Anime Oneshots [Kérések Zárva❌]

Chifuyu Matsuno x Reader

matsunochifuyu13 kérésére! Ne haragudj, hogy ennyit késtem ezzel. Megy a suli rendesen, szóval igen. Remélem elnyeri tetszésedet és a többi kedves olvasónak is:)
A lányt, vagyis Y/N-t képzeljétek el úgy, ahogy csak szeretnétek. A kinézetét, a nevét, az életkorát, stb. Ez csak is rátok van bízva ;)

Chifuyu szemszög

Egy szombati napon, a délután folyamán éppen egy közeli kávézó felé tartottam, amikor ugyanis megpillantottam
Y/N-chant az épület előtt ácsorogni. Az arcán némi szomorúság ült. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet a baj. Odamentem hozzá.

- Y/N-chan! — Szólítottam meg, amire felfigyelt és rám nézett.

- Ohh, szia Chifuyu-kun. — Köszönt szomorú hangon.

- Mi a baj? — Érdeklődtem.

- Ja, amm... semmi..

- De hát látom. Mond mi a baj, Y/N-chan. — Fogtam meg vállát.

- Jó, jó. — Sóhajtott.

Kezdett volna bele mondandójába, amikor ugyanis észrevettem, hogy könnyek gyűltek a szemébe, majd elkezdett sírni.

- Oi, oi! Ne sírj, Y/N-chan! Nincs semmi baj! — Nyugtatgadtam, de nem sokra mentem vele.

Miközben sírt, nekem futott és szorosan megölelt. Csak néztem magam elé meglepődve.

- F-Francba, francba, f-francba! — Mondogatta.

- Kérlek, nyugodj meg. — Simogattam hátát.

Csak sírt folyamatosan. Annyira sajnáltam szegényt. Fogalmam sem volt, hogy mégis mi lehet vajon a baja. Lehet hogy az egyik családtagjával történt valami? Vagy valamelyik rokonával? Barátnőjével vagy barátjával? Csak is ezek a kérdések kavarogtak bennem.

- Y/N-chan. Mond el mi a baj. Talán az egyik családtagoddal történt valami? Vagy az egyik barátnőddel/barátoddal? — Kérdezgettem.

- I-Igen! Az é-édesapám autóbalesetet sz-szenvedett és kórházba k-került!  — Mondta dadogva és sírva.

Jaj istenem. Hát erről van szó. Szegény kislány. Biztos nagyon nehéz lehet neki. Nagyon megsajnáltam. Szorosan visszaöleltem. Valami oknál fogva megszakadt érte a szívem. Borzasztó látvány volt őt így látni.

Csak öleltük egymást. Fogalmam sem volt, hogy hogyan is vígasztalhatnám meg. Másodpercek múltán eszembe is jutott.

- Y/N-chan, nincs kedved eljönni hozzám? Csinálok neked egy jó finom teát. — Néztem rá.

- D-De.. — Nézett fel rám kisírt szemekkel.

- Rendben, akkor gyere. — Engedtem el.

- O-Oké. — Engedett el ő is.

Time Skip

Mikor bementünk a lakásomba, leültettem Y/N-chant.

- Milyen ízű teát szeretnél? — Kérdeztem egy enyhe mosoly kíséretében.

- Epreset szeretnék. — Válaszolta, miközben törölte szemeit.

- Rendben. — Mondtam, majd neki álltam a teának.

Pár perc múlva készen is lettem vele.

- Tessék, Y/N-chan. Egészségedre. — Tettem le mellé az asztalra.

- K-Köszönöm szépen, Chifuyu-kun.

- Szívesen. — Mondtam, majd leültem mellé.

Csak csendben ücsörögtünk. Y/N kortyolgatta teáját, én meg csak őt néztem. Egyszerűen valami oknál fogva le sem tudtam róla venni a tekintetem. Mindig olyan szép és kedves. Mi ketten mindig is nagyon jóban voltunk egymással, még a suliban is. Örülök, hogy már egy hónapja a Toman tagja. Igaz, hogy lány, de attól még pont hozzánk tartozik. Ügyes, okos, segítőkész. Csajszi létére minden fickót kiüt, aki az útjába kerül vagy csupán felakarja baszni az ő idegeit valami oknál fogva, vagy egyszerűen csak okok nélkül.

Kis idő elteltével azonban észrevette, hogy eléggé figyelem őt.

- Huh? M-Mi az, Chifuyu-kun? — Nézett kérdőn.

- Jaa, semmi.. — Néztem el kissé zavarodottan másfelé.

- Oké. — Mondta, majd kortyolgatta tovább az italt.

Rá pár perc múlva már meg is itta.

- Köszönöm szépen a teát! Nagyon finom volt! — Nézett rám egy enyhe kis mosollyal.

- Szívesen! Örülök, hogy ízlett! — Néztem rá hasonló arckifejezéssel.

Egy kis ideig mosolyogva néztük egymást, majd Y/N-chan hirtelen zavartan elnézett másfele, közben a mosolya lehervadt szép arcáról.

- N-Ne haragudj, Chifuyu-kun! Nem akartalak... bámulni! - Hadoválta.

- Ugyan, semmi baj. — Hervadt le az én arcomról is a mosoly.

- Rendben. Figyi... Haza kísérnél? — Nézett vissza rám.

- Persze. — Mosolyodtam el enyhén.

- Oksi. — Tette meg ő is.

Kb egy negyed óra elteltével meg is érkeztünk a helyszínre. Egy párszor jártam már nála, csak nem mostanában, szóval észrevettem, hogy a háznak a külső részén volt pár változtatás. Még szebb lett, mint eddig volt.

- Köszönöm, Chifuyu-kun, hogy haza kísértél! — Nézett rám Y/N mosolyogva.

- Szívesen. — Néztem rá én is mosolyogva.

- Hát akkor... szia. Majd hamarosan találkozunk. — Mondta, majd indult el a bejárati ajtó felé.

Mielőtt én is köszöntem volna el tőle, visszanézett rám.

- Ohh, el is felejtettem. — Jött oda hozzám és szorosan megölelt.

A meglepettségtől csak szótlanul néztem magam elé. Hamar elröppent a meglepettség. Visszaöleltem őt szintén én is szorosan.

- Chifuyu-kun.. — Nézett fel rám, miközben öleltük egymást.

- Hm? — Néztem le rá.

Csak nézett mélyen a szemembe szótlanul. Nem értettem miért nem mondott semmit. Én is elkezdtem mélyen nézni az ő szemeibe.

- Mi az? Talán baj van, Y/N-chan? — Kérdeztem halkan.

A lány ekkor szó nélkül megcsókolt. Eléggé meglepődtem. Nem hezitáltam. Viszonoztam a lány csókját. Úgy kb egy percig tartott a csók. Ajkaink levegő hiányban váltak el egymástól és ismét egymás szemébe kezdtünk mélyen nézni.

- Chifuyu-kun, én-  — Kezdett volna bele, de megelőztem.

- Én is szeretlek... Y/N-chan.. — Fejeztem be, amire felcsillantak szemei, majd megölelt, amit én habozás nélkül viszonoztam.