Egy a sorsunk/Javítás alatt/

2.fejezet: Tompa karddal szerzett veszteség

Egy ideje már a teremben voltak és azt hallgatták amint az idősebbik uralkodó,Peter a nagykirály hozzákezd a tervéhez.Azonban Sabíne számára több helyen is erősen hibádzott az a terv.De mivel nem narniai így jobbnak látta ha inkább hallgat.Hisz eddig sem volt a legkedvesebb a jelenléte itt...egy csapat narniai közt hiába jó harcos.
-Az egyetlen esélyünk ha előbb támadunk mint ők.-mondta Peter határozottan mire Sabíne döbbenten rázta meg a fejét és pislogott nagyokat.
-Őrültség a kastélyt nem lehet bevenni.-ment oda Sabíne.
-Olyan nincs hogy nem lehet.-mondta úgy mintha már döntött is volna.-És nem számítanak rá.
-Itt jobban védekezhetünk.-érvelt Caspian.
-Ha felkészülünk akkor bármeddig kitarthatunk.-állt fel Susan amin Sabíne hallkan felsóhajtott.
-Nézd.-ment közelebb Peter.-Értékelem amit eddig tettél de ez egy sírbolt és nem erőd.
-Igen és ha van egy csepp eszük szépen kiéheztetnek bennünket.-mondta Edmund amibe a lány nem köthetett bele mert igaza volt.
-Gyűjthetnénk mogyorót.-vetette fel egy mókus.
-Jó,megdobáljuk az ellenséget.-ironizált Cinc vitéz.-Hallgass.-mondta mogorván.-Tudod kit támogatok,uram.-pillantott Peter-re amin Sabine ismét felsóhajtott.
-Ha kinyitjuk a kaput,elbántok az őrökkel?-pillantott a nagy király a kentaurokra amitől Sabíne csak jobban elcsüggedt.A kentaur mereven pillantott Caspian-re majd ismét a királyra nézett.
-Vagy ott halunk meg,felség.-hajtotta meg a fejét.
-Éppen ettől félek.-szólalt meg Lucy először a beszélgetés alatt.
-Tessék?-kérdezte Peter döbbenten.
-Úgy tesztek mintha csak két út volna.-mondta ki a nyílvánvalót a kislány.-Halál itt vagy halál ott.
-Figyeltél egyáltalán,Lucy?-kérdezte a bátyja lepetten.
-Nem!Te nem figyelsz.-mondta erélyesen a kislány.-Vagy elfelejtetted ki győzte le a Fehér Boszorkányt?
-Szerintem éppen eleget vártunk Aslan-ra.-mondta határozottan majd indult ki miután Sabíne-ra nézve jelezte hogy ez a végső döntése.A lány hosszan felsóhajtott majd elhagyta a termet.Kiment a folyosón a szabadba és az éjszakai égboltot figyelte.Odament a romokhoz és leülve egy nagyobb faldarabra nézte a csillagokat.A csillagok mintha életre kelve kezdtek volna mászkálni az égbolton mikor jobban elkezdte nézni őket.Szemeiben az égbolt tükröződni látszott és semmit nem hallott abból ami történt mellette.Nem hallotta a tücskök ciripelését,a baglyok huhogását vagy épp a kardokat élesítő kentaurokat.Tekintetét és elméjét teljesen a csillagokra irányította.Szinte látta ahogy a csillagok képekké formálódva mutatják meg a jövőben megtörténő eseményeket.Azonban a csillagok nem csak a jövőt,de a múltat is megtudják mutatni annak aki érti nyelvüket.Sabíne-nak épp azt mutatták meg mikor lovon vágtatott az erdőbe.Ahogy átgázolt a folyón,hogy mihamarabb Caspian nyomára akadjon.A csillagok azt is felídézték mikor az erdőben egymás karjaiban feküdtek a földön.Sabíne szemeibe könnyek szöktek és le is csorogtak az arcán,azonban tovább figyelte a csillagok szikrázó képjátékát.Hirtelen már nem a múltja fénylő színdarabját látta az égbolt színpadán...sokkal inkább a jövőjét.Egy nagy csatát amiben lesznek veszteségek de nagy eséllyel megnyerik azt.Aztán ahogy a csillagok jobban összeállítás egy oroszlánt vélt látni mely előtt ő maga is térdel...a nagy oroszlán aki Narnia lelke a hatalmas Aslan.Sosem látta még őt de tudta milyen.Aztán ahogy a csillagok már nem tudták magukon uralkodni egy hajóvá álltak össze.Egy hatalmas vitorlássá mely olyan akár egy hatalmas vízi sárkány.Annak a fedélzetén ott volt ő maga is...és még más valaki is aki szorosan ölelte őt magához és eggyütt figyelték a tenger alkotta horizontot.A csillagok ismét visszaálltak rendeltetési helyükre és ugyanúgy alkotva a szokásos csillagképeket fénylettek az égbolt feketeségén...úgy ahogy kell.
