Stray Kids poli oneshots 2.rész

♡︎Minchangin♡︎

Minho x Changbin x Jeongin

⚠️öngyilkosság⚠️

Minho

-Mi értelme van az életnek?-néztem rá az előttem ülő pszichológusomra.

-Minho...az életnek rengeteg értelme van, mindenkinél más! Biztos vagyok benne, hogy te is tudsz mondani olyan dolgokat, amik miatt érdemes lenne maradnod!

Elgondolkodva próbáltam ilyet találni, de valahogy nem forgott az agyam.

-Legyen ez amolyan házi feladat holnapra, rendben? Írj le néhány dolgot, ami boldoggá tesz téged! Nyugodtan gondolj végig mindent és holnap beszélünk róluk, oké?-tett elém egy üres lapot és egy zsírkrétát. Nem adhat olyan dolgot, amivel bántani tudnám magam, épp ezért gyerekeknek való zsírkrétát kapok, ami nem mérgező és nem is hegyes.

Bólintottam. Az orvos felállt, majd elköszönve kiment a szobámból.

Sóhajtva néztem végig a bekötött kezeimen. A fehér anyag elég pirossá vált, így a szobából kimenve szóltam egy nővérnek, hogy mi a problémám.

Máris hozta az egyikük a kötözőszereket, majd óvatosan lefejtette a véres fáslit.

-Kezdenek szépen gyógyulni!-jegyezte meg fertőtlenítés közben.-Viszont még bent kell maradnod egy ideig.

A kötözés végeztével kiment én pedig az ágyamra visszafeküdve kezdtem el gondolkozni.

Mi tesz boldoggá? Van olyan egyáltalán, amitől boldog vagyok?

A lapot megfogtam és az asztalhoz ültem. Erősen gondolkozni kezdtem megint, de az agyam semmit nem volt képes csinálni.

Hirtelen eszembe jutott. A macskák! Nagyon szeretem a macskáim, három is van nekem!

Gyorsan leírtam, de utána megint eszembe jutott más. A tánc! Szeretek táncolni, megnyugtat és boldoggá tesz!

Sorban jöttek a gondolatok, szont sercegett a kréta a papíron amilyen gyorsan írtam őket le.

A folyamatot egy halk kopogás szakította félbe. Az ajtóm felé fordulva pillantottam meg Jeongin-t és Changbin-t.

-Szia Minho!-suttogta Changbin.

-Sziasztok!-léptem hozzájuk. Bizonytalanul megöleltek, gondolom féltek attól, hogy fájdalmat okoznak a sérüléseimen.

-Hogy érzed magad hyung?-nézett rám aggódva Innie.

-Jobban egy kicsit! A sebeim is kezdenek gyógyulni!-mondtam zavartan.

Láttam, hogy a szemük megtelt könnyel. Nem bírtam elviselni, hogy miattam aggódnak ennyire.

Magamhoz húztam őket, nem érdekelve, hogy a karom fájt egy kissé.

-Ne haragudjatok!-suttogtam közéjük.

-Csak aggódunk miattad!-mondta Bin könnyáztatott arccal.

Innie szinte zokogott a karjaimban, ami miatt mégjobban megnőtt a gombóc a torkomban.

-Meg fogok gyógyulni, megígérem! Akármibe is kerüljön!

-Nem akarlak elveszíteni hyung!-sírta Jeongin. -Nélküled mi sem vagyunk!

-Ígérem, hogy maradok! Itt leszek mellettetek, vigyázok rátok és szeretni foglak titeket!

-Mi is szeretünk Minho!-öleltek át.

Mikor elmentek bizonytalanul ültem vissza az asztalhoz. Pár perc gondolkodás után vállat rántottam és leírtam a lapra;

Jeongin és Changbin

Végülis kész. Boldoggá tesznek, szeretem őket...igen, azt hiszem ennyi. Miattuk vagyok a legboldogabb!

Elégedetten álltam fel a székből, majd a rácsos ablakon kinézve pillantottam meg az alakjukat, amint az ablakom felé integetnek.

Most már biztos, hogy ők a legnagyobb értelmei az életemnek.

Egy hónap kihagyás után visszatértem ismét! Ugyan még nem vizsgáztam le, de már nagyon hiányzott az írás. Készülőben van 2 új könyvem is, ami remélem elnyeri a tetszéseteket. Mindkét könyvvel sokat foglalkoztam, de még később szeretném közzétenni számotokra, mert nincs teljesen kiforrva. Annyit elárulhatok, hogy nem poli ship-es lesz egyik sem és mindkettő ilyen fantasy témában lesz íródva a Stray Kids tagokkal.
Az egyik könyvem tuti kiteszem majd, a másikban még bizonytalan vagyok egy kissé, de ha úgy érzem kirakom azt is.

Köszönöm, ha elolvastad amit írtam, legyen szép napotok a továbbiakban!💕