Anime Oneshots [Kérések Zárva❌]

Sesshomaru x Reader (InuYasha)

fangirl1223489 kérésére. Remélem tetszeni fog! 🤗❤️ Ez a történet most a modern világban játszódik, így ezért kissé eltér az animétől! Sesshomaru itt 17 éves ember!

(T/N): Teljes Név

(N): Név

Elkezdődött a szeptember Tokyo városában. Elsején már nyíltak is ki szokásukhoz híven az iskolák kapui, mint minden évben ilyenkor. Ismét elkezdődött egy új év. Valakinek ez már nem új, hanem egy következő év, még mindig ugyanabban a suliban. És ez a valaki nem más, mint (Teljes Név). Ő egy átlagos, 15 éves leányzó, aki Higurashi Kagome egyik osztálytársa. Az osztályban nincsenek barátai. Néha-néha Kagoméval és az ő 3 barátnőjével szokott beszélgetni. Hamar el is telt egy hét az iskola kezdése óta.

(T/N) szemszög

Hétfőn reggel, olyan 7:00 körül már csörögni is kezdett a vekkerem. Hogy őszinte legyek semmi hangulatom sem volt kikelni a jó meleg és puha ágyamból, de sajnos kénytelen voltam, mivel már kezdetét vette ismételten a suli. Szép lassan vissza kell szokjak a régi kerékvágásba. A nyári szünet alatt nem nagyon kellett korán keljek, így hozzá voltam már szokva ahhoz, hogy később keltem.

Kinyomtam a vekkert, majd kissé lassú tempóban kikuszálódtam az ágyamból, elmentem a fürdőbe elvégezni a mindennapos reggeli teendőmet és lementem a konyhába reggelizni.

Reggeli után elkezdtem készülődni, majd elköszöntem a szüleimtől és már rohantam is a suliba, mert kicsit késésben voltam.

Kb olyan félóra múlva már be is értem és siettem is az osztályterembe. Amikor azonban odaértem, megpillantottam egy kissé furcsa alakot. Hosszú fekete haja volt, a szemei aranybarna színben pompáztak és a ruházata pedig szokásos iskolai egyenruha volt. Ő nem vett engem észre, csak egy eléggé komoly arckifejezéssel lépett be a terembe, utána pedig én. Az ismeretlen fiú helyet foglalt egy random üres padnál, én meg a saját padomnál, majd becsengetés után kicsivel az osztályfőnök is megérkezett.

- Jó reggelt, diákok! - Köszönt nagy hangjával az ofő, miközben odaállt a tanári asztal elé.

- Jó reggelt, tanárnő! - Köszönt vissza mindenki, velük együtt én is.

- Ma egy új diák csatlakozik a mi kis közösségünkbe, a mi kis osztályunkba! Kérlek állj fel és mutatkozz be nekünk! - Nézett rá az ismeretlenre, aki csak szó nélkül felállt.

- Üdv! Az én nevem Sesshomaru. 17 éves vagyok, hobbim egyenlőre még nincsen. - Mutatkozott be röviden, majd vissza leült a helyére.

- Rendben! Köszönjük szépen, Sesshomaru! Még valami egyéb esetleg nincsen, amit szeretnél velünk megosztani, hogy jobban megismerhessünk téged?

- Nincsen.

- Rendben van, akkor csapjunk is bele az órába! Sűrget minket az idő! - És azzal a lendülettel neki is állt az ofő az órának.

Én egész óra alatt leginkább Sesshomarut figyeltem, de persze azért próbáltam az órára is koncentrálni. Amióta megláttam ezt az új fiút, azóta most mint hogy ha egyre hevesebben verne a szívem a szokásosnál. Lehetséges lenne, hogy ez szerelem első látásra? Ez hihetetlen. Ilyen velem még sosem fordult elő...

A délután folyamán. Kissé nehézkesen, de túléltem ezt a napot is. Miután a tanár befejezte az utolsó órát és elhagyta a termet, elkezdtem bepakolni a táskámba, miközben azonban egy személy odajött hozzám. Sesshomaru volt az.

- Ooh, Sesshomaru! - Néztem az illetőre. - Szervusz! Én (T/N) vagyok! - Mutatkoztam be egy enyhe kis mosollyal megspékelve, miközben odanyújtottam neki a jobb kezem.

- Szia! - Ráztunk kezet. - Nincs kedved esetleg velem együtt haza menni?

A kérdése hallatán kissé ledöbbentem. Egyáltalán nem számítottam erre az egészre.

- D-De, miért is ne! - Válaszoltam kicsit dadogva, ami persze nem is csoda.

Sesshomaru szemszög

Ez egyáltalán nem szokásom, hogy csak úgy random embereket elhívjak magammal akárhova is, de ez az új lány most magával ragadott. Olyan szép és kedves. Nem hittem volna, hogy eljön velem. Nagyon örültem neki, hogy belement a dologba, de ez nem látszott rajtam, mert nem szoktam kimutatni az érzéseimet mások felé, de (T/N) felé lehet talán képes lennék rá, franc se tudja.

Miután össze pakolta a holmiját elindultunk szép lassan az iskolából egyenesen haza. Az út során (T/N) és én jókat beszélgettünk, míg nem egy olyan részbez érkeztünk, ahol két utca volt látható.

- Hát akkor én most elköszönök, mert a jobb oldali utcához kell bekanyarodjak. - Fordult felém a lány.

- Rendben van. Én nekem meg a bal oldalira kell kanyarodjak.

- Hát akkor szervusz, Sesshomaru, holnap majd találkozunk! - Mondta (N), majd odajött hozzám és egy puszit nyomott a számra.

Ekkor kissé elpirultam és nem szóltam semmit, majd azonban viszonoztam szintén ugyanezt. A lány is elpirult, de ő úgy, hogy tiszta paradicsom színe volt a szép arcának.

- Így van, (N). Már alig várom, hogy holnap ismét találkozzunk. - Szólaltam meg végül, majd egy nagyon kicsit rá mosolyogtam (N)-re/ra, aki ezen szintén elmosolyodott, aztán lassan sarkon fordult és elment.

Én csak ott álltam csendben, miközben néztem, ahogy elhagyja ez az igazán csodálatos lány a látókörömet.