Random egybeesés vagy a sors műve?

🏙️

Egész éjjel a parton történt dolgokról gondolkoztam alig aludtam. Többet akarok tudni, hogy pontosan mi történt de egyszerűen semmire sem emlékszem, csak egy embertől tudhatnám meg, az új fiútól. Annyira kiváncsi vagyok, hogy muszáj lesz megkérdeznem tőle. Reggel ismét késve keltünk de legalább mostmár nem másnaposan. Gyorsan elkészülődtem felraktam egy kis sminket és felöltöztem. A mai nap be megyünk a városba körülnézni,vásárolni stb. Egy fekete ruhát veszek fel ismét a fekete conversemmel. Elindultunk reggelizni Jayden megint várt ránk mivel 9:15 re sikerült leérnünk. Már alig volt kaja de lespanoltam a szakácsnővel és csinált nekünk még egy kis bundáskenyeret szóval azt reggeliztük ma. Reggeli után felmentünk összeraktuk a cuccainkat és elindultunk a városba. Az út közben többször is összetalálkoztam azokkal a sötét barna szemekkel de ezúttal már érdekelt hogy mit mondhatnak. Az úton végig zenét hallgattam az elmúlt egy évbe a zenehallgatás a menedékem a családi gondok elől, de jelen pillanatban csak szórakozásból hallgatom és közben kifele nézek az ablakon és folyamatosan arról az estéről gondolkodok.
-Nemsokára megérkezünk gyerekek kezdjetek el összepakolni. Mondta Ida néni az ofőnk.
Nagyon szeretem ezt a nőt mindent elnéz nekünk és segít bármiben.
-Csaaj, mindjárt odaérünk. Szólt hozzám izgatottan Jayden.
-Az összes pénzem el fogom költeni. Válaszolok neki lehangoltan.
-Valószínüleg én is. Mondta ugyanolyan hanglejtéssel.
Beértünk a városba megnéztük a nevezetességeket, aztán elengedtek minket a főtéren körbenézni.
-Elmegyünk valami kaját venni? kérdezte Zara.
-Úristen, literálisan éhezem. Nyavalygott Jayden.
-Én is éhes vagyok menjünk.
Elmentünk a sarkon lévő Burger King felé, mikor megláttam hogy, az új fiú éppen onnan jön ki.
-Halljátok, menjetek be a kajáért mindjárt jövök. Mondtam a többieknek.
-Oké, mit kérsz? Kérdezte Zara
-Egy sajtburger menüt.
-Okés. Kiáltott vissza utánam Zara, de én már loholtam az új fiu után, hogy beszéljek vele.
-Szia! Köszöntem neki kicsit lihegve.
-Szia? Maratont futottál? Mondja kissé nevetve.
-Nem, csak nehéz utolérni.
-Értem. Minek köszönhetem hogy, utánam jöttél.
-Hát...
-Igen?
-Mi volt aznap este mikor találkoztunk a parton? Kérdezem tőle remélve, hogy megtudom részletesen mennyi faszságot csináltam aznap este.
-Egy padon ültem mikor odajöttél hozzám, csurom víz voltál és elég furán voltál felöltözve, félig vetted fel a felsőd illetve le volt csúszva a nadrágod.
-Oh jézusom. Mondtam neki a fejem fogva.
-Aztán leültél mellém mondtad hogy be vagy baszva és szarul vagy. Azt mondtad le jöttél levegőzni. Rám dőltél egy pár percig de mondtam hogy vissza kéne mennünk. Közölted hogy maradsz mert szép a hold. Gondoltam hogy ha ott hagynálak tuti el rabolnak úgyhogy felkaptalak és visszavittelek.
-Úristen, köszönöm hogy nem hagytál ott. Szóltam neki hálásan.
-Szívesen.
-Egyébként mi a neved?
-Ethan. Neked?
-Olivia.
Annyira furán éreztem magam de közben nyugodt voltam és végig a szemeit néztem.
-Most mennem kell, mert várnak a többiek. Szia. Köszöntem el tőle sietve.
-Szia.
Visszamentem Zaráékhoz akik már megvették a kaját és úgy esznek mint ha 3 hete nem ettek volna.
-Sziasztook. Köszöntem nekik meglepően boldogan
-Szia csaaj. Üdvözölt engem újra Jayden.
-Képzeljetek el az előbb beszélgettem Ethannel.
-Minek? Kérdezi Zara.
-Kiváncsi voltam hogy mit csináltam aznap este.
-Na és mit mondott? Kérdezte Jayden érdeklődően.
-Elmesélt mindent és eszméletlen gáz voltam.
-Hát gondoltuk. Mondta Zara.
-Na mindegy inkább együnk.
Megettük a kajákat és visszamentünk a megbeszélt helyre ahol már mindenki minket várt.
-Hol voltatok? Kérdezte Ida néni.
-Sajnáljuk tanárnő hogy késtünk csak enni voltunk és sokáig tartott.
-Semmi baj de máskor ne legyen ilyen!
-Rendben.
Visszamentünk a szállodába lepihentünk kicsit és elkezdtünk készülődni ugyanis este lesz egy buli a tanárok tudta nélkül.

akkor még nem tudtam hogy az a buli mindent meg fog változtatni...