🥀

Chapter 3

Amikor körbe néztem a számomra ismeretlen területen, realizáltam hogy túlságosan messze kerültem a falutól ahová elméletileg tartozom.

Elkapott a pánikroham, a mellkasomhoz kaptam mert szúró fájdalmat éreztem a szívem körül és nehezen kaptam levegőt, levert a víz és hevesen vettem a levegőt.
Féltem, féltem hogy többet nem jutok haza a családomhoz és örökre eltűnők, mivel akármennyire gyűlölöm a szüleimet mégis felneveltek tisztességesen és próbáltak megadni nekem mindent, a húgom halála változtatta meg őket ennyire drasztikusan.

Miközben küzdöttem már egy jó ideje a pánikrohamommal megláttam hogy egy férfi közeledik felém, nem tűnt ismerősnek mivel életembe soha nem láttam viszont úgy éreztem jó szándékkal jön felém.

Hosszú fekete haja volt ami lófarokba volt kötve hátul, kémleltem végig.
Sötétbarna színű szemei voltak, kissé ragyogtak a halvány fényben, bőre pedig rendkívül hófehér amit eléggé furcsàlltam.

Az öltözködése eléggé régiesnek bizonyult számomra, hosszú köpenyt viselt ami alatt viktoriánus öltönyt vettem észre egy fekete nadrággal meghíntve.

Ahogyan egyre jobban közeledett felém a kisugárzása miatt egy kicsit megnyugodtam, egy kis idő elteltével le guggolt elém és megszólitott kedvesen.
-Szép napot hölgyem.
Minden rendben? Zaklatottnak tűnik.
Mondta kissé aggódó hanglejtéssel.
-Nem, nem igazán, úgy érzem túl messze kerültem az otthonomtól és elvesztem, nem tudom hol vagyok.
Mondtam és belegondolva abba hogy lehet hogy soha többet nem keveredek haza elkapott ismét a pánikroham így átváltottam zihálásba.
-Esetleg tudja, tudja hogy hol vagyok jelenleg?
Lábadt könnybe a szemem egy kis idő elteltével, ekkor éreztem egy gyenge tapintást a vállamon mivel átkarolt.

-Gyere, be kisérlek szerény otthonomba ahol mindent elmagyarázok, szeretnék neked segíteni, nagyon rossz érzés így látni egy cseppnyi, törékeny fiatal leányzót.
Mondta szavait kedvesen és barátságosan, így miután végig hallgattam, remegő testtel feltápászkodtam a talajról és elsétáltam a férfi házáig.

Amint beléptem megcsodáltam a kunyhó belsejét, minden bútor fából készült és olyanok voltak a bútorok meg az egész belső tér mintha éppen most léptem volna be egy 18. században készült palotába, csupán egy dolog nem tetszett, hogy a falon lelógva kitömött állati fejeket vettem észre, kissé kirázott tőle a hideg.

Le ültem egy fából készült székre és kaptam a hátamra egy pokrócot mivel észre vette a férfi hogy reszketek a hideg miatt, igazán figyelmes velem amit még furcsállok mivel még alig ismer, és végezetül egy nagyon finom meleg teát is a kezembe nyomott ami elmondása szerint nyugtató hatással van az idegekre így sokkal nyugodtabb leszek tőle.
Le ült velem szembe és végigmért, nem tűnt ellenségesnek.

-Megtudhatom a nevét esetleg kérem?
Kérdeztem kíváncsian miközben egész végig a szemébe néztem.
-Elnézést hölgyem, nagyon udvariatlan vagyok, nem mutatkoztam be, a nevem Erik Johnson és a 25. életévemben járok, már régóta a faluban élek amit nem éppen kedvelek, nagyon sok ellenségem született itt ezen a vidéken, szóval én a helyedben vigyáznék, de nem is kell magadra vigyáznod mivel a szárnyaim alá veszlek ameddig itt tartózkodsz, a szavamat adom hogy megvédelek.
Mondta határozott arccal és határozott hangszínnel, ami miatt nyugodtság tört rám mivel úgy érzem ameddig őt látom, biztonságban vagyok.

