Just stay with me. ~ Hyunlix

V

Arra keltem, hogy valaki bökdös, szóval morogva nyitottam ki a szemeim, bár majdnem meg is vakultam a nap miatt, ami besütött a kórházi szobába. Ne már, azt hittem álmodtam ezt az egészet. Mikor a szemem megszokta a fényt, Chant és Jisungot láttam meg. Amúgy ő nekem nagyon szimpatikus, bár még nem beszéltünk sokat.

- Jó reggelt Csipkerózsika! - vigyorgott rám Chan, én pedig megforgattam a szemeim. - Azt mondtad tegnap hogy keltselek fel. Igaz nem tudsz te menni kávézgatni, viszont Hyunjin ide tud jönni. Jisungot már ismered, igazából csak aggódott érted szóval bejött egy kicsit beszélgetni veled. Egyébként délután 1óra, szóval van 1órád felkelni, mert jön Hyunjin. Ja és írj neki vissza. Én megyek haza, anyáek este fele hazaérnek, és azt mondták utána bejönnek hozzád - adott egy puszit a homlokomra a bátyám, majd egy sziasztok után el is hagyta a kórtermet. Ez kicsit sok infó volt. Szóval Chan szólt a többieknek hogy kórházba vagyok? És ezek szerint anyáéknak is. És mi az, hogy Hyunjin jön ide? Kérdezem én, miért? Úgy nézhetek ki mint a mosott szar.

- Felix - hallottam egy hangot, aki természetesen Jisung volt, mire felé fordítottam a fejem - Chan elfelejtette mondani, de egyébként nem tört be a fejed, az orvos mondta aki bent volt veled mikor ide értünk. Tehát a koponyád nem tört be, csak szétnyílt úgymond a fejbőröd vagy nemis tudom már mit magyarázott. Mindegy amúgy, mesélj, hogy vagy? - kérdezte mosolyogva, én pedig sóhajtottam egyet.

- Igazából semmi bajom, a fejem nem fáj, bár eléggé szar hogy le kellett ott egy pontban nyírni a hajam. Jó tudom vissza nő, de akkor is. A kezem csak kicsit fáj, igazából nem vészes. Szóval a körülményeket elnézve, jól vagyok. - mosolyogtam rá, ő pedig pajkosan mosolygott, amit nem tudtam mire vélni - Hé, te mit mosolyogsz? - vontam fel a szemöldököm, mire kinevetett. Ja, elég jól nézhettem ki így.

- Jaj, bocsi, jézusom de bunkó vagyok. Egyébként azon, amit Chan mondott. Te és a szívtipró? - húzogatta a szemöldökét, mire megforgattam a szemeim.

- Jézus, igen ma mentünk volna egy kicsit megismerni a másikat, de mivel ez - mutattam jobb kézzel magamra - történt, így nem megyünk sehova. Bár nem tudom Chan miről beszélt, majd megnézem mit írt Hyunjin. Apropó ha már így kérdezted, te és Minho? Elég feltünő volt hogy nagyon veled akart aludni - most rajtam volt hogy húzogassam a szemöldököm, a kisebb pedig elpirult.

- Hát, igazából egy ideje kavarunk, csak egyikünk se mer lépést tenni. Vagy hát nem tudom, hogy ő egyáltalán akar-e. Mert én nagyon, csak félek, tudod? Meg, hs esetleg mégse úgy érez, ahogy én? Akkor az elég gáz lenne, érted. Mert egyébként 2hónapja folyamatosan jeleket adunk a másiknak, meg amúgy elsős korom óta ismerem. Ő is most teszi majd le a szakmai vizsgát, mint a bátyád. - magyarázza, én pedig halgattam, mert amúgy teljesen jogos amit mondd, de mégis.

- Figyelj, ha úgyvan, úgy is össze fogtok jönni. Nem úgy nézett ki, mintha annyira taszítanád. Lehet csak várja a megfelelő pillanatot - kacsintok rá, ő pedig elmosolyodik.

- Hát figyelj, én hiszek neked, de ne igyunk előre a medve bőrére. Egyébként te, Seungmin, Innie, Hyunjin és én osztálytársak leszünk. Mármint, te leszel a miénk, ha érted hogy értem. Changbin egyel jár felettünk, ő most írja majd az érettségit. Visszatérve, nézd csak meg mit írt Hyunjin - mondta, én pedig a kis asztalkáról az ágy mellől elvettem a telefonom.

- Örülök hogy nem kell egyedül lennem akkor egész évbe. Soha nem voltak barátaim, erre most azonnal szereztem kettőt. - mosolyogtam, és láttam a szemén hogy meghatódik, de rendezte a vonásait, és a telefonom felé bökött - Jól van már na - panaszkodom, és megnyitom az Instagram-ot.

Hyunjin
Felix, mi történt? És mi az hogy kórház? Jézusom, jól vagy? Felhívom Chant.
Úristen Felix, mit csináltál? Chan azt mondta szétrepedt a fejbőröd, és megrepedt a csont a karodba. Azt mondta ha szeretnék bemehetek hozzád. Van még egy kis dolgom, de 2re ottvagyok! Azt mondta a 143-mas szobába vagy, úgyhogy majd találkozunk. Addig se törd össze magad jobban.