Leiner Laura - A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

Október 3., péntek

Hullafáradtan ébredtem, mert este sokáig nem aludtam, egyszerűen nem voltam álmos. Ezért inkább olvastam, amitől ma reggelre a kialvatlanságtól karikás, bedagadt szemmel keltem. Hurrá. Az égbolt kora reggel szürke volt, fekete esőfelhők suhantak át rajta, és amikor összeértek, még jobban beborult, és szinte azonnal szemerkélni kezdett. Ilyen bágyadt péntek reggelt! Na mindegy. Virág a kapuban várakozott, fekete-pink pulóverének az ujja kinyújtva lógott le a kezéről, haját egy hatalmas pillangós csattal rögzítette oldalra.
– Szervusz, Virág, szép a csatod – köszöntötte apu, amikor kinyitotta neki a kocsi hátsó ajtaját.
–Csókolom – köszönt vissza Virág fülig érő mosollyal.
Útközben egy szót sem szóltunk, de mindketten alig vártuk, hogy kettesben legyünk és megbeszélhessük a tegnapi korrepetálást. Amit egyébként már tegnap este megbeszéltünk telefonon, de Virággal gyakran vesézünk ki egy témát, úgy... egymilliószor.
A suliboxnál álltunk, és folyamatosan beszéltünk (leginkább Cortezról és a Fall Out Boy egyik klipjéről), amikor Kinga megállt mellettünk.
–Na jó. Egyszer kérdezem meg, úgyhogy jól figyeljetek – igazította meg a fehér hajpántját, ami remekül passzolt a fehér pulóveréhez és a kék farmerszoknyájához, amihez trendi fehér csizmát húzott. – Jövő hét szombaton versenyem van Gödöllőn, jöttök?
Virággal döbbenten összenéztünk. Kinga meghív minket valahová? Te jó ég!
–Meghívsz minket a versenyedre? – csodálkoztam őszintén. Kinga unottan a plafonra nézett.
–Az a lényeg, hogy sokan drukkoljanak nekem. Többen, mint Vass Angélának, aki már az egész osztályát meghívta. És persze az harminckét fő, nem úgy, mint itt...
– Ó, szóval a tömeget növeljük a jelenlétünkkel? – értettem meg azonnal Kinga szándékát. Sejtettem, hogy nem barátságból hív.
– Voltaképpen igen – bólintott természetesen. – Már kezd kicsit elegem lenni abból, hogy állandóan odacsődít minden versenyre egy halom embert, csak hogy megmutassa, mennyire népszerű. Kibírhatatlan lány – rázta a fejét, aztán észrevette, hogy még mindig ott vagyunk. – Na, akkor jöttök?
Függetlenül attól, hogy Kinga részéről egyáltalán nem őszinte a meghívás, sőt, igazából csak felhasznál minket arra, hogy népszerűbbnek tűnjön, azonnal rávágtuk, hogy megyünk. Később Virággal próbáltuk kigondolni, hogy vajon miért mondtunk igent, végül arra jutottunk, hogy biztos csak azért, mert végre elhívtak minket valahová. Ez elég lúzer dolog. Na, sebaj. Úgysem voltam még soha díjugratóversenyen. Virág sem. Sőt, ő azt sem tudta, mi az.
A második óra előtti szünetben (irodalom előtt) az eső miatt mindenki a teremben dorbézolt. Olyan hangzavar volt, hogy szinte alig lehetett hallani a sulirádiót, ami éppen a Rockafeller Skank című dalt játszotta. Cortez a helyén ült, a büfében vett melegszendvicset ette, a füléből kilógott a zenelejátszója zsinórja. Gondoltam rá, hogy megkérdezem, tanult-e még tegnap este a korrepetálás után, de végül nem mertem hozzászólni. Inkább leültem a helyemre, és elővettem a könyvem. Arnold odajött hozzám, és felült a padomra.
– Jó a könyv? – érdeklődött.
