(sasunaru) Örökké!

13. fejezet

(naruto szemszög)

Fény szűrődött be az ablakon. Egy ideig nem nyitottam ki a szemem, csak élveztem a puha meleg ágyban fekvést. Végül részántam magam, hogy felkeljek, és akkor vettem észre, hogy végig sasuke mellkasán aludtam. Na várj...MI A FASZ??? Mármint nem mintha nem tetszene a gondolat, de nem tudom mit gondolhat sasuke? Aztán szép lassan visszatértek a tegnap este emlékfoszlányai. De ő csak részeg volt, lehet hogy nem is érez így valójában, csak az ital elködösítette az elméjét. Remélem nem emlélszik rá...gyorsan el kell tűnnöm mielőtt felébred.

Gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat amit találtam, és már menekültem is ki a szobából. Ahogy kiértem és alábbhagyott az adrenalin, belémhasított az elképesztő fejfájás, a tegnap este maradéka. Kimentem a konyhába, és öntöttem magamnak egy pohár vizet.

-Ugye tudod, hogy az én szobám a tietek mellett van?          Hallottam mögűlem.  Kicsit felugrottam ijedtemben.

-Kakashi! Megijesztettél. Hogy érted ezt? Természetesen tudom hogy ott a szobád.

-Akkor azt is tudnod kell, hogy papír vékonyak a falak.         Mondta, majd hozzátette:    -Egy percet sem tudtam aludni az éjjel...

Mikor leesett miről beszél, azonnal hasra vetettem magam, és 200 bocsánatkérés után megkértem hogy ne szóljon erről senkinek.

-Nem is állt szándékomban, viszont most egy darabig ne nyúzzatok, mert tényleg fáradt vagyok.

Azzal elmélyedt a könyvében. Én full vörös fejjel visszaballagtam a folyosóra, ahonnan egy nagy sóhaj után a nappaliba vettem az irányt. Gondoltam megnézem mi van a többiekkel.

Mikor beléptem, mindenki a lehető legfurább helyen és pózban aludt. Szerencsére a normálisabbak ébren voltak, és próbáltak lelket pofozni a többiekbe. Én köszöntem gaarának, aki nagyon sietett mondván hogy kazekageként így is biztosan hatalmas munka gyűlt fel amíg távol volt. Adott egy puszit(??!!!) lee-nek aztán már el is tűnt.

Addigra a csapat nagy részét felkeltették, de nem néztek ki túl emberien, inkább mint a vízért sóvárgó másnapos zombik.

Kb egy órával később már mindenki indulásra kész állapotban volt, úgyhogy elbúcsúztattuk a többieket, akik hazafelé vették az irányt. Ezután nekiállhattunk az orbitális szeméthalom eltüntetésének. Sasuke felajánlotta hogy az egészet felégeti az amaterasu-val, de kakashi inkább leállította, úgyhogy muszály volt a normális módon kitakarítani az egész házat. Mondanom sem kell ennek az egész nap elment a takarítással. Én még mindig nem tudtam mit gondolhat sasuke, szóval bármennyire is vele akartam lenni próbáltam még csak hozzá sem szólni, nár velem ellentétben sakura folyon ott volt sasuke nyakában...

Mikor végeztünk, mindenki teljesen ki volt fáradva, ráadásul már a nap is lement szóval a sensei felajánlotta, hogy elég csak holnap reggel elindulni a második küldetésre.

Én megmosakodtam, és már dőltem is be az ágyba. Hiába voltam elképesztően fáradt, nem bírtam lehunyni a szemem. Éjfél körül lehetett, mikor meguntam a nyugtalan forgolódást, úgyhogy kimentem sétálni. A falu éjszaka sokkal hűvösebb, és gyönyörűbb mint nappal. A hold fénye visszaverődik  a homoklepte tájon, és kékes árnyalatba borít mindent. Mivel senki nincs az utcákon, csak a tücskök és kabócák hangja hallatszódik mindenfelől. Nappal ez idegesítő lenne, de ilyenkor inkább megnyugtató. Leültem egy padra, és belemerültem a táj bámulásába.

-Te sem tudsz aludni?           Kérdezte egy halk hang mögűlem.

SZIASZTTTOK!!!!!  Nagyon régen nem volt már rész, de remélem nem felejtettétek el még a könyvet. Az utóbbi időben teljes mértékben elfelejtettem írni, de remélem újra belejövök majd. Kövi rész nem tudom mikorra várható, de ha esetleg elfelejteném, írjatok légyszi valami ilyesmit: MÉGIS MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL HOGY NEM TARTOD BE AZ ÍGÉRETEIDET MI?? NA ÜLJÉL AZONNAL LE A GÉP ELÉ ÉS ÍRJAD MEG AZT A ROHADT FEJEZETET TE UTOLSÓ KIS DARAB SZA......na álljunk meg, ennyire azért ne bántsatok XD

(ne vegyetek komolyan, csak idióta vagyok )