Vannak azok a napok, amikor semmi nem sikerül. Eleve úgy kelsz ki az ágyból, hogy elaludtad a hajad, a reggelid odaég, a kávéd túl édes, és az egész napod olyan, hogy legszívesebben azonnal a következőre ugranál.Marta Molino viszont nem csak egy ilyen napot kapott mostanában, hanem az egész hete borzalmas. Egyszer a busz épp az orra előtt ment el, máskor pedig a kedvenc fehér felsőjét sikerült leöntenie.
Az édesapja kifejezetten szórakoztatónak találta, ahogy a lánya minden este morogva mesélte el a napját, már már fogadásokat kötött volna, hogy ezúttal vajon mi történhetett vele.
A fiatal nő a mai nap nem volt hajlandó kikelni az ágyból addig, míg el nem mondott egy imát, hiszen ezúttal igazán jól kellett teljesítenie. Most nem fért bele egy foltos blúz, vagy egy véres térd, amit a padkával felhorzsolt. Az elit Monaco, legelitebb részére kellett mennie, hogy az állásinterjú utolsó fázisát is teljesítse. Találkoznia kell a megbízójával, aki határozatlan ideig tartó szerződést kínál, olyan fizetéssel, aminél azt hitte kettővel több nulla került a végére.
Bár a hercegségben nőtt fel, mégis képes volt eltévedni, még GPS segítségével is. Maga is meglepődött mikor alig öt perc bolyongás után megérkezett a megadott címre. Megnyomta a tizenhetes kapucsengőt, de senki nem szólt bele, mindössze kinyitotta neki a kaput.
"Remek, már csak az emeletet kellene megtalálnom!"
Nem akarta a liftet teljesen lefoglalni, ezért a lépcsőt választva kezdte el keresni a megadott lakás. Hamar megbánta ezt az ötletet, mikor rájött, hogy emeletenként mindössze kettő lakás található, de makacs természet lévén, már csak azért se hívta a felvonót. Kicsit kifulladva támaszkodott meg a térdén a megfelelő számú ajtó előtt, miközben hevesen vette a levegőt. Hallotta, ahogy kattant a zár és pillanatokon belül megpillantotta a lakót is.
-Sokáig tartott ideérnie - nézett rá felvont szemöldökkel a férfi.
"Már értem a titoktartási nyilatkozatot."
-Elnézést, nem tudtam melyik emeletre kellett jönnöm.
-Üljön le, a végén még összeesik! - tárta ki előtte jobban az ajtót.
Halvány mosollyal az arcán lépett be a férfi mellett, és igyekezett elrejteni a csodálkozását.
-Erre!
Szó nélkül követte a Ferrari versenyzőjét a nappaliba, ahol a kanapén helyet foglalva kicsit kihúzta magát, hogy magabiztosabbnak tűnjön.
-Igazán szép az otthona - mosolygott kedvesen a nő.
-Ez csak egy lakás, nem otthon. Parancsoljon! - nyújtott át a férfi egy pohár vizet.
-Köszönöm!
-A referenciái nagyon bíztatóak, ahogy a tanulmányai is. Mint tudja, én olyan embert keresek aki mobilis, és hajlandó elkísérni a futamjaim nagy részére, hogy a lányommal lehessek. Viszont emellett egy bentlakásos dajka lenne, aki vezeti a háztartást is. Ez megfelel Önnek?
-Teljes mértékben. A szüleimen kívül nincs semmi, ami helyhez kötne, így nem akadály, hogy utazni kell. Az előző család akiknek dolgoztam, szintén lakóbébiszitter voltam, ők teljesen elégedettek voltak a munkámmal.
-Igen, beszéltem velük, szinte az égig magasztalták. Miért jött el tőlük?
-Megváltoztak a családi körülményeik, odaköltözött hozzájuk az egyik nagymama, így már nem volt tovább igény a szolgálataimra.
A férfi bólintva nyugtázta, hogy a családapa is pontosan ezt a választ adta.
-A fizetés összege megfelel Önnek, Mademoiselle Molino?
A nő már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de egy éles babasírás megakadályozta ebben.
-Elnézést! - állt fel a férfi, és ment azonnal a gyerekszoba felé.
Charles mosolyogva emelte fel a kiságyból a lányát, akinek adott az arcocskájára egy óvatos puszit, nehogy a borostája megszúrja az érzékeny bőrét.
-Bemutatok neked valakit. Ha szimpatikus, akkor mostantól ő fog vigyázni rád, amíg Apa dolgozik - magyarázta a nagy szemekkel figyelő Chiara-nak.
Megigazgatta rajta a ruhát, hiszen hölgyként mégiscsak a legjobb formáját kell nyújtania egy első találkozáskor.
"Én bezzeg borotválkozni is elfelejtettem."
Karjában a lányával ment vissza a nappaliban várakozó nőhöz, aki amint megpillantotta a gyermeket, mosolyogva állt fel a kanapéról.
-Marta, engedje meg, hogy bemutassam a lányom, Chiara Leclerc-t!
Mindig büszkeség önti el, mikor kimondja ezt a nevet. Világéletében családot akart, és büszke rá, hogy egy igazi angyal apukája lehet.
-Szia te gyönyörűség! - simított végig a zokniba bújtatott apró lábacskán Marta.
A kislány először zavarba jőve az apja nyakához fúrta a fejét, ám mikor a szőr megszúrta az orrát, a karját nyújtva kéredzkedett át a nőhöz. Marta először engedélykérően nézett a férfira, ám mikor az bólintott, átvette tőle a babát.
-Ön az első akihez oda szeretett volna menni, úgy hogy azt hiszem részéről eldőlt. Mit mond, elfogadja az állást?
-A legnagyobb örömmel.
A fiatal nő csillogó szemekkel figyelte a karjában ülő csöpséget, aki a mellkasára hulló hajával kezdett játszani.
-Holnap az ügyvédem küldi a szerződést, és már hétfőn kezdhet is.
-Az tökéletes, köszönöm!
Mindketten megkönnyebbültek, hiszen az egyik végre nem maradt munkanélkül, a másik pedig egy megbízható embert talált, akire rábízhatja a legféltettebb kincsét.
Annyian írtatok, hogy a Bestemming-ből hamarabb kitettem egy részt, hogy egyefene beadom a derekam.😊
Boldog anyáknapját minden anyuka olvasómnak 💝
KAMU SEDANG MEMBACA
Napfény
Fiksi Penggemar"Van, hogy egy nőnek, nem a méhéből, hanem a szívéből születik gyermeke." "Egyedül Chiara tart még életben." Köszönöm a borítót és a GIF-et @BlueBeliever