– Nagyon! – csuktam össze, és azonnal készen álltam, hogy ömlengjek róla. Arnold szívesen hallgatott, bár véleménye szerint „Jane Austen írásai végtelenül távol állnak" tőle.
A csengetés nem igazán zavarta meg az osztályt, tovább folyt a dobálózás és az ordítozás, szerintem zengett a suli tőlünk.
– Valaki kiolvasta már az „antiganéjt"? – üvöltötte előre Dávid, csak úgy, hátha valaki válaszol. Pechére az ajtóban hirtelen feltűnő Kardos volt az.
– Felmayer, amennyiben Szophoklész Antigoné című művéről van szó, már neked is kellett volna – lépett be Kardos komoran a terembe, és lecsapta az asztalra a naplót. Na, ez mindig egy olyan pillanat, amikor az osztály olyan hirtelen hallgat el, mintha valaki benyomná a távirányító „elnémító" gombját.
Dave sunnyogva leült a helyére, és kinyitotta a szöveggyűjteményét. Ami persze csak álca volt, mert a könyv lapjai közé süllyesztett iPodját nyomkodta tovább.
– Rendben, akkor az osztály a már említett Antigoné részletét olvassa a könyvből, amíg feleltetek – közölte Kardos, majd kinyitotta a naplót, de ez csak olyan formaság volt, mivel épphogy belepillantott, már fel is nézett újra. – Antai-Kelemen.
Miközben Cortez felállt mögöttem, én visszafojtott lélegzettel olvastam, de a mondatok összevissza ugráltak a szemem előtt. Shakespeare-szonettet kapott, én ezt egyébként sejtettem, nem véletlenül kezdtem ezzel a korrepetálást. Kardos nem kímélte, durván közbeszólt és kérdezgetett, Cortez röviden, de azért válaszolgatott, én pedig annyira drukkoltam, hogy a felelet végén azt vettem észre, a könyvet szorítva elfehéredtek az ujjaim, mivel teljesen kiment belőlük a vér. Kettest kapott. Hurrá!
Óra végén az osztály körülbelül úgy ünnepelte Cortezt, mintha lediplomázott volna. Hát, én sem gondoltam, hogy ennyire fel tud dobni valakinek az irodalom kettese. Mondjuk, lehetett volna jobb is, sőt, szerintem egy hármast is megért, de Kardos direktben van, és ilyenkor nincs mit tenni. Föcin viszont én feleltem, bár ez sokkal könnyebben ment, mint Cortez szonettelemzése. Ötöst kaptam a földhő és a napsugár versengéséből. Ciki is lenne, ha a meteorológiai ismereteim és befolyásoltságom mellett nem állnék kitűnőre földrajzból. 🙂
A szemerkélő eső miatt az árkádok alatt siettünk át a tesiterembe. Az öltözőben Kinga az a-s lányoknak folyamatosan a közelgő versenyéről és a „kibírhatatlanul sznob és nagyképű" Vass Angéláról beszélt, akivel versenytársak hatéves koruk óta. Miközben Virágot vártam, hogy átöltözzön, folyamatosan azon gondolkoztam, milyen lehet az a lány, akit Kinga tart kibírhatatlannak. Talán egy szörny. Vagy nem is tudom.
Tesin párban dobáltunk medicinlabdát. Én természetesen Virággal voltam, és a lelátón ülő fiúkat szórakoztattuk (akik hamarabb befejezték az órát). Hozzáteszem, nem szándékosan műsoroztunk nekik, egyszerűen csak viccesnek találták, ahogy bénázunk. Nekünk már nem volt annyira mókás, Virágnak kiment a válla és sírva fakadt, ezután Kingával folytattam a dobálást, aki, mint mindenből, ebből is versenyt csinált, és olyan erővel vágta hozzám a dögnehéz labdát, hogy majdnem beszakadt a mellkasom. 🙂

Cortez irodalomfelelése: 5/2 – alakul.
Virág nem lesz egész hétvégén, mert az apukájához megy: 5/1 – szívás.
Teljesen üres az msn: 5/1 – péntek este senki nincs a gépnél. Érdekes.