Az ablakomon át

A WIFI kód

- RaquelI -

Minden a Wi-Fi jelszóval kezdődött. 

Tudom, egyszerűnek és lényegtelennek hangzik, de manapság a Wi-Fi jelszó értékesebb, mint szinte minden más az ember tulajdonában lévő dolog. Az internet egyedül elég függőséget okoz; adjuk hozzá vezeték nélküli technológiát, és máris az állandó módja annak, hogy táplálja ezt a függőséget a ház teteje alatt. Tudom akik szívesebben maradnának bent, mint hogy feladják a Wi-Fi-jükkel a kapcsolatukat.

A Wi-Fi fontosságának alátámasztására szeretnék megosztani egy történetet a saját szomszédaimról: a Hidalgokról. Az egyetlen szomszéd, akivel nem érintkezünk. De énMég messzebbre kell visszamennem, amikor anyám bevándorolt ​​az Egyesült ÁllamokbaMexikóból, miközben terhes volt velem. Azóta küzdmegérkezve ebbe a kis észak-karolinai városkába. Felnőve tanúja voltam a győzelmeinek és vereségeinek, erőfeszítéseinek és kitartásának. Ő egy csodálatos nő, aki mindenkit tiszteletben tart. És valójában nem is volt nehézségekbe ütköző dolog a szomszédainkkal való szocializáció, de a Hidalgoék az igazi kivétel. Miért? Nos, gazdagok és meglehetősen ellenszenvesek.

A család Sofia Hidalgoból, férjéből, Juanból és hármukból áll gyermekei: Artemisz, Ares és Apolo. Szüleiknek egyértelműen megszállottja volt a görög mitológiával. El sem tudom képzelni, hogy szegény gyerekeknek hogy megy az iskola. Nem lehetek az egyetlen, aki észrevette különös nevüket. De talán csodálkozol: Honnan tudok én róluk annyit, ha nem is beszélünk mindegyikkel? Az ok kereszt- és vezetékneve: Ares Hidalgo. Felsóhajtok, és képzeletbeli szívek lebegnek körülöttem. Annak ellenére, hogy Ares nem az én iskolámba jár – egy díszes magánidkolába jár inkább – sok időt töltöttem azzal, hogy megnézzem őt. Mondjuk úgy hatalmas, évek óta tartó szerelmem volt felé. Akkor kezdődött, amikor először láttam focilabdával játszott a kertjében, amikor még csak nyolc éves voltam. Én megdöbbentem, mert ő volt az első családtag, akit megpillantottam ott. 

Természetesen a szerelmem egy kicsit csökkent az évek során, mert igazából soha nem beszélt velem. Még csak egy pillantáson sem osztotoztunk. Nem hiszem, hogy valaha is észrevette a jelenlétemet, még akkor sem, ha úgy bámulok rá, mint egy idióta.

Azonban az a kevés kapcsolatom, amit korábban a szomszédaimmal tartottam, az hamarosan megváltozik, mivel kiderült, hogy a Wi-Fi nem csak csatlakoztassa eszközeinket, de képes áthidalni a különböző világokat is.

Képzeld el, hogy a sárkányok végigjátsszák a kis szobámban, miközben énekelek, és leveszem a cipőm. Nemrég értem haza a nyári munkámból, és kimerült vagyok.Mivel tizennyolc éves vagyok, állítólag tele vagyok energiával, de anyám azt mondja, hogy neki sokkal több energiája van, mint nekem, és igaza van. Kinyújtózom, ásítok, és a huskym, Rocky, utánoz engem, és kinyújtja a mancsait. Az emberek azt mondják, a kutyák egyre kezdenek hasonlítani a gazdáikra, és igaz, hogy Rocky az én kutyus inkarnációm. Esküszöm néha még az arckifejezésemet is utánozza.

Szemem a posztereken akad meg, amelyeken pozitív üzenetekkel árasztják el a szobám. Az álmom, hogy pszichiáter legyek és segítsek az embereknek. Én abban reménykedek, hogy ösztöndíjat kapok, mert tudom, hogy az egyetemet nem fogom könnyen megengedheti magamnak. 

Az ablakomhoz sétálok, és a naplementét szeretném nézni. ez a kedvenc időm a napban. Imádom nézni, ahogy a nap eltűnik a horizonton, és előkészíti a gyönyörű hold érkezését. Mintha titkos rituáléjuk lenne kettőjük között egy paktum, amelyben megígérték, hogy soha nem találkoznak, hanem megosztják a fenséges égbolt. A szobám a második emeleten van, így csodálatos kilátás nyílik. Amikor azonban kinyitom a függönyöket, nem a naplemente lep meg, de a szomszédaim kertjében ülő személy: Apolo Hidalgo. Rég volt már, hogy láttam odakint annak a családnak egy tagját.