-Esetleg te is mesélsz magadról egy kicsit? Igazán megismernélek, kedves lánynak tűnsz, meghallgatnám történeted.
Mondta miközben bele korytolt a poharába amibe úgy láttam bor volt.
Vettem egy hatalmas mély lélegzetet és beszélni kezdtem.
-A nevem Elizabeth, mindenki csak Lizzienek szólít vagy Liznek, nem szeretem ha a teljes nevemen szólítanak, Chicagóban élek a szüleimmel.
Akadt el a hangom és lejjebb hajtottam a fejemet.
-A húgomat elvesztettem amikor fiatalabb voltam, így mostmár csak hárman élünk együtt.
Mondtam halkabban.
-Ha nem túl személyes, mi történt?
Kérdezte kíváncsian mégis érzelmekkel tele.
-Vámpír támadás miatt, és és és az én hibám miatt.

Nem bírtam tovább tartani magam így eleredtek a könnyeim mint a zápor eső.
Ekkor éreztem hogy Erik finoman át ölel, és felemeli a fejemet.
-Miért lenne a te hibád? Mi rosszat tettél? Kétlem hogy miattad hunyt el a húgod hisz te a légynek se tudnál ártani.
Kezdte el mondani kellemesen.
-Egyszerűen csak cserben hagytam, akkor hagytam magára amikor a legnagyobb szüksége volt rám, gyáva voltam és ott hagytam őt, miközben szenvedett a fájdalomtól, elfutottam és megölték őt, megölték őt, szenvedett, és és képes voltam őt ott hagyni, magára hagytam a saját húgom, ezt ezt sose fogom magamnak megbocsájtani.

Akadtak össze a szavaim és egyre jobban folytak a könnyeim amikor egyszercsak éreztem Erik érintését az arcom élén.
-Honnan tudod hogy megölték? Lehet hogy életben van csak nem tudsz róla? Nem láttad pontosan mi történt, miért hiszed azt hogy a húgod elhunyt?
Kérdezte igen csak érdeklődve és nyugtatva engem.
-At haraptàk a torkát, láttam, láttam ahogyan kileheli az utolsó leheletét és elvérzik, és hallottam, hallottam a fájdalmas síkitását amikor megharapták.
Mondtam ki zokogva mivel az érzelmek és az emlékek újra előkerültek.
Hagyta Erik hogy ki sírjam magamat, nyugtatott és közben szorosan ölelt karjaival ami igencsak jól esett, biztonságban éreztem magam, nem éreztem gátlásokat és félelmet.

Egy kis idő elteltével ismét lement a nap és feljött a hold, igencsak telt volt mivel mára teliholdat jósoltak.
A mai estén szerettem volna vacsorát készíteni Eriknek, mivel befogadott és szerettem volna kedveskedni neki, ezért kisétáltam a kunyhóból és nyárson el kezdtem megsütni a halat a tűz felett ami ma lett ki fogva egy közeli tóból, ekkor éreztem hogy valaki le ül mellém a farönkre, közelebb csússzan és átkarol.

-Mit sütsz kis szűcs?
Kérdezte Erik kuncogva mire felnevettem.
-Halat sütők, kettőnk számára, ennyivel azért illik kedveskedni mivel segítettél rajtam és be fogadtál, ezzel szeretném meghálálni.
Mondtam egy halvány mosollyal és közben néztem felé.
-Igazán kedves gesztus, elfogadsz esetleg egy pohár bort? Igazán minőségi.
Kérdezte én pedig elfogadtam az ajánlatot és figyeltem ahogy Erik ki önti a pohárba a bort.
Bele kortyoltam és igencsak kellemes íze volt.

Már készen állt a tálalásra a hal ezért egy fa tálcára tettem és az asztalra helyeztem.
Nagyon reménykedtem hogy izleni fog az étel Eriknek, bár megsütni egy halat nem túl nagy feladat.
Már egy jó ideje ettük a halat mikor észre vettem hogy Erik közelebb csúszik hozzám, felé néztem és mélyen szemeibe pillantottam.
Azonnal belé szerettem, nem hittem volna hogy ezt érzem, de Erikbe szerettem, a szívem Erik felé húz, de tudtam hogy nem helyes hogy ez érzem, mivel mégis csak egy vendég vagyok számára, de ez ellen nem tudtam mit tenni, a szívem irányított.

Sziasztok!
Ez egy kicsit hosszabb fejezet lett, de remélem tetszenek az eddigi részek amiket eddig írtam.
Kommenteljetek nyugodtan🥰✨