Just stay with me. ~ Hyunlix

XIX

- Hyunjin, remélem fel is takarítasz ezek után - nézek szét szörnyülködve a konyhában, mikor kész lett a sok sütemény. Mindenhol liszt, és csoki maradványok vannak.

- Persze, eltakatítok mindent, csak előtte hagy kóstoljam meg ezt a finomságot - néz rá a sütire, mire elnevetem magam, és bólintok. Odamegy a tálca süteményhez, majd elvesz egy darabot, és beleharap. Egy kis ideig érzéstelen arccal néz rám, majd elmosolyodik, és felcsillan a szeme - Istenem Bokkie, ez kibaszott jó - bólogat.

- Hát, köszönöm - pironkodok, és az egyik elszabadult tincsemet a fülem mögé tűröm - Viszont most takaríts! Elviszem Jisungéknak a cuccaikat, meg Seungminéknek viszek a sütiből - mutatok a kis dobozra amiben a kis sütik vannak, majd felkapom azt a pultról, meg a kistáskát, amiben Minho és Jisungie édessége van, majd kisétálok az ajtón. A kettővel alrébb lévő szobába mentem először, ahova bekopogtam, és egy pillanat múlva már nyílt is az ajtó.

- Szia Lixiekém, mi újság? - mosolyog rám a kis mókus, én pedig felmutatom a kistáskát.

- Hoztunk nektek Hyunjinnal egy kis édességet a boltból, meg van a mi szobánkban brownie, ha kértek menjetek át nyugodtan - mutatok arra az irányba, ahol a szobánk van.

- Uuu, mit hoztatok? - tekint bele a táskába, majd felcsillan a szeme - ÚRISTEN HOZTATOK NEKEM MÁLNÁS SAJTTORTÁT? - sikít fel - És Minhonak pudingot - néz hátra, ahol Minho meg is jelenik mögötte.

- Köszi Lixie - mosolyog rám Minho - Mindjárt átmegyünk a ti szobátokba, csak még elintézünk valamit - néz rám, én pedig bólintok.

- Rendben, addig leszaladok Seungminékhez - intek egyet, majd a lifther menve benyomom a gombot, és várom hogy megérkezzen. Mikor kinyílik, egy Seungmin és Changbin lépnek ki rajta, mire hátrahőkölök - Őő, épp hozzátok indultam - nézek rájuk felváltva, ők pedig kinevetnek.

- Mi meg hozzátok. Na akkor most hova? - kérdi Minnie, mire hátra mutatok.

- A miénkbe. Hyunjin takarít, sütöttünk browniet. Vagyis, inkább én sütöttem, szóval elindultam vinni nektek, meg szólni hogy gyertek de akkor nem megyek sehova - vonom meg a vállam, majd elindulok vissza a szobánk felé.

- Mármint azt a browniet, amiről Chan olyan sokat beszélt? Mindig mondja hogy milyen finom browniet tudsz csinálni - kérdi Changbin, én pedig bólogatok.

- Azaz. Sütni jobban szeretem mint enni, de mindenki dícséri, így gondolom finom, szóval - vonogatom a vállam, majd benyitok a szobánkba, és benézek a konyhába, ahol már rend van, és Hyunjin épp az elmosott tányérokat törölgeti. Halkan megyek oda mellé, és nem tudom a bátorság honnan jött, de adok egy puszit az arcára, ő pedig meglepődve néz felém, majd mikor meglátja hogy én vagyok, mosolyogva rakja le a tálat, és ölel lágyan magához fél kézzel, miközben a többiek felé fordulunk, akik megilletődve néznek minket.

- Oké, nem kell minket szugerálni, gyertek és egyetek - röhög Hyunjin, aztán mosolygós szemekkel lenéz rám. A fejével az asztal felé bök, én pedig bólintok. Leülünk a többiekhez, és csak beszélgetünk.

Órákig ezt csináltuk, míg be nem jött az osztályfőnök, hogy már ideje lenne aludni, így elköszöntünk a barátainktól, és elmentünk fürdeni, persze külön-külön. Amíg Hyunjin fürdött, Channel telefonáltam.

- Na és jó a kirándulás? - kérdezi, én pedig bólogatok, bár nem látja.

- Nagyon, hú képzeld csináltunk Hyunjinnal browniet, vagyis inkább én. Ő inkább csak rumlit csinált, de utánna feltakarított. Nem régen mentek el innen a többiek, szóval mostmár megvárom hogy Hyunjin végezzen, és szerintem alszunk - magyarázok, Chan pedig sóhajt a háttérbe.