OneShots

I WANT TO BREAK FREE

- Miért csinálod ezt? - kérdeztem, és a könnyek megállíthatatlanul folytak végig az arcomon. David, a férjem, életem szerelme egy pillantást sem vetve rám folytatta az öltözködést. - Kérlek! Kérlek, hogy beszélj velem! Kérlek ne hagyj itt!

Még mindig semmi válasz. David egy szó nélkül lépett ki a hálószobánkból. Nagyon nehezen felkeltem az ágyból. Az előbbi vad szex után minden mozdulat nehéz volt, de valahogy sikerült felállnom, magamra tekertem a lepedőt és úgy próbáltam David után sietni. De elkéstem, és már hallottam is a garázsba vezető ajtó csukódását. Mire leérek a földszintre, már rég úton lesz. Tudom, mert egy párszor ezt eljátszottuk. Már meg sem tudom mondani, hogy hányszor próbáltam utána sietni, és hányszor bámultam az autója hátulját, ahogy kihajt a főkapun. És persze ilyenkor mindig jó ideig zokogtam a felhajtón.

Most a lépcső tetején rogytam össze egy szánalmas, zokogó kupaccá. És tudom, hogy most pár napig nem fogom látni. Ez akár megkönnyebbülést is jelenthetne, hiszen ha itt van velem, akkor az többnyire csak a szexről szól. Igen, szinte mindig csak a szexről. Ha szól hozzám, akkor többnyire bántó, gonosz dolgokat gond. Kritizálja a főztömet, a kinézetemet, megjegyzéseket tesz a ház tisztaságára. "Semmi dolgod nincs, de a ház koszosabb, mint egy disznóól!" "Lusta vagy!" "Némelyik hajléktalan ápoltabb nálad!" És ami mindennél rosszabb: "Ha már az apád a nyakamba varrt, legyen valami hasznom belőled."

Ez utóbbit általában szex előtt vagy esetleg utána szokta mondani.

Erről szól az életem már másfél éve. Igen, pont ma másfél éve, hogy hozzámentem életem szerelméhez. Azt hittem, hogy David oldalán boldog lehetek, hogy vele minden gyermekkori álmom beteljesül. Hamar kiderült, hogy erre semmi esély.

Nagyjából két éve én az apám cégénél dolgoztam, és egyszer csak besétált ő. Mint később megtudtam, ő David Winston a Winston Electronics Ltd cégóriás tulajdonosa és ügyvezető igazgatója, és éppen apámmal tárgyalt egy esetleges fúzióról. A mi családunk cége is elektronikai eszközöket gyárt, és viszonylag nagy cég, de persze David cégének a nyomába sem érhetünk. Tudtam, hogy apa kezd belefáradni az egyre sokasodó munkába. Én ugyan ott voltam mellette mindig és próbáltam a lehető legtöbb terhet levenni a válláról, de mindketten tudtuk, hogy sajnos nem vagyok túl jó üzletember. Ennek ellenére keményen dolgoztam és próbálkoztam, de egyértelmű volt, hogy a cégnek az én kezemben nem lesz jövője. Amikor David megjelent, láttam apán, hogy szívesen élne a lehetőséggel. Én akkor kissé meggondolatlanul kijelentettem, hogy nekem nem kell a cég, ha cserébe megkapom a tulaját. Igazából viccnek szántam, de az tény volt, hogy első pillanatban elvarázsolt.

Ami ezután következett, azt igazából csak később, az esküvő után tudtam meg. David egy különösen gonosz pillanatában elárulta, hogy apa felajánlotta neki a cég megvételét egy nevetségesen alacsony összegért, ha cserébe összeházasodik velem. Még szerződésbe is foglalták, hogy nem hagyhat el engem, nem válhat el, nem csalhat meg és gondoskodnia kell rólam. Teljesen összeomlottam, amikor ezt megtudtam. Számonkértem apámat, de hamar rájöttem, hogy ő csak jót akart nekem. Akkor úgy döntöttem, hogy ha már így alakult, megpróbálom a legjobbat kihozni a házasságból. Elhatároztam, hogy harcolni fogok a boldogságért, hogy el fogom érni, hogy David úgy szeressen, ahogy én őt. Vagy legalábbis valamennyire. Ahogy teltek a hónapok, szépen lassan be kellett látnom, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen. Nemhogy nem szeret engem, de meg vagyok győződve arról, hogy egyenesen gyűlöl. Nem is csoda, hiszen ha belegondolunk, akkor csapdába esett mellettem. Nem ismerem pontosan a szerződés szövegét, de tudom, hogy rengeteget veszít, ha mégis elhagy. Talán elveszítené a cégét is, pedig tudom, hogy az az élete.