Jégvarázs és a Nagy Gubanc [Aranyhaj x Jégvarázs Crossover]

2.

- Az mégis mi!? - kiáltotta Aranyhaj. - Ezt bele kell írnom a naplóba! - majd így is tett. Elővette a naplót a tollal együtt és írni kezdett.

"1839. július 2., Kedd

Rendben, ez a nap már most furcsán kezdődik. Az előbb keltem fel, kinéztem az ablakon és nem hittem a szememnek. Egy jégpalota! Egy palota? Jégből? De mégis hogyan került az oda? És mikor? És miért? Egyáltalán van ott valaki? Ha van, akkor ki lehet az? Ki akarom deríteni!... Bár úgy sem lehet. Anya nem engedné meg. Amiben valójában tényleg igaza van. Az is lehetséges hogy valamilyen veszélyes ember van ott. Az is lehet, hogy még csak nem is ember? Annyi kérdés, de semmi válasz..."

- Aranyhaj! - hallotta anyja hangját, majd kirohant a szobából.

- Elmegyek a piacra, mert nincs elég alapanyag a vacsorához. Lennél szíves és leengednéd a hajad? - Aranyhaj így is tett. Gothel lemásszott a toronyból, és elbúcsúzott a lánytól.

Elza szemszöge

Felkeltem. Igazából semmi teendőm nincs (és valószínűleg nem is lesz), ezért kimentem az erkélyre nézelődni egy kicsit. Majd valami furcsára lettem figyelmes. Egy tornyot láttam...De az hogy került oda? Elég kevés a valószínűsége annak, hogy rajtam kívül bárki is pár perc alatt építeni tudjon valamit, szóval csak nem vettem észre. De hogy nem vettem észre? Úgy látszik ennyire nem tudok figyelni, ha a saját gondjaimmal vagyok elfoglalva.

De van egy ötletem...Mi lenne ha inkább ott lennék? Ha esetleg utánam jönne valaki, akkor nyilván ebbe a jégpalotába jönnének be...Összeszedem magam és mindjárt indulok.

Gyorsan elkezdtem rohanni a kijárat felé, bár mivel magassarkú volt rajtam és a jég is csúszós volt és majdnem elestem, inkább lassítottam. Amikor a torony elé értem először gondolkodtam rajta, hogy nem lenne-e jobb ötlet egy lépcsőt építeni, de meggondoltam magam, mert nem tudnám eltüntetni, és egyértelművé válna, hova bújtam. Csak a kezeimre és a lábaimra tudtam számítani, így hát elkezdtem felfelé mászni. Amikor felértem, sötét volt, és mintha láttam is volna valakit. Majd hirtelen minden elsötétült.

Aranyhaj szemszöge

Egyszer csak elkezdtem hangokat hallani a toronyban. Kinéztem a szobámból, és igazam is volt. Egy platina szőke nőt láttam, egy kék, csillógó dresszt viselt. Nagy ijedtségemben a kezembe vettem a konyhában lévő serpenyőt, és fejen csaptam vele. Majd összeesett.

Felsíkitottam egy rövid időre, majd ijedten arrébb ugrottam. Majd pár másodperc múlva visszamerészkedtem és jobban szemügyre vettem... Aztán kinyitotta a szemét, én meg újra rácsaptam.

- Csinálni kéne vele valamit... - mondtam, majd hosszas gondolkodás után a szekrényre néztem.

Többször is megpróbáltam berakni a szekrénybe, de nem volt egyszerű. Mindig kiesett, beleragadt a hajam, vagy valami más volt a probléma. Sok próbálkozás után azonban végre sikerült berakni őt a szekrénybe. Gyorsan a szekrény elé raktam egy széket, nehogy megint kiessen. Majd elkezdtem hátrálni a serpenyővel a kezembe.

- Jól van. Van valaki a szekrényemben. Egy ember van a szekrényemben...Van egy ember az ÉN szekrényemben! - mondta, majd felnevetett. - Nem boldogulnék a külvilágban, ha, Anyám? Hát, - kuncogott - mond ezt a serpenyőnek! - mondta, miközben megpörgette a serpenyőt, amit véletlenül a fejéhez csapott, ami miatt elkezdte a fejét fájlalni. Majd megint az anyját hallotta:

- Aranyhaj! Engedd le a hajad! - mondta, Aranyhaj pedig az ablakhoz sietett

- Egy pillanat Anyám! - mondta, majd leengedte a haját.