Sabíne hosszan felsóhajtva sütötte le a fejét és törölte meg könnyes arcát.Azonban hirtelen felugrott és kivonta kardját.Mindkét kezével megfogta és levegőbe mért csapásokkal erősítette a karját.Csapott egyet majd rúgott lábával és a levegőben hátraszaltózva rúgott a levegőben.Megpörgette kardját és ismét hasította az erős therabitiai pengével az éjjeli levegőt.Azonban hirtelen lépteket hallott de előbb érték oda mintsem meg tudta volna állítani kardját ezért az érkező védte ki az övével.
-Caspian?-kerdezte lepetten.-Már indulunk is?-dugta vissza hüvelyébe a kardját.-Vagy esetleg beszélni akartál velem?
-Utóbbi.-mosolyodott el a herceg és dugta ő is a helyére kardját.-Hallgatag voltál ma.
-Én csak egy egyszerű elf vagyok aki ráadásul nem is narniai.-nézett fel védencére aki lesütötte a szemét.-Mit kéne hogy számítson az én véleményem?
-Nekem számít.-lépett oda a lányhoz.-Ezért kérlek fejtsd ki nekem.
-Fejtsem ki?-kérdezte lepetten majd csipőre tett kézzel kezdett hozzá.-Nem tartom jó ötletnek ezt a támadást hiába egy király eszelte ki aki segédkezett a fehér boszorkány legyőzésében aki egyenesági rokonom...szóval egyezik veled a véleményem Caspian,bármilyen meglepő is még nekem is.
-Ha tehetnéd visszahoznád Jadis-t?-kérdezte Caspian elgondolkodva amitől Sabíne is gondolkodóba esett.
-Van egy olyan sejtésem ha vissza is lehetne hozni veszélyes lenne.-nézett oldalra majd ismét a hercegre nézett.-Sőt...Narniára ismét jeges félelem és fagyos kétségbeesés borulna ki tudja mennyi időre Caspian...szóval hiába az egyik ősöm akkor sem látnám szívesen.
-Örülök,hogy ezt gondolod.-ment oda a lányhoz és fogta meg mindkét kezét.-Tudod sosem mondtam még neked de...mindig is sokat jelentett számomra,hogy vagy Sabíne.Igaz nincs húgom de olyan vagy nekem mint egy testvér...egy pótolhatatlan testvér.
-Telve vagy meglepetésekkel Caspian.-mosolyodott el a lány.-Remélem óvatos leszel és nem fog elönteni túlzottan az indulat.
-Ugyan már.-suttogta és közelebb hajolt a lányhoz.-Olyan nincs hogy engem elöntsön az indulat.
-Ezt nem szabad Caspian.-suttogta ahogy a herceg olyan közel hajolt ajkaihoz hogy csak csücsöritenie kellett volna és ajkaik eggyé válnak.-Pokolba is.-suttogta és kezét a fiú tarkójára tette.Magához húzta volna ha nem zökkenti ki lépések zaja.Hosszan felsóhajtott majd elengedte a herceget és hátralépet egyet.Caspian szintén felsóhajtott majd visshament az erődbe követve a vörös hajú törpét.A lány felsóhajtva nézett fel a csillagokra melyek közt ott volt meg nem született kishuga anyjával együtt...csak nem tudta melyik az édesanyja.
-Most mit tehetnék?-suttogta ahogy a csillagokat nézte.-Óh...anya.Bárcsak itt lennél akkor tudnám mit tegyek de így...tanácstalan vagyok.
-Ne félj semmit kicsikém.-mondta egy visszhangzó,suttogó hang mire felpillantott és egy csillag erősebben kezdett fényleni.-Én mindig veled vagyok Sabíne.Lehet tél vagy nyár...jöhet hó vagy akár perzselő nap én ott vagyok mindben.Ha simogat a szél,kedvesen becézget a hullámzó tenger és rádmosolyog egy virág azokban keress engem.Ha ezeket figyeled édesem én mindig ott leszek...ha szél simogatja az arcodat akkor én vagyok az.Sosem hagytalak el kislányom...és soha nem is foglak.Emlékezz erre.-mondta halkabban.-Emlékezz.
