Kőbe zárt érzelmek megoldatlan kèpletei(Senkuu x Gen)

7.rész-Kollózió

-Én nem félek tőled!-Hallatszott Króm bátor hangja.

-Nem?!-Kiáltott vissza rá Magma, mire a tudós fiú alig láthatóan megremegett. Valójában nagyon is félt, de semmi pénzért nem akarta , hogy ezt Magma, vagy többi falusi aki köréjük gyült a veszekedés hangjára ezt észre vegye.

-Bebizonyítom, hogy érdemes vagyok Ruri kezére! Majd te is meglátod Magma!

-Ruri az enyém lett volna!-Vágott vissza a nagydarab. - Csakis a boszorkányságotoknak köszönhetitek, hogy nem úgy alakultak a dolgok! Tisztességes csatában sem te, sem pedig Senkuu nem győzhettetek volna ellenem! Új viadal megrendezését fogom követelni!

Krómban egyre inkább gyűlt a méreg. Addigra már azt is elfelejtette miből indult közte és Magma közt ez az egész. A végére valamiért Ruri kezéért kezdtek szóban harcolni. A tudós fiút mérhetetlenül felháborította a másik feltételezése, miszerint az egész falut csak csalással nyerték meg maguknak, és az is, hogy az előtte álló mamlasz magának akarja azt a nőt akit szeret. Ráadásul ő is jól tudta hogy Maga csak önző érdekekből akarja Rurit, és nem azért mert úgy szeretné, mint ahogy ő.

-Na idefigyelj!-Kiáltott rá nagy önbizalommal Króm.- Felőlem lehet akárhány viadal, soha nem fogom hagyni, hogy Rurit az önös érdekeidre használd te szemétláda!

A két fiú között tomboló konfliktus cseppet sem akart alábbhagyni. A nagy hangzavarral járó vita végül az arrafelé kószáló Gen füleit is megütötte. A mentalista hamar megértette mi lehet a vita tárgya, és azonnal megoldáson gondolkodott. Biztos volt benne, hogy Magma keze hamarosan eljár, akkor pedig Krómot nemigen végi meg senki és semmi. Gondolta legjobb ha sürget magát, hogy szóban rendezhesse a dolgot, mielőtt Magma rendesen átszabja a másik arcát.

Csak egy kicsit áldd még a sarat Króm chan!-Bíztatta magában a fiút Gen. Gyors észjárásának köszönhetően hamar elő is állt néhány lehetséges megoldással, és a vitatkozó páros felé igyekezett. Ahogy azonban egyre közelebb ért, rájött hogy az iménti eszmefuttatása teljesen felesleges volt. Króm szája ugyanis ahogy már azt ő is megszokhatta sokkal nagyobb és mocskosabb volt a kelleténél. Gen maga sem gondolta, hogy a fiú ilyen hamar kihozza a sodrából Magmát, és mire ő odaér, a meglett férfi keze lendületet vesz. Gen agyában hirtelen sok minden megfordult. Az első persze az volt, hogy ő megpróbálta, de hát ha nem hát nem. Króm most így járt. Aztán valamiért úgy érezte nem tudná elviselni ha Magma a földig püfölné Krómot. Maga sem értette pontosan miért, de úgy érezte ezt egyszerűen nem tudná elviselni. A másodperc töredéke alatt sok minden fordult meg a fejében. Többek közt az is, Króm milyen sokat támogatja. Milyen sokszor tarja benne a lelket, és milyen tisztességes. Hiszen egy mondattal keresztbe tehetne neki. Ő az aki a legféltettebb titkát tudja, és ezzel kapcsolatban soha nem élt vissza, sőt. Króm olyan sokszor bíztatja és meghallgatja őt. Mégiscsak egy jó barát. Hagyja hát, hogy egyszerűen megszégyenüljön? Persze mire megszólalhatott volna, Magma addigra rég behúz egyet a tudósnak, így egy választása maradt. Ügyesen Króm és Magma közé vetette magát. Így sikerült Krómot hátra löknie, és bár ő is bekapott valamennyit a nagydarab férfi ökléből, nem volt olyan vészes mint amit Króm kapott volna.

Valójában mindhárman meglepődtek. Króm azért mert hirtelen máshol találta magát, Magma azért mert más volt előtte, és az ütés sem úgy sikerült ahogy tervezte, és bár felkészült rá, azért Gent is megingatta a nagy ütés amit kapott. A mentalista arca és a karja amivel igyekezett tompítani az ütést sajogtak a fájdalomtól. Biztos volt benne, hogy az orra és a szája is vérzik, és legszívesebben sírva fetrengett volna a földön, de természetesen ezt nem engedhette meg magának.

Szemei kigyóként villantak Magmára, aki a gonosz arckifejezés láttán hátrálni kezdett. Gen néhány másodpercig az orrát fogta. Érezte ahogy a meleg vér csorog belőle. Hirtelen gondolattól vezérelve a tenyerében összegyűlő vért Magmára fröcskölte, majd vérben forgó szemekkel meredt rá.