Random egybeesés vagy a sors műve?

🎧

Reggel végre időben keltünk mivel Ethannek az a szokása, hogy percre pontosan fel kel az ébresztőjére. Na igen ez az ami számunkra Zarával lehetetlennek tűnik. Ethan ahogy meghallotta az ébresztő hangját fel is pattant az ágyból és a kávéfőző felé vette az irányt, szép lassan oda cammogott, majd le is főzött két adagot. Mindeközben én még félálomban voltam és szinte esélytelennek tartottam azt hogy én ilyen korán fel tudjak kelni, ugyanis Ethan a reggelizés előtt 2 órával hamarabb kel. Megpróbáltam ki kászálódni az ágyból és elkezdeni készülődni.

-Jó reggelt Liv. -Nézett rám csillogó szemekkel.
-Jó reggelt. -Mosolyogtam rá.
-Csináltam neked kávét, hogy iszod?
-Sok tejjel, másfél kanál cukorral.
-Rendben mindjárt megcsinálom addig te menj készülődni nyugodtan. -Mondata végén odalépett hozzám és nyomott egy puszit a homlokomra.

Ma egy fehér kivágott hátú felsőt, fekete szakadt rövidnadrágot és hozzá az air force-omat vettem fel.
Fel tettem egy minimális sminket, majd visszamentem Ethanhöz.

-Itt a kávéd Livi. -Nyújtotta felém a kávémat aminek mellesleg isteni illata volt.
-Köszönöm. -Néztem fel rá vigyorogva.

Na de várjunk csak. Livi? Egy újabb dolog amit nem tudok hova tenni. Most vajon a többiek előtt is becézni fog? Mit fognak gondolni ha megtudják hogy mi van köztünk? Egyáltalán van valami köztünk? Na ez a baj velem, mindent túl gondolok, de nem tudok vele mit kezdeni akaratlanul teszem. Idő közben a mosolyom lekonyult és arra lettem figyelmes hogy a lehető legkomolyabb arccal nézem Ethant.

-Valami baj van? Nem jó a kávé? -Kérdezte aggódóan.
-Nem dehogy, semmi baj nincs a kávéval csak elgondolkodtam valamin.
-Mondtam neki és próbáltam megnyugtatni.
-Akkor mi a baj? -Kérdezte újra még mindig aggódóan.
-Mi lesz most ezek után? -Néztem mélyen a szemébe.
-Mármint mi után?
-Utánunk. Azok után ami a napokban történt köztünk. -Magyaráztam neki.
-Szeretnék veled lenni és mégtöbbet megtudni rólad. -Nézett a szemembe, majd megsimogatta a kezem.

Nem tudom honnan jött ez a fiú és miért, de úgy érzem a sors hozta őt.

-Én is ezt szeretném veled. -Mosolyogtam rá, majd szorosan megöleltem.

Viszonozta az ölelést de egy idő után elengedett és homlokát az enyémhez tapasztotta. Percekig néztünk egymásra de egyszer csak el vette a fejét, lágyan rám nézett és megszólalt.

- Tudom, hogy elég gyorsan haladtunk a megismerkedésünk óta a dolgokkal, de szeretném ha tudnád, számomra nem csupán egy egy éjszakás kaland vagy. Tényleg szeretnélek jobban megismerni, tudni a legféltettebb titkaidról és hogy mivel töltöd az időd általában. -Mondta el érzéseit a lehető legőszintébben.

Miközben hallgattam amit mond folyamatosan gyönyörű mélybarna szemeit figyeltem amik őszinteségről árulkodtak. Hirtelen újra pillangókat éreztem a hasamban valószínűleg az arcom kipirosodott szemeim felcsillantak és lemoshatatlan mosoly került az arcomra.

-Most min mosolyogsz ennyire, valami vicceset mondtam? -Kérdezett engem kissé zavarban.
-Dehogy. -Mosolyogtam rá, majd gyengéden megcsókoltam.
-Köszönöm, hogy elmondtad hogy érzel, sokat jelent. -Mondtam neki miközben hüvelykujjammal simogattam kézfejét.
-Nem szeretném hogy ezen kattogj.

Éppen válaszoltam volna neki mikor megcsörrent a telefonom.

