Just stay with me. ~ Hyunlix

XVII

- Jobb már? - kérdi Hyunjin, mikor elkezdett halkabb lenni a vihar, én pedig bólintottam - Jólvan akkor, figyelj, nézzünk valamit, vagy aludni szeretnél? - simogatja meg a fejem, én pedig vállatvonok.

- Nem vagyok álmos, úgyhogy nézhetünk valamit - motyogom, ő pedig halkan kinevet.

- Oké, de akkor egy kicsit engedj el, hogy ide tudjam hozni a laptopom - halkan nyöszörögve, de teljesítettem a kérését, és addig elővettem a telefonom megnézni keresett e valaki. Chan írt, hogy minden oké e, gondolom a vihar miatt.

Felix
Szia Channie hyung. Minden oké, Hyunjin végig velem volt, így nem lett baj vihar közbe.

- Na és mit nézzünk? - kérdi a fekete hajú, mikor visszafekszik mellém.

- Úristen nézzük meg a Verdákat! - jut eszembe az a 3részes film, amit már nagyon-nagyon régóta nem láttam. (halljatok enis nagyon reg lattam mar, es most megneztem mind3 reszet, es olyan jo volt istenem😭❤️ - iro) Hyunjin kinevetett, de rákeresett a laptopján az első részre, és már el is indította. Közelebb araszolt hozzám, és magához húzott, én pedig a lehetőséget kihasználva bújtam oda jobban hozzá, és amint az illata felkúszott az orromba, egyből pillangók ezrei jelentek meg a gyomromban. A film közben halkan beszélgettünk, leginkább arról, amit néztünk, de feljött pár nagyon random téma is, miszerint mi a kedvenc kajánk, vagy hogy Hyunjin utálja a padlizsánt, amit nem értek, hisz elmondása szerint még nem is evett, hogy lehet úgy utálni valamit, ha nem is kóstoltad? Na mindegy, ő tudja.

A film végén már éreztem hogy álmoa vagyok, és Hyunjin is ásítozott, így megállapodtunk abban, hogy alszunk, így a fekete hajú elrakta a laptopját, és bebújva az ágyába fordult felém, és ölelt magához szorosan.

- Ez így neked oké? - kérdezi halkan, mire bólintok - Akkor jó éjt Bokkie, álmodj szépeket - susogja, majd egy puszit nyom a fejem búbjára, és a fejét a hajamba temeti.

- Jó éjt Hyun - suttogom vissza egy bugyuta vigyor kíséretében, miközben közelebb bújok hozzá, és mélyen beszívom az illatát. Egy ideig még nem sikerül elaludnom, de aztán végül Hyunjin egyenletes szívdobogását hallgatva végre elnyomott az álom.

- Lixie, édes kicsi Yongbokkiem, kelj fel légyszi - hallok meg egy hangot, mire lassan kinyitom a pislogóim, és nyöszörögve húzom magamra a takarót, fel sem fogva, hogy épp egy mellkason fekszek, akinek a tulajdonosa éppn 'ily módon becézett engem - Felix, légyszi, nagyon ki kell mennem a mosdóba - hallom mégegyszer a hangot, mire lassan felülök, és egy kómás Hyunjinnal találom szembe magam - Köszönöm, mindjárt visszajövök és aludhatunk tovább, de már nem bírom - pattan fel a fekete hajú fiú, én pedig értetlenkedve nézek utána, de vállatrántva nézem meg mennyi az idő, és azt látva azt hittem. rosszul leszek, hisz hajnali 4óra volt, így ismételten nyöszörögve dőltem vissza a puha ágyba, a fal felé fordulva, remélve hogy ha Hyunjin visszatér a pisilésből, majd hozzbújik. Nem is kellett, sokat várnom, egy kis időn belül Hyunjin visszatért, és a takarómba bebújva szorított magához szorosan - Ne haragudj hogy felkeltettelek, aludj szépen vissza - puszil rá a kobakomra, én pedig csak szemeimet lehunytam, és kis idő múlva el is nyomott az álom.

[...]

- Na és akkor Lixiekém, tervezel egyetemre menni? - kérdezi tőlem Hyunjin anyukája, én pedig megvonom a vállam. Éppen ebédelünk, hiszen Hyunjinnal sikerült fél 12kor felkelnünk, így természetesen maradnom kellett ebédelni.

- Nem tudom még, de szerintem igen. Bár ha megyek sem messzire, hiszen belecsöppentem egy nagyonjó baráti körbe - pillantok Hyunjinra, aki rámkacsint - és nem szeretném őket itthagyni. Chan is az egyik szöuli egyetemet nézte ki magának, ott van pénzügy is, azt az egyetemet még átgondolom - vonogatom a vállaim, mire a nő bólint.