Random egybeesés vagy a sors műve?

😍

Eltelt kb fél óra, már megnéztünk egy csomó állatot. Ethan mindegyik állatnál millió képet csinált és folyamatosan csillogó szemekkel nézett minden jószágra ezt látva meglágyult a szívem. Kicsit megéheztünk ezért leültünk egy padra ahol asztal is volt és elővettük a nasikat amiket vettünk.

-Livi oda tudnád adni az üdítőt? A te táskádba raktam. -Kérdezte Ethan.

Kicsit lefagytam ismét a beceneven és reméltem hogy a többiek nem fognak csesztetni vele.

-Persze, tessék. -Nyújtottam felé.
-Livi?! -Nézett rám megdöbbent fejjel Jay.
-Hát miért most nem ez a neve? -Kérdezett vissza Ethan.
-Hát de, de mindegy...-Forgatta a szemét Jayden majd ette tovább a szendvicsét.
-Hát jó. -Vonta meg vállát Ethan.

Mi Zarával csak néztük egymást, de inkább nem mondtunk semmit.
Megettük a kajánkat aztán elindultunk tovább hogy megnézzük a többi állatot is.
lassan fél órája sétálgattunk mikor írt a tanárnő hogy induljunk vissza a kapuhoz mert ott kellett találkoznunk mielőtt visszamentünk volna.
ígyhát odamentünk és pár perc múlva el is indultunk. Az úton nem történt már semmi érdekes ismét zenét hallgattunk közösen illetve Ethan megfogta a kezem útközben amin kicsit elpirultam de nagyjából ennyi. Mikor az apartmanhoz értünk Ethan szólt hogy ő felmegy kicsit összepakolni mert nagy rumli van a szobájába.

-Felmegyek összepakolni egy pöppet. -Ti jöttök?
-Én még be akarok menni a boltba. -Mondta Zara.
-Én is, úgyhogy megyek veled. -Szóltam.
-Én is megyek. -Jelentette ki Jay

Miközben sétáltunk a bolthoz Jay felhozta Ethant.

-És most hogy álltok Ethannel? -Kérdezte Jay.
-Háát. -Bármit is mondtam volna tagadhatatlan ahogy felcsillant a szemem a neve hallatán.
-Azt hiszem beleszerettem... -Szólaltam meg halkan.
-Oh. -Mondta szomorúan Jayden.
-Mi az Jay? -Nézett Zara Jaydenre.
-Semmi... Örülök nektek. -Szólt Jay és felvetett egy mosolyt az arcára.
-Jay látom hogy baj van, ne tegyél úgy mintha nem ismernélek már évek óta. -Néztem rá komoly fejjel.
-Tényleg örülök nektek, mert azt látom hogy igazán boldog vagy főleg ma, de félek hogy elveszítelek. -Mondta Jay miközben a cipőjét bámulta.
-...Jay -Szólítottam meg és megálltam.
-Igen? -Állt meg ő is és szemembe nézett.
-Soha de soha nem fogsz elveszíteni. Te vagy a legjobb fiú barátom és te is maradsz örökké. Soha nem hagynálak el főleg nem egy fiú miatt. -Néztem szemébe mondandóm közbe.
-...Rendben, elhiszem de ígérd meg. -Tartotta felém kisujját.
-Megígérem. -És nyújtottam felé én is a kisujjam.
-Hát ez nagyon aranyos volt, ez a csapat sosem fog szétszakadni! -Szólalt meg Zara.
-Ígyvan! -Mondtam
-Na de menjünk a boltba, gyertek. -Indultam tovább.

Egy 10 perc séta után meg is érkeztünk a bolthoz, vettünk pár energiaitalt és snackeket. Mikor már közel voltunk az apartmanhoz Jay meglátott egy ismerős embert az út túloldalán.

-Úristen! -Kiáltott fel a semmiből Jay.
-Mivan? -Kérdeztem egyből.
-Azt hiszem az ott Asher.
-Bazdmeg... -Szólalt meg Zara

Jay lefagyott. Megállt az út közepén és üres tekintettel nézte Asht.

-Jay, figyelj rám! -Szóltam rá kissé erélyesebb hangon.
De nem nézett rám, mintha teljesen kikapcsolt volna.
-Jay, hallod?! -Fordítottam arcát magam felé.
-I-Igen? -Nyögdécselt halkan.
-Jól vagy? -Néztem rá aggódóan.
-Nem hittem hogy erre látom, szerinted látott minket? Mivan ha megint bántani fog? -Mondta zaklatottan, miközben szemei könnybe lábadtak.
-Jay nem lesz semmi baj, itt vagyunk és vigyázunk rád ígérem. -Nyugtattam, majd szorosan megöleltem.
-Okés. -Szólalt meg halkan és visszaölelt.
-Halljátok, a tanárnő hívott hogy mostmár lassan visszakéne érni. Megvagytok? -Szólt nekünk Zara
-Jay? -Kérdeztem.
-Meg, menjünk. -Bólintott Jay és letörölte könnyeit.

Visszaértünk, majd mondtam a többieknek hogy én besurranok Ethanhöz egy kicsit.

-Felmegyek Ethanhöz, ti meglesztek? -Kérdeztem Jayéket.
-Persze, Menj csak. -Mosolygott Jay
-Okés akkor majd később talizunk!-Integettem nekik.

Írtam Ethannek hogy felmennék egy kis ídőre, amire egyből visszaírt.

•Livi: Szia kicsii felmennék hozzád egy picit ha nem baj
•Ethan: Sziaa egy 10 perc múlva gyere csak gyorsan lezuhanyzok
•Livi: Okéés❤️

Mivel volt 10 szabad percem úgy döntöttem tekerek egy cigit és "kiszökök" a hátsó kertbe cigizni. Tulajdonképpen minden ember ott szokott, beleértve a tanárokat és a diákokat. Szóval megtekertem és kimentem kicsit kiszellőztetni a fejem. Úgy vagyok vele hogy eddig jól érzem magam ezen a kiránduláson ha eltérünk attól a pár incidenstől amik történtek, viszont az Ethan dolog még mindig aggaszt egy kicsit. Félek teljesen megbízni benne, odaadtam neki magam, az elmúlt napokban úgy gondolom sokmindent megadtam neki de lehet hogy tényleg túl gyorsan haladunk a dolgokkal és ez lesz a vesztünk. Miközben ezeken a dolgokon elmélkedtem rezgett egyet a telefonom, megnéztem és láttam hogy Ethan írt hogy kész van szóval mehetek. Felslattyogtam az 1. emeletre és bekopogtam, viszont ami az ajtóban fogadott arra nem voltam felkészülve. Ethan egyszál törölközőben állt előttem így elémtárult nedves felsőteste ami már alapjáraton kikészít, de mikor felnéztem rá azt vettem figyelembe hogy a víztől begöndörödött a haja amiből vízcseppek csöpögtek le. Percekig ámultam őt és egyszerűen nem jutottam szóhóz. Majd egy kis idő múlva megszólalt.

-Livi meddig szeretnél még bámulni? -Nézett rám tökéletes mosolyával.
-Ne haragudj, csak nem számítottam hogy így fogsz ajtót nyitni. -Mondtam zavaromba.
-Mondtam hogy le zuhanyzok. Na gyere!-Válaszolt huncut mosollyal.
-Jóó!