Egy a sorsunk/Javítás alatt/

11.fejezet: Az út Bakacsinerdő homályába

Sabíne az erkélyen állva figyelte a csillagos égboltot.Az ablakpárkányra ült és annak oldalának dőlve nézte a csillagokat.Azonban tekintete folyvást kelet felé kalandozott.Hosszan felsóhajtva pillantott az égen ragyogó csillagokra és mosolyodott el arra gondolva,hogy anyja is köztük van.Odafent az ég magasáról vigyáz rá és figyeli lépteit.
Megtörölve szemét állt fel és ment a korláthoz.Rátette kezeit és úgy hallgatta az erdő hangjait.Hirtelen kissé furcsa hangokat hallott mely arra utalt,hogy valakik épp kíélik szerelmüket...és ezek a hangok a mellette lévő szobából jöttek.Zavartan rázta meg a fejét majd elnevette magát és ismét az égre pillantott.Azonban ahogy a csillagok fényes táncába merűlt volna bele lépteket hallott melyek közeledtek.
-Álmatlanság?-kérdezte egy kellemes mély hang amin a lány elmosolyodott.
-Igen Deimos.-mondta hallkan mire testvére odament mellé.-Tudod...ismét Kelet felől éreztem valamit.
-Most nyugaton vagy.-mondta mereven mire a lány felnézett fivérére.-Nem kelet a te dolgod...most nyugat holnaptól pedig a déli erőd lesz a gondunk.
-Jó ez igaz.-mondta komoran majd fivérére pillantott akin csak egy fekete nadrág és fekete hálóköntös volt.-Ahha...szóval te tettél magadévá egy leányt?
-Ha ő nem ajánlotta volna fel magát akkor már rég aludnék.-mondta közönyösen majd ő is a csillagokat kezdte nézni.-Azthiszem tetszik nekem a lány.
-Valóban?-kérdezte Sabíne döbbenten amin fivére továbbra is csak mosolygott.-Te szerelmes vagy.-mondta ki a nyílvánvalót amin fivére lehajtott fejjel mosolyodott el.
-Szerelmes vagyok.-nevetett fel őszinten majd emelte fel a fejét.-Oly boldog vagyok,hogy szinte szállni tudnék és oly jól érzem magam mint szeretkezések után még soha.
-Ennyire kielégítette vágyaidat a lány?-kérdezte Sabíne mosolyogva.
-Nem csupán a kielégülésről beszélek Sabíne.-rázta meg a fejét.-Hanem...ilyet még nem éreztem...egyszerűen boldog vagyok és olyan mintha az eddig félig lévő szívem most teljesen tele lenne.
-Hm...ilyen hatásairól a szeretkezésnek nem is tudtam,hogy vannak.-mondta a lány döbbenten amin testvére felnevetett.-Hogy hívják?
-Kaida.-mosolyodott el amin Sabíne is elmosolyodott.-Szólni fogok Thranduil-nak,hogy engedje el velem.
-Nem kételkedem benne.-nézett fel fivérére.-De egyéb oka nem volt,hogy felkerestél?
-De.-mondta mereven.-Szóval...Vándor elkísér majd Gondor-ba.
-Biztos benne,hogy eljön oda?-kérdezte Sabíne eltűnődve -Van egy sanda gyanúm Deimos...nem jön el Minath Tirith-be.
-Hiszem ha látom Sabíne.-mosolyodott el.-De én megyek és lefekszem...tedd te is ezt.
-Úgy lesz.-mosolyodott el mire fivére rákacsintott és azonnal távozott.Alighogy fivére távozott ismét lépteket hallott s ekkor nagybátyja alakja tűnt fel mellette ahogy a csillagokat figyeli.Sabíne felnézett a tündére aki eltűnődve nézte a ragyogó csillagokat.A férfi arca olyan volt akár a márvány...fehér és kőkemény.A századok melyekben uralta Bakacsinerdőt megkeményedett hisz sokmindent elvészített elda élte alatt...hitvese egy csatában elesett,fia árulását követően nem tért vissza többé az erdei birodalomba s huga a halandó létet választva lett egy halandó elf hitvese s adott életet négy gyermeknek...s mivel Ginevra belehalt a szülésbe őt is elvesztette.Sabíne nagyon szerette anyját csakhat tíz esztendősen még nem volt elég ereje és tudása,hogy megmentse anyját és napokkal később meghalt kishugát.Tudta,hogy nem az ő hibája volt de akkor is bántotta a tudat,hogy ereje lett volna ám nem tehette meg.
-Biztos vagy Dol Guldur ügyét illetően?-kérdezte Sabíne mire a férfi ránézett.-Biztosan?
-Úgy vélem ki kell terjesztenem határaimat dél felé.-mondta hallkan.-Netán félsz valamitől?
-Téged nem rettent meg az a sötétség mely Galardriel-t is legyengítette?-döbbent meg a lány.-Igaz Sauron már nincs ott hisz már Mordor földjén rontja a levegőt de Dol Guldur attól még ugyanolyan sötét.
-Igen megértem hugom ha félsz.-mondta lágyan amin Sabíne felsóhajtott.-De te úgy tudtam fütyülsz a veszélyre.
-Igen ha az nem Középfölde legsötétebb gonosza.-háborodott fel.-A telmarinok másak...őket meg lehet ölni.-mondta hallkan s megdörgölte a karját...hiszen a gondolattól is kirázta a hideg,hogy az a valaki akire gondol ott lehet.
-Csak nem Tőle rettegsz?-kérdezte hallkan ám mély megdöbbenéssel hangjában.-A boszorkányúrtól?
-Te is ugyanúgy tudod miért.-fordúlt teljesen nagybátyja felé aki felsóhajtott.-Senki emberfia nem képes megölni az Angmari Boszorkánykirályt.
-Ugye tisztában vagy vele,hogy se én se fivéreid nem emberek.-mosolyodott el amin a lány zavarában elvörösödött.-Akkor mi a baj?
-Thranduil tartok tőle,hogy a fejedbe szállt a bor.-mondta Sabíne kissé zavartan amin a tünde csak mosolygott.-És aludni is ideje volna.
-Igazad van.-mondta komoran majd a lányra pillantva mosolyodott el.-Nyugodalmas jó éjszakát Sabíne.
-Neked is.-mosolyodott el mire a tünde meghajtva fejét hagyta el a szobát.-Akkor...aludni.-mondta magának hallkan majd felnevetett és bement a szobába.