-Jó reggeeelt. -Köszönt nekem Jayden a vonal másik végéből.
-Jó reggelt Jay. -Köszöntem vissza.
-Arra gondoltam hogy ma fel kéne hívni anyud és elmesélni neki a történteket. -Osztotta meg velem ötletét.
-Hát asszem 5ig dolgozik ma, utána tudunk beszélni vele.
-Rendben, akkor majd még ezt átbeszéljük, na gyertek le reggelizni.
-Okés megyünk. -Búcsúztam el Jaytől.

-Ki volt az? -Kérdezte Ethan
-Jayden, azért hívott hogy elmondja az ötletét.
-Ami mi is? -Érdeklődött továbbra is.
-Szerinte ma kéne beszélnünk anyuval a történtekről, hátha tud valamiben segíteni. -Meséltem el neki.
-Ez nem rossz ötlet. -Támogatott minket.
-Szerintem se, de mostmár induljunk le. -Siettettem.
-Okés. -Bólogatott, majd elkezdett összepakolni.

Reggelinél szokásosan minden féle témáról beszélgettünk, majd szóba jött a Jaydenes téma.

-Na szóval most hogy itt van mindenki szeretném elmondani az ötletem. -Szólalt meg Jay.
-Na hallgatjuk. -Mondta Zara.
-Azt találtam ki, hogy ma felhívhatnánk Olivia anyját hogy elmondjuk mik történtek és hogy ezzel mit lehetne kezdeni. -Magyarázta tervét Jayden.
-Szerintem jó ötlet, mindenképp kérdezzük meg tőle hogy mit lehetne tenni. -Szólt egyetértve Ethan.
-Szerintem is fel kéne hívni. -Bólogatott Zara.
-Az én véleményemet már tudod. -Néztem Jayre bíztatóan.

Miután befejeztük az evést megindultunk a mai programunkra ami nem más mint a helyi állatkert meglátogatása, amit mellesleg nagyon várok mert imádom az állatokat. Így hát el is indultunk az állatkertbe. Sétálva mentünk mivel nem volt messze, én Ethan mellett voltam Jay és Zara pedig előttünk mentek. Az úton végig beszélgettünk, hülyéskedtünk. Ethan odaadta az egyik pár fülhallgatóját amin zenét hallgattunk pontosabban az ő zenéit.

-Hát nem mondom hogy oda vagyok a zenei ízlésedért.
-Fordultam felé kb a 3. rap szám után.

Úgy mondtam mintha nem hallgatnék szinte mindennap rap-et, de húzni akartam az agyát egy kicsit.

-De legalább értem oda vagy... -Mosolygott miközben mélyen a szemembe nézett.

A pillangók megint elkezdtek repkedni a hasamban és mintha a lábaim elgyengültek volna. De nem akartam ezt kimutatni ezért inkább próbáltam lazán venni a dolgot.

-Na jól van ez csúnya volt. -Fordultam el felőle egy fél mosollyal az arcomon.
-Tudnék csúnyábbat is. -Suttogta fülembe utánam hajolva.

Majd megfogta az állam és fejemet maga felé fordította.

-De azt majd máshol inkább. -Folytatta a nem az akkori helyzethez való beszédét.

Én megszólalni se tudtam, az érzés amit éreztem szavakba nem önthető. Nem tudtam erre mit és hogyan kéne válaszolni.
Még közelebb hajolt, a szánk már szinte összeért, majd megfogta az arcom és adott egy kisebb csókot a számra. Abban a pillanatban fordult hátra Jayden és persze egyből felsikított aztán lökdösni kezdte Zarát is hogy nézzen oda de akkorra már csak egymás mellett álltunk és néztünk rájuk.

-Mi a fasz van már Jay? -Kérdezte kissé feszülten Zara.
-Ethan és Olivia smároltak az előbb, láttam esküszöm. -Pletykálta Jay mint egy kisgyerek.
-Mii? Dehogy is, nem történt ilyen. -Nézett Jayre csodálkozva Ethan de a szemén lehetett látni hogy egyértelműen kamuzik.
-Ahj ne hazudj már. -Forgatta a szemét Jay.
-Inkább nézz a lábad elé Jayden el fogsz esni! -Figyelmeztettem.

Zara nem mondott semmit csak kuncogva, csillogó szemekkel nézett rám majd előre fordult. egy 10 perc séta után oda is értünk, megvettük a jegyeket, majd megkezdtük az állatkert bejárását.