"Van, hogy egy nőnek, nem a méhéből, hanem a szívéből születik gyermeke."
"Egyedül Chiara tart még életben."
Köszönöm a borítót és a GIF-et @BlueBeliever
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Charles, ahogy belépett a lakásba, érezte, ahogy a dühe egyre fokozódik, főleg mikor meglátta az asztalon heverő melltartót.
-Minek köszönhetem a látogatásod? - kérdezte Riccardo, miközben leült egy fotelba
Charles azonban állva maradt, és összefonta maga előtt a karját.
-Marta miatt vagyok itt - kezdte végül. - Mi történt köztetek?
Riccardo elmosolyodott, de a mosolya nem volt őszinte. Inkább gúnyosnak tűnt.
-Oh, Marta... Azt hittem, hogy van valami közöttünk, de kiderült, hogy tévedtem. Semmi komoly, Charles.
-Semmi komoly? - emelte fel a hangját Charles. - Ő nem csak egy újabb hódítás, Riccardo!
A férfi felnevetett, ami csak tovább fokozta Charles dühét.
-Ugyan már, Charles. Tudod jól, hogy a nők jönnek és mennek. Marta sem különbözik, ugyanolyan, mint a többi.
Ez volt az a pillanat, amikor Charles elvesztette a türelmét. Előrelépett, és Riccardo arca elé hajolt.
- Soha többé ne beszélj így róla! Ő sokkal több, mint amit te valaha is megérdemelnél - sziszegte. -A lába nyomát se csókolhatnád meg, annyival többet ér nálad.
Riccardo szeme szűkülni kezdett, és felállt, hogy szembenézzen Charles-szal.
- És te miért véded ennyire? Csak nem beleszerettél? - kérdezte gúnyosan.
Charles ökölbe szorította a kezét, próbálva visszafogni magát. De amikor a régi legjobb barátja folytatta, minden önuralma elszállt.
- Talán ő sem különbözik a többi nődtől. Csak idő kérdése, hogy...
Charles nem hagyta, hogy befejezze a mondatot. Egy hirtelen mozdulattal megütötte, aki hátraesett a fotelbe. Riccardo döbbenten nézett fel rá, miközben a kezével az arcához kapott.
- Ezt meg mi a fene...? - kérdezte felháborodottan, de a férfi nem engedte, hogy befejezze a mondatot.
- Soha többé ne beszélj így róla - ismételte meg Charles, és ismét megütötte Riccardo-t, akinek az ütéstől vérezni kezdett az orra.
- Elég! - kiáltotta Riccardo, miközben próbált felállni, de Charles újabb ütést mért rá, amitől visszazuhant a földre.
Mikor a felbőszült férfi, végül hátralépett Riccardo a földön feküdt, vérző orral és döbbent tekintettel. Charles néhány másodpercig csendben állt, majd végül megszólalt.
- Ez volt az utolsó alkalom, hogy Marta-val így bántál. Ha még egyszer meghallom, hogy bántod őt, nem fogom visszafogni magam. Kerüld el őt, és engem is, ha jót akarsz magadnak, különben befejezem, amit most elkezdtem.
Ezzel a fenyegetéssel Charles elhagyta a lakást, vissza sem nézve. Az út hazafelé hosszúnak tűnt, de a düh és az adrenalin még mindig hajtotta. Tudta, hogy amit tett, az talán túlzás volt, de nem tudta elviselni, hogy valaki, ilyen fájdalmat okozzon Martának.
Amikor hazaért, Marta már a nappaliban ült, és nyugtalanul várta őt. Amint meglátta Charles-t, felállt és elé sietett.
- Mi történt? - kérdezte aggodalmasan, de Charles csak megrázta a fejét. -Ugye nem bántotta őt? - ekkor meglátta a főnöke kezére száradt vért, és a szája elé kapta a kezét.
- Semmi, amit tudnod kellene - válaszolta halkan.
-Jöjjön Monsieur, hadd kezeljem le a horzsolást!
Marta megragadta a férfi csuklóját és a fürdőszobába vezette. Charles engedelmesen leült a kád szélére, és engedte, hogy a nő megtisztítsa a kezét.
-Miért tette ezt? - kérdezte Marta.
-Bántott téged.
-Monsieur, ez akkor sem…
-Charles. Hívj, Charles-nak.
Marta hirtelen felkapta a fejét, és a főnökére nézett, aki gyengéd mosollyal az arcán figyelte.
-Csak annyit kell tudnod, hogy biztonságban vagy. Mindig - folytatta a férfi. - Nem engedem, hogy bárki is ártson neked.
Marta lassan bólintott, de nem tudta elrejteni a könnyeket, amelyek lassan végiggördültek az arcán, és egy pillanatig csak csendben nézték egymást.
Tényleg szeretni tudta volna Riccardo-t, és fájt neki, ami történt. De a hasában furcsa görcs jelent meg, ahogy elveszett az őt figyelő zöld szemekben. Alig észrevehetően megrázta a fejét, és visszatért a feladatához.
-Nem kellett volna ezt tenned értem - mondta halkan Marta.
-De igen, kellett - válaszolta Charles határozottan. - Senkinek nincs joga így bánni veled.
Marta halványan elmosolyodott. Amint végzett visszatette az elsősegély dobozt a helyére, és végig érezte magán Charles tekintetét. Mikor a nő készült kimenni a fürdőszobából, a férfi is felállt, ám ekkor Marta hirtelen visszafordult, majd odalépett Charles-hoz, és átölelte. Charles viszonozta az ölelést, és érezte, ahogy Marta este lassan megnyugszik a karjaiban. Néhány perc múlva elengedte őt, és lassan elindult a hálószoba felé.
Ahogy ott állt egyedül, a hideg járólapon szembe kellett nézzen a valósággal. Nemcsak, hogy beleszeretett a nőbe, de még az egyik legrégebbi barátságát is képes volt eldobni miatta.
Szeretni akarta Marta-t, minden elképzelhető módon, ahogy férfi szerethet egy nőt. Mellette akart elaludni, és felkelni, együtt akarta nevelni vele Chiara-t, de nem úgy, mint dajka és főnök. Hanem szövetségként, mint szülők. Nem keresett anyát a lányának, sem feleséget magának, mégis talált egy nőt, akinél tökéletesebbet, elképzelni se tudott volna.
Már csak el kellett érnie, hogy Marta is így érezzen.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
