Just stay with me. ~ Hyunlix

VII

Fél hétkor az ébresztőmre keltem, de egy 10perc szenvedés után keltem ki csak az ágyból. A konyhába lemenve, már Chan egy bögre kakaóval várt. Anyáék valószínűleg még alszanak, most nem kell korán kelniük, mivel most itthonról dolgoznak, teljesen mindegy mikor kezdenek neki. A kakaómat megköszönve ültem le az egyik bárszékre, majd miután elfogyasztottam, rohantam is vissza a szobámba. Onnan egyből a furdőmbe vettem az irányt, ahol megmostam az arcom, a fogam, majd alapozót kentem a szeplőimre. Chan biztos le fog érte szólni, de nem szeretném, hogy ugyan az megismérlődjön, mint az elmúlt pár évben. Gyorsan felvettem egy bő fekete farmert, meg az egyik fehér ingem, majd még a tapaszt is lecseréltem a fejemen. Chan kiabált fel, hogy siessek le, mert indulunk. Az ő kocsijával mentünk, bár ennek nem nagyon örültem, mivel elég drága kocsi, sőt. Nem akartam, hogy az első napunkon máris mindenki megbámuljon. Pittyent a telefonom, Jisung írt, hogy a suli előtt várnak mind a 6-an, szóval kicsit megnyugodtam.

- Felix, ideje véget vetni a bambulásnak, ittvagyunk - hirtelen kaptam felé a fejem, majd vissza az útra, vagyis már a sulira.

Bólintottam, majd sóhajtottam egyet. Kiszálltam a kocsiból, messziről már láttam a mi kis csapatunk. Jogos volt a félelmem, tényleg minden szempár ránk szegeződött. Nagy levegőt véve indultam el Chan-nel az oldalamon a többi fiúhoz. Jisung erősen a karjaiba zárt, majd őt követte Hyunjin is, akinek megjegyzem, most is nagyon jó illata volt, és nagyon jól állt neki az ing. Talán még kisebb is volt a méret, valószínűleg direkt, hogy az izmai még a ruhán keresztül is látszódjanak. Seungmin még megölelt, a többiekkel kezet fogtam, majd elindultunk be, az iskola udvarára. Zavartak a tekintetek, amik rám szegeződtek, Jisung is észrevette, próbált segíteni, de nem járt vele szerencsével. Minho, Chan és Jeongin elváltak tőlünk, mi pedig mentünk tovább a saját osztályunkhoz. 11.B, ha jól tudom, nem vagyok biztos benne. Jövőre érettségi, utána még egy év szakmai. Igazából azt sem tudom mire lesz jó, vagy bármi. Azt sem tudom milyen szakra írattak be anyáék, annyi a lényeg, hogy a fiúk az osztálytársaim mind. Bár eddig azthiszem logisztikát tanultam, valószínű idén is azt fogok. Chan valami infós szakon van, ezzel akar majd kezdeni valamit. Egyetemre is menni fog, ott is ezt szeretné tovább tanulni, ez volt igazából az álma. Az osztályunkhoz érve, egyből sokan odajöttek, de hála ég nem miattam.

- Hyunjin, egész nyáron nem láttalak, nem voltál itthon? - kérdezte valami szőke plasztik ribanc, a haját csavargatva, a mellettem álló vöröst nézve, majd rámnézett - Oh, egy új fiú. Hogy hívnak? - rebegtette meg a szempilláit, de nem sokba tellett, hogy a szemébe nevessek.

- Az új fiú személyesen, Lee Felix, és én pedig még 2évvel ezelőtt meg mondtam neked, hogy hagyj békén. Nem vagyok rád kíváncsi, nincs nálam esélyed, tisztán elmondtam. Amúgymeg, ha eddig nem esett volna le, meleg vagyok, észlény - a lány csak tátott szájjal nézett, dobbantott egyet, majd fújtatva elment. Mostmár tényleg elröhögtem magam, mire Hyunjin is követett.

- Már megint rád szállt ez az ócska ribanc? - jött oda Jeongin, mire még jobban elkezdtem nevetni - Mi az Lixie, tán nem nálad is bepróbálkozott? - forgatta meg a szemét, amin eléggé meglepődtem.

- De igen, bár nem fogott meg nagyon az 5centis szempilláival - mosolyogtam, Hyunjin pedig oldalba bökött. Biccentett egyet egy irányba, ahol Chant láttam meg integetni. Mosolyogva intettem neki vissza. Egyre többen jöttek oda, és kezdtem a sok embertől rosszul lenni - Hyunjin, nem zavar, vagy ilyesmi, de miért vannak itt ennyien? - hangom halk volt, mégis meghallotta.

- Hát, ez egy elég szar dolog, de nálunk is van ranglétra. Tudod a menők meg a nem menők, ha érted hogy értem. Elvileg mi vagyunk a menők, bár soha nem értettem miért. De mi nem azok a tipikus "megverünk ha nem olyan vagy mint mi" félék vagyunk. Mi inkább segítünk, sőt még csak nem is vagyunk rossz tanulók. Tényleg nem értem miért bírnak minket ennyien, sokan akarnak a barátaink lenni, de tudják hogy a 6-os, vagyis mostmár 8-as csapatunkba senki nem férkőzhet be - mosolyog rám, majd lehervad a mosoly az arcáról - Jól vagy? Eléggé lesápadtál.