Leiner Laura - A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

Augusztus 31., vasárnap

Zsúfolt nap. Reggel, mivel magamtól korán keltem - szerintem izgulok a holnapi sulikezdés miatt -, kimentem a kertbe, ott ücsörögtem egy kicsit, aztán anyuval elindultunk vásárolni.

A sulihoz szükséges holmikat a közeli pláza papírboltjában vettük meg.

- Reni nézd, milyen szép tolltartó! - mutatott fel anya egy rózsaszín, Disney-hercegnős, giccses izét.

Csak a fejem ráztam meg automatikusan. Anyu ebből megértette, hogy nagyon nem ilyet képzelten el.

- Van valami konkrét elképzelés? - lépett oda hozzánk oda egy segítőkész eladó, majd amikor felismerte anyut, rögtön hozzátette. - Marad a nyári idő?

Pár percig az időjárásról beszélgettek, aztán az eladó ismét megkérdezte, hogy mi az elképzelés

- Tudja, most kalózmánia van... - mosolygott anyu

- Anya! - szóltam közbe zavartan, és teljesen elvörösödtem.

- Már nincs? - nézett rám anyu csodálkozva.

- De csak ne mond el mindenkinek! - húztam be a nyakamat, zavaromban felemeltem egy tollat, és azt nézegettem. Anyu értette a célzást, és kicsit halkabban folytatta a z eladónak, aki láthatóan átérezte, hogy kellemetlenül érint, ha egy ápiszban mindenki tudja, milyen tolltartót szeretnék. Úgyhogy diszkrétre vette a figurát, és csendben mutogatta a kalózos termékeket.

Végül semmilyen kalózos holmit nem vettünk, mert biztosan kicikiznének miatta az új osztálytársaim, és rögtön az első napon találnak cikiznivalót rajtam, akkor tuti adnak gúnynevet is, és lehet, hogy négy évig úgy fognak hívni.

- És ez? Ez nagyon népszerű a kislányok körében - mutatta az eladó a legújabb Witch, Hello Kitty és hasonló termékeket.

- Nem, nem szeretnék giccses dolgokat.

- Á, értem - bólogatott az eladó. - Akkor talán ez a kollekció?

Na, az már rögtön tetszett. A tolltartó henger alakú, behúzós, sima, kék színű farmeranyagból, és volt ugyanolyan, hozzá való iskolatáska, varrásokkal, cipzárral és zsebekkel. Azt választottam.

- Szerintem is menő - értett egyet anyu. - De azért egy kalózos tollat is vehetnénk kulcstartóval.

Végül lett szolid, de menő kinézetű sulifelszerelésem meg Johnny Deppes tollam kulcstartóval, Így már teljesen felkészültem a gimikezdésre. Egy rakás csomaggal értünk haza, és gondosan mindent megmutogattam apunak, aki próbált úgy csinálni, mintha érdekelné egy füzet vagy egy színes tollakból álló készlet, de megértem, hogy őt ez annyira nem dobja fel. Amíg anyu a konyhában vacsit csinált, felültem a konyhapult másik oldalára. Percekig némán figyeltem.

- Izgulsz a holnap miatt, ugye? - kérdezett, fel sem nézve.

- Kicsit - vallottam be őszintén.

- Nincs miért. Az iskola nagyon jó lesz, az osztálytársaid pedig szeretni fognak. Hidd el, sok új barátod lesz.

Na, igen. A szüleim félnek attól, hogy - ahogyan az általánosban sem voltak - nem nagyon lesznek barátaim, ami miatt majd sokat leszek egyedül és nyomi leszek. Apu szerint ez borzasztó lenne, saját elmondása szerint ő nyomi volt a gimiben, és nem is szívesen emlékszik vissza rá. Azt szeretné, ha én viszont szeretném a Szent Johannát, lennének barátaim meg társaságom, meg ilyesmi. Azárt is tanácsolták a magánsulit, mert ott sokkal kevesebben vannak, a kis osztályközösségek összetartanak, és életre szóló barátságok köttetnek. Nem is tudom, nekem ez túl hihetetlennek tűnt, de hagytam magam rábeszélni.