A Bátyjám legjobb barátja lett a végzetem?..

Hazug érzelmek

Lehet valami ennél is rosszabb? Minimum 2 órára összezárva Andrewel? Bár nem vagyok szó szerint bezárva, így este 21kor már nem fogok elmenni sehova főleg, hogy jogsim sincsen. Mivel Andrewel ma délután kicsit össze kaptunk nem igazán tudtam mit mondjak neki. Vagy egyátalán hozzá szóljak-e. Úgy döntöttem össze dobok valami gyümölcs turmixot mert eléggé megkívántam. Össze is vágom apróra gyümölcseim majd a turmixgépbe berakva beindítom azt. Rettentően hangos volt aminek köszönhetően Andrew is kijött.

-Mi a faszt csinálsz este 9kor Cass? - kérdezi hangjában kisebb nagyobb ingerrel.

-Neked is szia Andrew. - mondom de még mindíg hátat fordítva neki csinálom a turmixom.

-Kapcsold ki! - parancsolja de tudomást se véve róla folytatom. - Cass utoljára szólok kapcsold ki azt a szart! - kikapcsolom, megfordulok és közelebb lépek Andrewhez, már csak 2 lépés van köztünk.

-Te nekem nem parancsolsz! - szólok rá ideggel a hangomba amitől össze ráncolja szemöldökeit. - Most pedig ha megbocsájtasz. - hátat fordítva neki oda lépek a pulthoz és épp egy poharat szeretnék levenni mikor kettő kitetovált kéz helyezkedik a pultra ezzel körbevéve engem. Én háttal voltam neki viszont éreztem ahogy Andrew lehajol és a fülembe súgja:

-Ha én valamit mondok azt te teljesíted. - újra parancsolóbb hangon mondja, majd bal kezét nyakamhoz emelve ujjaival lágyan végigsimít torkomon. - Világos voltam? - kérdezi ám jelen pillanatba egy hang se szaladt ki a torkomon, ennek köszönhetően Andrew maga felé fordít bal kezét mostmár rászorítva torkomra jobb kezével pedig megfogva állam kényszerít, hogy rá nézzek. - Válaszolj Cassie! Világos voltam?

-Andrew...- suttogom alig halhatóan. Hangomból kihallani a remegést aminek köszönhetően a fiú elmosolyodik, ám továbbra is nyakamon tartva kezét közelebb hajol.

-Fogytán a türelmem Cassie! - ujjaival mélyebben szorítja nyakam ami szinte már fáj még is mintha... - Ha most látnád magad Cassie Willson... olyan vörös vagy mint egy paprika! - suttogja halkan majd egy halk kuncogás hangzik el a torkából!

Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, hiszen tudom hogy igaza van... és nem azért mert "fujtogatott" hanem mert...mert na...

-Azonnal engedj el! - szólok rá nem durván de nem is kedvesen. Andrew csak tovább mosolyog majd elhajolva arcomtól nyakamról szorítása lágyul de nem enged el. Elkezd nyakamról feljebb vándorolni majd nedves ajkaimat végigsimítja.

Arcán megjelenik tipikus bugyiszaggató mosolya majd újra nagyon közel hajolva hozzám mindkettő kezével megfogja csípőm majd alig pár centire magához húz. Ajkaink már majdnem össze értek. Tudom hogy a bátyjám legjobb haverja de mintha egy pillanatra csak arra vágytam volna, hogy megtörténjen ez a csók. Nem érzek Andrew iránt semmit... azthiszem!
Már éppen csak egy cm volt az én szám és az ő szája között. Lehunyom a szemem. Majd pár mp után megszólal.

-Naív vagy Cassie Willson! - suttogja ajkaim közé pedig nem történt semmi csók se semmi. Még mindi ugyan olyan közel volt az arcomhoz de kellet pár mp mire leesik hogy ő egyáltalán nem is akart megcsókolni. Annyira szégyelltem magam! Még mindig szorosan magához szorított én viszont egy határozott mozdulattál hátrébb löktem magamtól.

-Eszemben sem volt vissza csókolni még ha meg is csókoltál volna! - ordibálom rá tiszta ideggel.

-Azért lehet leolvasni csalódottságát a szemedről. - mondja nagy mosollyal az arcán.

-Bazdmeg Andrew! Hogy lehetsz ekkora fasz?!

Már éppen válaszolni akart mikor Eliot és Tess beléptek az ajtón. Mindkettőnk tekintete rájuk szegeződött. Boldogok voltak mindketten. Andrewet otthagyva gyorsan oda siettem hozzájuk és öleléssel köszöntöttem őket. Andrew még mindig a konyhába állt és reméltem, hogy nem is jön ide mert most legszívesebben felpofoznám.

                                          🎀

Tessát felrángattam magammal az emeletre és kértem, hogy meséljen az estéről. Lelkesen bele is kezdett ám szavaira egyáltalán nem tudtam figyelni mert egy bizonyos fekete hajú fiún járt az eszem aki ma elég rendesen "kioffolt" pedig én nem is álltam rá. Nagyon szégyellem magam, hogy egy percre is bedőltem neki. Minden esetre is ez soha többet nem fog előfordulni.