🥀

Chapter 2

Úgy éreztem túl sokat aludtam, elkábított a zokogás több órára.

Mikor kis idő múlva nyitogatni kezdtem a szemeimet észre vettem hogy besötétedett, a hold is feljött az égboltra és a csillagok is megjelentek, az idő csípősebb lett és a hideg által körülöttem ködfelhőt vettem észre.

Nagyon fáztam mivel csak egy lenge füzőtt ruhában voltam mivel elfutottam és a nagy sírás hevében nem figyeltem magamra csak a fájdalom irányított és a szívem.

Felálltam és megremegtek a lábaim, éhség gyötört ami gyengített, féltem és rettegtem haza menni mivel fogalmam sem volt otthon mi vár rám.

Meg akarnak ölni? örökre kitagadnak a családból? Én leszek a falu szégyene? Mindenki megtudta mit tettem? Örökre zárdában kell élnem? Én leszek a következő áldozat?

Ezek a mondatok zajlódtak le a fejemben mivel rettegtem, húgom sírjára néztem és megszólaltam.
-Szeretlek Hugi, és hiányzol, bárcsak vissza tekerhetném az időt vagy építenék egy gépet amivel vissza csinálhatnám a történéseket.
Kuncogtam kínomba könnyes szemekkel majd elindultam haza felé lassú léptekkel, mivel sáros és csúszósak voltak a fákról lehulott őszi levelek.

Egyre hidegebb lett az idő és egyre jobban köd lett, már egy jó ideje bojongtam az erdőben amikor realizáltam hogy eltévedtem és innen nincs kiút.

Körbe szemléltem a helyszínt de nem láttam rendesen az utat ezért elindultam egy tetszőleges útvonalon amikor hallottam egy ismeretlen hangot.
-Szép jó estét hölgyem, mit keres itt ilyenkor egy törékeny, ártatlan, kislány az erdőben napnyugta után? Esetleg nem tudja hogy ilyenkor veszélyes?
Ejtett meg egy kuncogást a mondata végén miközben én ijedten hátra fordultam a hang után.

Amikor rá néztem nem tűnt ismerősnek, rövid, göndör, sötét barna színű haja volt és óceán kék szeme, ruházata némileg ápolt volt látszott hogy úri családból származik, rögtön tudtam miután meghallottam a hangját és a modorát és arra is rájöttem hogy nem egyszerű esettel van dolgom.
Nem mutattam félelmet mivel nem szerettem volna gyengének tűnni.
-Elnézést ki maga? Megtudhatom a nevét?
Kérdeztem határozottan és érdeklődve figyeltem.
-A nevem Jeffrey, Jeffrey Peterson de miért olyan fontos magának tudni a nevem? Talán érdekelni kezdtem?
Kuncogott kissé gúnyos hangszínnel mire én felvont szemöldökkel válaszoltam.
-Egyszerűen tanítottak nekem tiszteletet, és érdekelt hogy kivel állok szemben, de látszik magának erről halvány lila gőze sincs.
Ejtettem meg egy pimasz mosolyt mire ő el kezdett felém határozott mozdulattal közelíteni.

-Vagy úgy. Magácskának mi a becses neve?
Kérdezte én pedig rögtön levágtam hogy nem tetszett neki az előbbi megszólalàsom.
-Nem publikus.
Válaszoltam semlegesen és vállat vonva sarkon fordultam mire ő elém termett egy másodperc alatt mire én kissé megingottam, figyelmen kívül hagytam ezt a mozdulatot mivel arra gondoltam biztos csak gyors.

-Nem tetszik nekem ez a hangnem, velem nem beszélhetsz így, megértetted?
Válaszolt ingerlékeny stílusban mire én megijedtem és megremegtem de nem mutattam ki helyette mélyen a szemébe néztem és elé álltam.
-Ki maga?! Miért kéne magával illedelmesen és tisztelettudóan beszélni?!
Válaszoltam megemelt hanggal mire egyszercsak egy lökést éreztem hogy egy fának tol és a torkomra fog és megszóritja, itt teljes egészében rettegtem mivel nem gondoltam másra csupán arra hogy itt a végem.

Talán anyámnak igaza volt, talán édesanyám jól mondta hogy tegyem félre a lekezelő, rossz modorú, tiszteletlen viselkedésemet mivel hamar megbánom.

-A legrosszabb rémálmod vagyok, a legrosszabb rémálmod érted!?
Ha nem lennék egy türelmes és ártatlan jótett lélek már rég megöltelek volna!? Hisz már rég kitanultam hogyan kell hullát eltüntetni nyomok nélkül, nehogy azt hidd hogy megúszhatod ennyivel.
Hallgattam a szavait és a szemeim megteltek könnyel, egyre nehezebben kaptam levegőt a szorítása miatt és csak némán hallgattam a szavait, mikor egyszercsak közelebb helyezte a fejét és beszippantotta mélyen az illatomat.

-Legszívesebbben most megízlelném a vérednek az ízét, de talán ma még megkegyelmezek de nyitott szemmel aludj.
Kuncogott gúnyos hanggal majd egy határozott mozdulattal elrántotta a kezét mire én a sáros, sötét, hideg falevelek közé estem és levegőért kapkodtam.
Felpattantam és ahogyan a lábam bírta futottam, futottam és nem álltam meg, mire egy ismeretlen falu elé érkeztem ahol körbe néztem és térdre borultam zokogva.