Just stay with me. ~ Hyunlix

XI

Kiabálásra keltem, amit nem tudtam mire vélni. A szemem csukva volt, az ablakon beszűrődő fény miatt nem nagyon tudtam kinyitni. A másik oldalamra fordulva vettem észre, hogy bizony a fekete hajú nincs mellettem. Férfi hangokat hallottam, de Hyunjinnak nincs ilyen mély hangja. Talán az apukája jött haza? Nem akartam kimenni egy családi veszekedés közepébe, viszont nagyon kellett pisilnem. A telefonom szerint még csak fél 9 múlt pár perccel. Chan írt, hogy tudja hogy nem vsgyok otthon, így ha úgy van, eljön értem kocsival, hogy ne kelljen sétálnom, esetleg buszoznom.

Végül erőt véve magamon kikecmeregtem az ágyból, szegény Kkamira pedig majdnem ráléptem. A kis folyosóra kinézve nem láttam senkit, így bekopogtam, viszont a vörös hajú lány nem nyitot ajtót, így gondolom, nem volt bent a szobájába. Elsettenkedtem a fürdőig, és oda is bekopogtam. Mivel nem jött válasz, bementem, és elvégeztem a dolgom. Kezetmostam, majd mikor ki akartam menni a helységből, kivágódott az ajtó, még szerencse hogy kifelé nyílik. Egy Hyunjinra hasonlító, morcos arcú férfi volt, viszont mikor meglátott, eléggé meglepődött.

- Öhm, jó-jó napot - hajoltam meg gyorsan - Felix vagyok - makogom, miközben a férfi beljebb jött, én pedig kikerültem.

- Szóval Felix mi? Tán te is a drága fiamnak egy kalandja vagy? - néz rajtam végig, nekem pedig a hideg futkos a hátamon, és nem a jó értelemben - Én is elvinnélek egy körre - kacsint, én pedig lesütöm a tekintetem.

- Hogy mit csinálsz?! - ér oda at emlegetett, én pedig kiaraszolok a fürdőből hozzá - Hozzá ne szólj többet, ha meg megtudom hogy egy ujjal is hozzáérsz, eltöröm a karod - morogja, engem pedig a háta mögé húz.

- Jólvan, csak vicceltem - forgatja meg a szemeit a férfi, majd rácsapja Hyunjinra az ajtót. A fekete hajú fiú egyből felém néz, én pedig zavarodottan nézek rá vissza. Gyengéden a karomra fog, majd vissza húz a szobájába, majd mikor becsukja az ajtót, könnyekkel áztatott szemekkel felém néz, aztán már csak annyit érzek, hogy egy remegő test nekem csapódik. A derekamat karolta át, és a fejét a nyakhajlatomba fúrta. Mikor a nyakánál fogva visszaöeltem, és ugyanúgy mint ő, a nyakhajlatába fúrtam a fejem, kitört belőle a keserves sírás.

- Shh, Jinnie, ne sírj - kezdem el simogatni a tarkójánál a haját, hátha lenyugszik - Gyere feküdjünk le, mondd el mi a baj - susogom, ő pedig bólogat. Az ágyhoz húzom, lefekszek rá, és a karom felé nyújtam, a fekete hajú fiú pedig készségesen bújik a mellkasomba, még mindig sírva. Folyamatosan simogattam, és nyugtató szavakat suttogtam, hátha egy kicsit lenyugszik, és sikerült is. Pár perc után már csak szipogott, és úgy ölelt, mintha az élete múlna rajta.

- Bocsánat hogy így kellett látnod. Engem is, és őt is - motyogja a mellkasomba, amit alig értek meg, majd törökülésbe felül, de nem néz rám, sz ölében tartott kezeit nézi - Soha nem volt jó kapcsolatom az apámmal. Valamiért mindig megvetett, főleg azután, hogy nyolcadikba bevallottam, hogy nem a lányok jönnek be - nevet gúnyosan - Anyám is csak azért nem vált még el tőle, mert nem lenne elég pénze eltartani engem, és azt az embert. Yeji már nem lakik itt, így neki könnyű. Igazából őt is mindig elítélte, de nem tudom miért. Lehet csak úgy amblokk a gyerekeket nem szereti, de akkor minek csinálta fel anyámat? Readásul kétszer is baszki! Mindegy, szóval valszeg arra keltél hogy ordít, azért is bocsánat. Azt se tudom hol volt, én épp inni mentem ki, mgé bőven vissza akartam aludni, csak hazajött. Persze egyből belémkötött, ebből. jött a veszekedés. Most szerencsére nem emelt rmá kezet, de máskor mindig. Mert hát ja, erőszakos, és nagyon sokszor volt, hogy megvert. Volt is egy borda törésem, persze ez is akkor, mikor bevallottam hogy meleg vagyok, mert nem bírta elfogadni hogy a kicsi fia, akit amúgy is utált, buzi - itt megforgatta a szemeit, majd megrántotta a vállát - Mindegy, annyira nem érdekes, már megszoktam.