Ott tartottunk, hogy a fiúk meg fogták Naomit és azonnal be vittèk a kórházba. Tom annyira nyomta a gázt, hogy 10 percbe sem telt ès ott is voltak már a kórházba.
-Gyorsan egy orvost ide! - kiáltotta Tom.
Azonnal jöttek is az ápolók a hordággyal és rá fektette Tom, majd el is tolták Naomit a vizsgálóba. Tomèk kint vártak, addig a váróba amíg az orvosok vizsgálják Naomit. Georgot kell nyugtatni a váróba, mert teljesen ki van kèszűlve attól, hogy el fogja veszíteni az egyetlen húgát.
2 órája várakóznak Tomèk a váróba ès mèg senki nem jött ki. Majd hirtelen ki nyílt az ajtó és ki lèpett az orvos. Az arcárol semmit nem tudtak le olvasni a fiúk, oda èrt az orvos a fiúkhoz.
- Jó estét Önök a hozzátarozoi Naominak? - kèrdezte az orvos.
- Igen doki én a bátyja vagyok! Hogy van a húgom? - kèrdezte Georg fèlve a dokit.
- Most már jól, de jelen pillanatban nincs magánál. A karja el törött és agyrázkodást is szenvedett. Most a vèreredmènyt várjuk. - felelte a doki.
- Értem doki, nagyon köszönöm. Be lehet menni hozzá? - kèrdezte Georg.
- Persze a 106 os szobában találják!
De ènekem most mennem kell, majd kèsőbb be nèzek.
- Nagyon köszönjük! - mondta Georg és kezet rázott.
El is köszöntek a dokitol, és mind a 4 en rohantak Naomi szobájába. Amikor meglátták, hogy eszmèletlen mindenkinek el kezdett folyni a könnye. Nagyon megszerettèk a húgát Georgnak legfőképpen Tom. Oda ült az ágya mellè és meg fogta a kezèt , majd rá hajtotta a fejem ès csak sírt Tom.
A többiek addig le ültek a kanapèra ami volt a szobában és maguk el merészen nèztek percekig a semmibe. Arra a pillanatokra emlékeztek vissza, amiket együtt megèltetek. Oda közben vissza tèrt a doki is a friss erednènnyel, hála a jó ègnek mindent rendben találtak. Csak arra várnak, hogy fel èbredjen vègre Naomi.
Egy kis idő ugrás!
Már Naomi 2 hete eszmèletlen ül fekszik a kórházban. A fiúk minden nap bent vannak nála, amikor nincs próba, meg próba után is termeszetesen be mentek hozzá. Amikor Tom fogta Naomi kezèt hirtelen meg mozdult és fel nèzett rá Tom. Hatalmas mosoly ült az arcára, Naomi vègre magához tèrt.
- Istenem kicsim, olyan jó, hogy vègre fel èbredtèl! - mondta Tom és nyomot Naomi ajkára egy csókot.
- Szia Tommy! Mi történt? - kèrdezte Naomi mert semmire nem emlékszik.
Tom el mesélte neki az egészet és Naomi el kezdett sírni.
- Ne haragudj Tommy nem akartam bajt csinálni! - mondta Naomi sírva.
- Kicsim kérlek ne sírj, nincs semmi baj! Nyugodj meg kérlek! - nyugtatta Tom magához olelve.
Pont be is toppantak a többiek, akik éppen büfèbe voltak. Amikor meg látta Georg, hogy ébren van az egyetlen húga. Azonnal a két karjába zárta Naomit és egy puszit nyomott a hajába.
- Hála Istennek hugi, hogy magadhoz tertel! Annyira aggodtunk miattad! - mondta Georg kicsit szipogva.
- Sajnálom Georg nem akartalak ilyen helyzetbe hozni! - felelte Naomi sírva.
- Nyugi hugi az a lényeg, hogy jól vagy! - nyugtatta Georg is a húgát.
Sikeresen meg is nyugtatták, majd az orvos is megérkezett. El mondta, hogy minden rendben van és holnap reggel haza is mehet. Naomi megkérte az orvost, hogy Tom had maradjon vele ma éjszaka.
