OneShots

EGY KÜLÖNLEGES VALENTIN NAP

Mire jó a hatalom és a sok pénz, ha végül úgyis egyedül maradok? Egy ideig azt hittem, hogy én is lehetek boldog, hogy megtaláltam végre azt, aki mellett önmagam lehetek és elengedhetem magam. Aki mellett teljesnek éreztem magam, és tökéletesen boldognak.
Úgy látszik, hogy egykori főnökömnek és egyben mentoromnak tényleg igaza volt, amikor azt mondta, hogy a csúcs magányos hely. Azt mondta, hogy minél sikeresebb leszek, annál inkább egyedül maradok, mert egyre többen lesznek érdekből körülöttem, és ők elmarják mellőlem azokat, akik őszintén közelednének hozzám. Akkor ez nem érdekelt, mert én sikeres akartam lenni. Kemény munkával fel is értem a csúcsra. Alig múltam harminc éves, amikor az Egyesül Államok, de legalábbis a nyugati part legnagyobb produkciós cégének a vezérigazgatója lettem. A legnagyobb sztárok, zenészek és színészek tartoznak hozzánk.

Ez szinte éjjel-nappali munkát követel, de megszoktam. Ez az életem, erre a szerepre készültem éveken át. Ezért dolgoztam már tizennyolc éves korom óta.

Legalábbis két évvel ezelőttig azt hittem, hogy ez az életem. Akkor toppant be az életembe Sean. Egészen pontosan az irodámba. Az egyik munkatársam jelezte, hogy talált egy nagyon tehetséges fiatal zenészt, aki előtt nagy jövő áll és mindenképpen hallanom kell. Általában nem szoktam részt venni az ilyen első meghallgatásoknál. Ezt a zenei producerek intézik, akik ha rábólintanak, akkor elindul a folyamat, felvesznek pár dalt, kialakítanak egy imidzset és én már a kész terméket látom. Termék - rettenetes kifejezés, de ez egy ilyen könyörtelen világ. El kell adnunk a "terméket", profitot kell termelnünk.
Azon a délutánon valamiért ez a munkatársam, akivel mondhatom hogy barátok is vagyunk, ragaszkodott hozzá, hogy meg kell hallgatnom. Bíztam benne, ezért igent mondtam. Amint Mark mellett belépett a szobába Sean, azonnal tudtam, hogy ő nem a szokásos művész. Még meg sem szólalt, de én tudtam, hogy őt védeni fogom, amennyire csak tudom. Sikeressé tesszük, de vigyázni fogok rá, hogy a természetes személyisége megmaradjon. Ez a csodás mosoly, a vidáman csillogó szem, a bizakodó tekintet, ahogy rám nézett... Abban a pillanatban a világot akartam a lábai elé helyezni. Hát még amikor előszedte a gitárját és elkezdett rajta játszani és mellette énekelni! Azonnal tudtam, hogy Mark miért ragaszkodott hozzá, hogy én lássam őt mindenki előtt. Ilyen tehetség nagyon ritka, és a sajátos bájával, kisugárzásával még tökéletesebbé tette a képet. Rögtön megértettem, hogy Mark védeni akarja ezt a fiút, nehogy átformálják, nehogy bedarálja ez az ipar.

Legszívesebben én magam vettem volna szárnyaim alá, én akartam felkísérni a csúcsra ezt a fiút, de azt is tudtam, hogy egyedül nem győzném. Az egész cég igazgatása mellett nem lett volna időm. Ezért Mark lett a menedzsere hivatalosan, de ő is tudta, hogy minden döntést velem kell megbeszélnie. Amikor csak lehetett, ott voltam velük minden megbeszélésen, minden dal felvételénél, minden fotózáson.

Sean villámgyorsan került a csúcsra. A közönség imádta. Egymást érték a fellépések, koncertek. Mindenki vele akart interjút készíteni. Ő boldogan vetette bele magát a munkába. Legjobban zenélni, énekelni szeretett, de fegyelmezetten megcsinált minden munkát ezen felül is. Sosem voltak allűrjei, nem hisztizett. Még az elején annyit kért, hogy a magánéletét óvni szeretné, amennyire csak lehet. Nem volt senkije, de nem akart álbarátnőket, pletykákat. Ennek még a gondolatától is irtóztam, így ezt a kérését gond nélkül teljesítettem. Sean zenéje tulajdonképpen önmagát adta el, nem volt szükség semmilyen reklámra, semmilyen körítésre. Nem szoktam beleszólni abba, ahogy a producereim, a munkatársaim hogyan végezzék a dolgukat, de Sean-nal kapcsolatban ilyesmiről szó sem lehetett.

Ahogy egyre jobban megismertem, annál egyértelműbbé vált, hogy ő különleges. Alig töltötte be a huszonegyedik évét, amikor nekünk kezdett dolgozni. Szinte gyermeki ártatlansággal és végtelen bizalommal pillantott rám az első pillanattól kezdve. Én pedig az elejétől kezdve csodáltam a tehetségét és az elhivatottságát. Fáradhatatlanul dolgozott, kérdések nélkül tett meg bármit, amit mondtunk. És csodáltam a szépségét is. Igen, Sean gyönyörű. Kívül és belül. Nem csupán jóképű, vagy helyes. Ő gyönyörű.