-Emlékezni fogok anya.-mondta könnyes szemmel és mintha csak a csillag elmosolyodott volna villant fel ismét majd olvadt be a többi közé ragyogásával.Sabíne lesütötte a szemét és úgy állt ott.Gondolatai szinte kifogyhatatlan módon összegabalyodtak ám muszál volt kiszakadnia belőlük.
-Sabíne!-szólította meg az borz mire azonnal odafordúlt.-Egy...középföldei keres.
-Im gellui le achened,Sabíne!(Örülök hogy ismét látlak!) -hajolt meg a fehér hajú tünde akit Sabíne nagyon régről,még gyermekkorából ismert.
-Mae govannen,Haldir!-hajtotta meg a fejét majd nézett fel.-Anírach i dulu nín? (Segíthetek?) -kérdezte mire a férfi közelebb ment hozzá.
-Még egy tünde?-jelent meg a mogorva törpe mire Haldir Sabíne-ra pillantott.-Mit keres itt?
-Messzi földről jöttem törp uram.-mondta a férfi kimérten.-Távolabbról mint ide a napkelet.
-Haldir!-szólította meg Sabíne.-Inkább odakint!-indult kifelé amiben a férfi követte.-Mi szél fújt ide Narniába Lothlorien-ből drága Haldir?
-Az ok te voltál Sabíne.-tett le egy szikladarabra egy fadobozt a tünde.-Galadriel kért meg,hogy ezt hozzam el neked.Magam sem tudom mi lehet benne és úrnőm szerint is csak maga Legolas vagy apja tudhatja mi rejtezhet benne.
-Az erdőtündék szokásos titkai.-mosolyodott el szélesen.-Tudod Haldir...hiányzik Lothlórien...de a gyűrűk uralma lejárt.-hajtotta le a fejét majd nézett fel a férfira.-Igaz?
-Hamarosan.-sóhajtott hosszan.-Sok idő még abban biztos vagyok Sabíne de sok tünde már elment Szürkerévbe hogy elhagyja Középföldét.Érik valami sötétség az egész világon Sabíne amit meg maga Mithrandir és Saruman sem ért...és a legrosszabb hogy talán Galadriel sem.
-Remélem Narnia meg fogja úszni Sauron rémségeit.-sóhajtott hosszan.-Nem állna ki a szívem mégegy ilyen csapást.
-Mit mondasz?-kérdezte sokkoltan mire Sabíne összeszorítva szemeit fordúlt oldalra.-Caspian?-suttogta.-Nem szeret?
-Sajnos nem.-nézett fel a férfira.-Jó mi?-törölte meg a szemét.-Olyasvalakibe szerettem bele aki nem szeret viszont és még így is egyetlen szerelem...hamis dolog a szerelem Haldir,ezért soha ne szeress bele senkibe mert ha nem szeretne viszont annyi az életednek.
-Hé.-fogta meg a lány állát és emelte fel a fejét.-Az életed hajnalán éled még csupán és a sorsfonó rokkád még éppenhogy felvette a fonalat.Ne félj kedvesem mert a fonal ahogy gyarapszik úgy lesz érdemesebb várni.-mondta lágyan mire a lány felpillantott a férfira.-Lehet hamarosan Caspian belátja hibáját de lehet csak évek múltán.-engedte el a lány állát.-Bízz a rokkában mert még jóra fordulhat minden gyermekem...ezt pedig nyisd ki.
-Furcsa,hogy az est leple alatt állítasz ide.-nyitotta fel és egy levél volt benne mely szindarin nyelven íródott.-Ördögöd van.
-Pardon?-döbbent meg Haldir.-Mim van?
-Legolas írta.-nevetett fel majd felnézett rá.-Hálásan köszönöm Haldir hogy olyan messziről idejöttél.
-Szívesen tettem Sabíne.-mosolyodott el.-Noshát ennyi volt.-igazította meg utazókabátját.-Aníron peded navaer. (Szeretnék elköszönni.) -húzta ki magát.-Harthon ad geveditham. (Remélem még találkozunk). -hajtotta meg a fejét amin a lány elmosolyodott.
-Tiro i Melain i vâd lín! (A Valák óvjanak utadon!) -hajolt meg a lány mire a tünde azonnal felugrott az ott várakozó sas hátára.-Navaer,Haldir!
-Navaer,Sabíne!-hajtotta meg a fejét mire a hatalmas sas azonnal fel is szállt és elrepűlt az éjszakában.
-Ki volt az?-jelent meg a herceg mire Sabíne felkapta a fejét.-Nos?
-Haldir volt az.-mondta hallkan.-Valaki ezt küldte nekem.-vette ki a levelet a dobozból.-Érdekes.-nézte az irást majd mosolyodott el.-Szindarinúl írta.