Kőbe zárt érzelmek megoldatlan kèpletei(Senkuu x Gen)

17.rész-Phobos ésDeimos

Ishigami falu napos szép reggelre ébredt. Az idő kellemesen meleg volt, lágy szellő fújdogál a növények bimbózó ágait, a háttérben pedig madarak halk, kedves csicsergése hallatszott. Mindenki jókedvűen, mosolyogva tette a dolgát. Minden békés és csendes volt. Minden emberre rászállt valami kellemes meghittség, és sokan mosolyogva megálltak egy pillanatra, a halványkék, napsugaras eget csodálni.

Milyen csodás nap ez. Fordult meg a gondolat sok mindenki fejében, ám ekkor a kellemes mélázásnak Taiju hangos, eget földet rengető hirtelen véget vetett.

-SENKUUU!!! HOGY TEHETTED EZT?!-Kiáltozta sírva, miközben erősen szorongatta a másikat a karjai közt.

-MIÉRT NEM MONDTAD EL NEKEM, HOGY MEGNŐSÜLTÉL?! ANNYIRA BÜSZKE VAGYOK RÁD!

-Hát most mondom...-Nyekeregte a tudós, miközben próbált szabadulni a másik csontroppantó öleléséből egy kicsit. -és amúgy utána hamar el is váltam...igazából egy két perccel utána.

-Nem volt hosszú házasság.- jegyezte meg halkan Yuzuriha. -És hogy fogadta ezt Ruri san?-Kérdezte.

-Ezzel nem igazán foglalkoztam.-Gondolkodott el Senkuu.-Nem hiszem, hogy zokon vette volna. Jó viszonyban vagyunk.

-NEM SZABAD ÖSSZETÖRNI A NŐK SZÍVÉT!-Zokogott tovább Taiju.

-És Gen kunnal mi a helyzet?-Kérdezte mosolyogva Yuzuriha.-Jól látom amit látok?

A tudós arcára enyhe pír szökött, míg barátja szemöldöke gondterhelten ráncosodni kezdett.

-Mégis miről beszélsz Yuzuriha?-Kérdezte.-Mi az amit látsz?

-Jaj hát tudod...-Jött zavarba ő is.

-Igen, jól látod.-Sóhajtott lemondóan a tudós, mire Yuzuriha örömében felsikkantott.

-EZ NAGYON DURVA! NEM GONDOLTAM VOLNA HOGY TE MEG Ő! DE MÉGIS HOGYAN TÖRTÉNT?

-NA ÁLLJUNK MEG EGY PILLANATRA!-Szakította félbe őket Taiju.-VALAKI MAGYARÁZZA EL MI TÖRTÉNIK ITT!-Követelte hevesen a fiú.

-Úgy látom itt ránk van szükség.-Bukkant fel a semmiből a szélesen igyorgó Króm. -Mi majd elmeséljünk ez a hosszú és bonyodalmas romantikus történetet.-Mondta teljesen átszellemülve, miközben a háta mögül ragyogva előlépett Ruri és Kohaku.

-A pletykás hármas...-Morogta halkan az orra alatt Senkuu

-Úristen!-Kiáltott fe örömében ismét Yuzuriha.-Mindent IS tudni akarok!.-Pattant be azonnal közéjük, ők pedig nagy örömmel fogadták köreikbe. Taiju értetlenül követte őket, majd miután kényelmesen helyet foglaltak egy árnyékosabb helyen, Króm és a két lány mesélni kezdtek.

Senkuu is mellettük maradt, bár legtöbbször csak halkan morgott az orra alatt ha bárki ránézett. Néha elhangzott a szájából annyi, hogy,, ne túlozzatok", vagy ,,ez nem is így volt", de Yuzuriha biztos volt benne, hogy amit azok hárman mondanak az mind szóról szóra igaz.

Nem kellett sok hozzá, hogy Taiju is megértse, miről van szó, és mégis milyen kapcsolatról beszélt Yuzuriha ami Gen és Senkuu közt van. Hamarosan ő is teljesen átszellemült, és velük együtt beleélte magát az elhangzott eseményekbe. A végén mindannyian könnyekben törtek ki a meghatottságtól.

-Csodálatos szerelmi történet.-Szipogta Yuzuriha.-Senkuu channak ilyen gondoskodó barátai vannak...nélkületek ez nem jöhetett volna létre.-Mondta, mire Senkuu csak morcosan elhúzta a száját.

-Azért nem kell túlzásba esni...-Morogta, a többiek viszont egy fikarcnyit sem foglalkoztak ezzel. Senkuu épp azon gondolkodott, hogy feltűnésmentesen faképnél hagyja őket, mikor Taiju sírva, ismét jó erősen magához szorította.