Hádész lánya(Percy Jackson ff.)

•8•

-Gyere már Mar nem érek rá egész nap.

-Ugye tudod,hogy nem kell ezt csinálnod?-néztem a fiúra.

Ugyanis Luke minden nap gyakorolt velem amikor ideje csak engedte.

-Végre van neked megfelelő fegyver.Így akarlak legyőzni.-kacsintott rám.

-Sok sikert hozzá!

Senki nem figyelte jó szemmel ahogy edzettünk. Leginkább Annabeth nem.

Minden egyes alkalommal a megvető arcát kellett figyeljem.

-Majd megbékél!-mondta mindig Luke.

-Nem hinném...

-Pedig nagy valószínűséggel meg fog.Szerintem te leszel az egyik különleges valaki akiről beszélt nekem.

-Akkor lehetne kedvesebb is.

-Te sem könnyíted meg a dolgát.

-Hé.Én nem csináltam semmit!

-Láttad már milyen arcot vágsz amikor valaki beszél hozzád?

-Nem is beszélnek hozzám!

-Részben az arcod miatt...

Megdobtam egy almával.

-Na gyere pukkancs.Még sok mindent kell tanulnod.

Én meg követtem.

A barátom lett.A mentorom.A bátyám.A családom.

Két év után küldetést kapott.

Az apja kitalálta neki,hogy szerezzen egy arany almát a Heszperidák kertjéből.

Először örült neki.Aztán rájött,hogy ezt a küldetést már teljesítették.

Így annyira már nem volt boldog.

-Tényleg ennyit tudott kitalálni?-dohogott a lépcsőm alján.

Ugyanis pár héttel később miután megtudtam ki az apám,építettem magamnak egy bungalót.

Jó messze a többitől,hogy még csak véletlen se gondolják azt,hogy velük szeretnék lenni.

Nem,nem a tábor lakók segítettek az építésben.

Hanem halottak.Ők mindent megtettek amit csak kértem tőlük.

Ez lett a végeredmény.

Gyönyörű ugye?

Mondjuk utána majdnem két napot aludtam.

Még hamar elfáradtam ahogy az erőmet használtam.

Az évek alatt aztán megedződtem és már nem lettem álmos.

Tudatában voltam annak,hogy még nem fedeztem fel minden tudásomat.De mivel bezárva voltam a tábor területére ez elég nehéznek bizonyult.

És Kheirón megtiltotta,hogy az Orákulommal beszéljek,magam sem tudom miért.