, majd izgatottan várták az idősebbet hazaérni.

-Babák, itthon vagyok!-nyílt az ajtó. A két fiatal mint egy puskagolyó szaladott a bejárathoz és szorosan átölelve üdvözölték a szőkét.

-Mi ez a finom illat?-szagolt bele a levegőbe.

-Készültünk egy kis meglepetéssel!-húzta beljebb Jisung.

A megterített asztalt látván Chan szíve majdnem elolvadt.

-Igazán nem kellett volna fáradoznotok! Elég ajándék vagytok nekem ti!-csókolta meg őket egyesével.

-Majd az ágyban leszünk ajándék, de most együnk!-tolták az asztal felé.

Az ínycsiklandó vacsora után már szinte harapni lehetett közöttük a feszültséget. Nem is húzták egymás idejét, a szobájukba érve egyből a tárgyra tértek.

[...]

Másnap reggel Innie és Sungie nyűgösen kelt, hisz elég hosszúra nyúlt az együttlétük. De nem bánták, mert ilyenkor Chan mindig a gondjukat viseli. Nem mintha ezt tette volna az év többi napján...

-Szerelmeim!-jött be az ajtón nagy mosollyal.

-Reggeli az ágyban?-csodálkozott Innie, mikor meglátta a tálcát az idősebb kezében.

-Az én kis angyalaim megérdemlik! Ha már este ilyen ügyesek voltak!-tette eléjük az ételt.

-Hyung, ha nem veszel fel egy pólót megint elélvezek!-nyögte Jisung, hisz az idősebben csak egy nadrág volt. Izmai és tetoválásai csak még vonzóbbá tették az amúgyis helyes férfit.

-És az baj lenne?-húzta fel a szemöldökét.

Elnevették magukat, majd közösen elfogyasztották a Chan által készített reggelit.