Titkolt Vonzalom || Isaac Garcia

1. fejezet - Találkozás

'Szomjan halok' gondolom magamban ahogy meglátok egy limonádét egy középkorú férfi kezében.
Már egy ideje azt bámulom nem tudom, hogy észre vette-e valaki, de nagyon nem is érdekel.
Igen, igen rossz szokás tudom, anyum is sokszor mondta, hogy ne kalandozzak el. Ilyenkor nem figyeltem rá, szeretek bambulni.
'Anya....mit meg nem adnék, hogy most is ilyen dolgokat vágj a fejemhez....hiányzol' mondtam magamba.
Ez nem szarkazmus, bár lehetne, de néha az emberek akkor értékelik a dolgokat igazán ha már az nem az életük része.
A családom fél éve halt meg egy balesetben. Nagyon kiborultam, azon a héten szinte ki se mentem a szobámból, végig sírtam. Tudom, hogy gáz, de még a temetésre se akartam elmenni, fájt szembe néznem a valósággal.

Jöhetnének már Katherinék tényleg nagyon szomjas vagyok, meg persze rohadtul izgulok.
Hiszen basszus a családban 12-en vannak és abból csak Katherine, az anyuka és még asszem egy kisgyerek lány....a többi mind fiú. Huhh...

A gondolataimból a két házaspár szakított ki, akik felém közeledve mosolyogva integettek.
A nőnek vörös haja volt és kék szeme.
A férfinak barna, néhol őszes rövid haja volt.
Pont mint a fotón amit anya holmiai között találtam.
Gondolom ők azok...

-Szia Josephine! ,üdvözölt Katherine, majd megölelt

- Jó napot! ,köszönök én is,

- Nyugodtan tegezz csak. ,mosolygott,

- Rendben. ,mosolygok én is vissza rá,
Nem is tudom mikor mosolyogtam utoljára...

- Ő itt George, a férjem.

- Szia! ,köszönt,

- Szia

- Milyen volt a repülés? ,kérdezte,

-Egész jó

---------------------------

Az autó út egész hamar eltelt, végig az ablakon bámultam ki és azon gondolkoztam, hogy mennyire más környezetben fogok élni.
Már legalább 20 perce nem láttam egy házat sem, csak fák, patakok, mezők, ez tetszik.
Városi lány vagyok, de mindig is vágytam a természetbe.

- 5 perc és ott vagyunk. ,szólalt meg George,

-Gyönyörű ez a hely! ,csodálkozom,

Katherine és George egymásra mosolyog

-Reméljük jól fogod érezni magad nálunk.
Bármi nyomja a lelked velünk mindig megbeszélheted, számíthatsz ránk. Tudjuk, hogy nagyon sok mindenen mentél keresztül....
És ha a fiúk rosszalkodnak nyugodtan keress meg engem vagy George-ot.
,a véget már nevetve mondta,
,George bólogat,

- Rendben, köszönöm. ,mondtam én is vidáman,
Valahogy ettől most jobb kedvem lett.

-----------------------------

- Gyere bemutatunk a fiúknak!
,szól Katherine miközben kiszálok
a kocsiból,

- Ne hozzam be a cuccaimat?
,kérdezem,

- Hagyjad, majd a fiúk felviszik a szobádba.
,mondja mosolyogva George,

- Rendben. ,válaszolok,

Walterék egy óriási farmon laknak.
A házuk mellett van egy istálló és egy külön elkerített rész a szabadban a lovaknak, egy most kint van. Fekete a szőre, bárátságosan néz ki.
Rémélem majd, hogy sor kerül rá, hogy közelebbről is megnézhessem.
Imádom az állatokat, de tényleg az összeset egytől egyig....kivéve a kutyákat, allergiás vagyok a kutyaszőrre.
Nem nagy dolog, nem halok bele meg semmi, csak elkezdek prüszkölni meg folyik tőle az orrom.