A Bátyjám legjobb barátja lett a végzetem?..

Titokzatos éjszaka

Hajnali négy múlhatott, már mind a négyen elmentünk aludni, én Tessával, Eliot Andrew-el. Már mindenki aludt én viszont rettentően megszomjaztam ezért halkan kisuhantam egy pohár vízért.

-Micsinálsz Cass? - hallom meg Andrew lágy hangját amitől kicsit összerezzenek ugyan is eléggé megijesztett.

-Jesszus Andrew a szívrohamot hozod rám! - suttogom erőteljesen majd hírtelen arra eszmélek hogy itt áll előttem maximum 2 lépésre. Zavaromba hátra lépek ám ő folyamatosan jön előre még végül bele ütközöm a konyhapultba de ő még mindig jön és újra 2 lépésnyire van tőlem. - Hogy hogy nem alszol még ilyenkor? - kérdezem zavartan.

-Ami azt illeti engem is érdekelne te miért vagy még fent? - kérdően néz rám. Én csak lehajtom a fejem mivel nagyon jól tudja mi történt és nem szeretnék újra vissza gondolni rá. - Sejtettem. - mondja kő kemény hangjával én viszont kissé össze húzom a szemöldököm és egy kicsit meglököm a mellkasánál.

-Bunkó! - vágom hozzá amit egyátalán nem kellet volna hiszen mondhatni ő "mentett meg".

-Akkor is bunkó voltam mikor kiütöttem a palit hogy ne vigyen el isten tudja hova? - kérdezi ingerülten nekem viszont ehhez most egy kicsit sincs kedvem ezért egy haragos tekintet mellet el akarok viharozni mellette ám csuklómat megragadva vissza ránt magához és felrak a konyha pultra. Majd kezét csípőim mellet a pultra rakja, lábaim közé áll és alig 5cmre az arcomtól megszólal. - Haljam Cass , akkor is bunkó voltam? - kérdezi. Megrázom a fejem ezzel közölve a nemleges válaszom. Lehet érzete hogy most egy kicsit féltem tőle pedig bennem volt az is, hogy tudom, hogy sosem bántana. Legalább is remélem. - Helyes , rögtön gondoltam. Most pedig köszönd meg amiért megmentettelek. - parancsolja ám megint legyőz engem a makacsságom.

-Nem kértem a segítségedből ! Magam is megtudtam volna oldani. - mondom kissé ingerült hangon bár én így is kihallottam magamból a félelmet. Valószínűleg ő is mivel a következő pillanatban a torkomra csúsztatja egyik kezét a másikkal pedig még mindig a pulton támaszkodik. Nem szorította meg csak ott pihentette kezét a torkomon.

-Haljam ahogy megköszönöd, hogy megmentettelek Cassie Willson! - mondja majd kezét egy kicsit szorosabbra fonja torkomon. Nem tudom hogy ez félelem volt e amit éreztem de valami iszonyú melegség járta át az egész testemet. Másmilyen helyzetbe biztos paprika vörös lennék de ő Andrew. A bátyjám legjobb barátja.

-köszönöm. - mondom suttogva amit még én is alig hallok meg , hangon viszont remeg mintha félnék pedig még én sem tudom eldönteni hogy tényleg így van-e.

-Nem hallottam elég jól! - hajol közelebb hozzám Andrew. Már borzasztóan közel volt , ha nem lenne ilyen korom sötét biztos látná mennyire kipirultam. De könyörgöm ő Andrew! FÚJ!

-Köszönöm! - mondom mostmár jóval hangosabban amiért cserébe a fiúból egy elégedett nevetés fut ki. Majd még pár másodpercig kezét torkom tartja majd elveszi és ellöki magát a pulttól ezzel teret engedve nekem.

-Jóéjt Cassie Willson! - mondja majd már ott sincs. Még pár másodpercig a sokk hatása alatt ülök a pulton majd lepattanok és a szobámba sietek. Még mindig ugyan az a spagetti pántos fekete szoknyám volt rajtam így míg a pulton ültem eléggé felcsúszhatott. Lekapva magamrol felveszek egy kényelmes pólót és azonnal beugrok Tessa mellé az ágyba aki már békésen alszik. Bármi is történt az előbb köztem és Andrew közt az biztos hogy köztünk is marad.

————————————————————
Ig : hewantsme.699
TikTok: variivereb02

Köszönöm a sok jó visszajezést🩷🎀